Ti a környezetetekben hogy látjátok, akik párkapcsolatban vannak azok őszintén boldogok és szerelmesek?

Változó. Vannak, akik azért vannak együtt, hogy ne legyenek külön. Vagy a gyerekek miatt, vagy a hitel miatt, stb. de szerelem már rég nincs, és mára szeretet és tisztelet sem maradt.

Vannak, akiken látszik, hogy őszintén szeretik egymást, pedig akad, akiknek már unokái vannak. Tehát azt se mondhatnám, hogy a mézeshetek még tartanak, és majd elmúlik.

Mi pedig még őszintén szerelmesek vagyunk, nem sokkal az esküvő után, az első babát várva ez a normális. :) Aztán majd 10 év múlva visszatérünk rá, rendben?

Nekem fiatalkoromban volt egy jó párkapcsolatom, de összeköltözéssel tönkrement. Közben rájöttem, hogy az együttélés nem nekem való. Én a látogató kapcsolatra voltam alkalmas.

Most meg már olyan sok időmet veszi el a munka, hogy jobban élvezem a hobbimat, mint a randizgatással együtt járó pozitív/negatív dolgokat együttvéve.

Munkatársaim közül 30 %-nak van párkapcsolata, de nem beszélnek róla, szerintem boldogok, persze biztos vannak problémák, nehéz időszakok. Árnyék nélkül nincs fény, ugye... a 7

70%-nak nincs kapcsolata, pont ammiatt, ami miatt nekem sem: fáradtság/időhiány.

Ez volt az én korosztályom.

Az idősebbbek közül (szomszédok) 70 % párkapcsolatban (hosszú házasságban él), ez egy sváb falu, mindenki ismer mindenkit, főleg az idősebb generáció közül, jól megvannak. A boldogtalanság ennél a generációnál nem a párkapcsolatból ered, hanem a gyerekeik problémáiból, munkahelyi problémákból stb.

Nagyon ritkán látok igazán boldog, őszinte, korrekt párkapcsolatot. Alig pár hete derült ki az egyik munkatársamról (kétgyermekes "boldog" családapa), hogy az egyik pénzügyes csajt kúrogatja, miközben otthon várja a kis naiv felesége a gyerekkel.

HULLADÉK AZ EGÉSZ UNIVERZUM!

van mindenféle. a sajátommal elégedett vagyok és egyre jobb lesz általában, pedig 6 éve vagyunk együtt. barátok voltunk először aztán összejöttünk, egymás személyisége miatt, meg mert ugyanazokat várjuk az élettől, ugyanúgy képzeljük el a jövőnket azon felül, hogy nyilván vonzóak vagyunk egymásnak. a nővérem kapcsolatai általában nem olyan jók, mert csak azért jön össze valakivel aki bejön neki, mert nem akar egyedül lenni. szeretne ölelkezni, csókolózni, szexelni. édesanyámék még most is szeretik egymást, szeretnek együtt lenni, pedig már 25 éve házasok.

anyám testvére és a férje már az eleje óta kb csalják egymást, csak a pénz, ház, hitel miatt vannak együtt.

egy barátnőm egyszer jól érzi magát, egyszer nem, de alapvetően jó a kapcsolata, szeretik egymást, csak még nem szoktak össze.

szóval én látok mindent. átlagos kapcsolatok általában, tehát nem ilyen életem szerelme a másik, hanem olyan hogy szeretik egymást, elvannak egymással, jól is érzik magukat és ennyi elég. nagyon rossz kapcsolatokat nem sokat szoktam látni, és nagyon jókat se.

de azért problémák mindenhol vannak, mindenhol veszekszenek néha.