Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Társkeresési problémák » Miért van az, hogy nem tudok...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Miért van az, hogy nem tudok egy normálisnak mondható párkapcsolatban "létezni"?

Figyelt kérdés

21 éves fiú vagyok, már jó ideje egyedül vagyok, és az utolsó szakításom óta (2,5 éve) úgy érzem,hogy valószínűleg egyedül fogom leélni az életem, pedig magam sem tudom,hogy ezt szeretném e.

Sajnos túlságosan féltékeny típus vagyok (önbizalomhiányom van, pedig többnyire elégedett vagyok a külsőmmel, és a férfiasságommal is)

Viszont a féltékenységemet nem mutatom ki, és mindig belülről emésztett, hatalmas stresszt éreztem belül majdnem mindennap amikor párkapcsolatom volt.(ha meg kimutatnám az tenné tönkre a kapcsolatot)

Az első barátnőm esetében ez indokolt is volt, igaz szinte biztos vagyok benne,hogy nem lépett félre, de azt is gyanítom,hogy nem rajta múlott.

Vannak időszakok amikor nagyon szeretnék valakit aki szeret, de a mindennapjaim nagy részében jobban érzem magam egyedül.

Ugyan így, örülnék ha egyszer gyerekem is lehetne, de nem érzem azt,hogy egy nővel együtt tudnék élni, nem érzem magam alkalmasnak erre. (ugyanakkor abban biztos vagyok,hogy jó apa lennék)

De az egyik nincs a másik nélkül, avagy ha mégis az meg nem biztos,hogy jó a gyereknek, így ha erre hajtanék szerintem már nem is lennék jó apa ilyen szempontból. (értsd: csinálni egy gyereket, akinek vagy nincs anyja, vagy ide-oda hurcolni, hogy éppen kinél legyen, és ha ez lenne a célom, akkor szerintem én rontanám el a gyerek "életét" - ha a sors hozza úgy ,hogy válás,akkor persze más, mert a kezdetekkor nyilván nem ez volt a cél)

Mostanában leginkább az motivál,hogy pénzem legyen, és sokat dolgozok, továbbá minden adott ahhoz,hogy később magasabb pozícióba kerüljek, ezáltal valószínűleg jól fogok keresni, és ez a célom, hogy ezt megvalósítsam.

Mindig azzal nyugtatom magam,hogy "majd ha lesz ez meg az akkor lesz barátnőm", de igazából nem.

14-15 évesen kövér voltam, azt mondtam,hogy 20-on évesen majd sportolok,gyúrok, és jó testem lesz, akkor majd lesz barátnőm.Sportoltam, gyúrtam, lefogytam, izmos lettem, és ugyan lett barátnőm, de nem olyan volt mint amilyennek elképzeltem.

Most azt mondom,hogy majd lesz pénzem, lesz barátnőm.

Persze még lehet, de ha egyszer nem vagyok alkalmas "férfinek" akkor maximum kisemmiz, vagy megpróbál, avagy az önbizalomhiányom helyére lép az üldözési mánia, és majd azt fogom gondolni,hogy csak a pénzem kell, és akkor meg ezért nem lesz párom.

Szóval ilyen téren reménytelennek látom a helyzetem, azt érzem,hogy sosem lesz senkim, aki mindig velem marad.

Magamban már próbálom ezt elfogadni, de ha csak nagyon ritkán is, mégis rám tör,hogy ez így nem jó, és majd öregkoromban bánni fogom, amikor egyedül halok meg.


(Meleg nem vagyok, bár gondoltam rá,hogy lehet magamnak sem merem bevallani, de idővel rájöttem,hogy ez teljesen kizárt, nem érdekelnek a férfiak)


2016. nov. 10. 20:10
 1/6 anonim ***** válasza:
Talán ideje lenne egy pszichológussal "kapcsolatot kialakítanod"....
2016. nov. 10. 20:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
Huszonévesen még nem vagy elkésve semmiről. Szerintem próbálj kicsit lazítani azon, hogy a tökéletes párt keresed. (Ne abban, hogy olyanokkal vagy kapcsolatban, akikkel tudod, hogy nem működik, de azért, ha úgy gondolod, hogy valakivel együtt lesztek 1-2 évet, akkor lehet, hogy érdemes megpróbálni).
2016. nov. 10. 20:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 A kérdező kommentje:

Értem,hogy úgymond "oltogatni" akarsz, csak azt nem,hogy miért.

Nem segített a válaszod, de ezt nyilván tudod.A kérdésem,hogy akkor miért írtál?

Arra következtetek,hogy nem lehet túl izgalmas az életed, szóval megkérdezném,hogy esetleg megtudod adni a tiéd elérhetőségét?Vagyis inkább ne, hisz úgy látszik rajtad sem segített :)

Bocs, de muszáj volt, sajnálom,hogy nem sikerült egy értelmes beszélgetést folytatnunk.

2016. nov. 10. 20:45
 4/6 A kérdező kommentje:

2-es


Köszönöm a válaszod!

Bízom benne,hogy később valami változik bennem, de 2,5 év relatíve sok idő, és ilyen távlatból félek,hogy nem fog összejönni semmi sem.(hisz ha eddig nem,akkor mikor?Majd 60 éves koromban?)

2016. nov. 10. 20:48
 5/6 anonim ***** válasza:

Nem akartalak oltogatni, legfeljebb annyiban, hogy teljesen egyértelmű megoldás, és neked eszedbe sem jutott.

Nem nincs pszichológusom, mert én nem írkálok ki ide kérdéseket, nem vagyok féltékeny, nem szenvedek és nem gondolom, hogy egyedül fogok megöregedni. xD Te vagy az aki nem érzi jól magát, nyilvánvalóan nem egészséges a viselkedése... Mégis mit gondoltál, hogy majd csettintése elmúlik? Vagy csak azért írtál, hogy sajnáljunk amiért egyedül fogsz megöregedni? Hát akkor egészségedre. Ülj tovább a langyi szrban és várd a csodát. :)

2016. nov. 10. 20:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 A kérdező kommentje:

Mondjuk ebből az "xD" használatból, és írásmódból le is jött,hogy maximum 16 éves vagy, na meg "nem akartál oltogatni" de mégsem bírtad ki reagálás nélkül.

Kérdéseket ugyan nem írsz ki, de tök felesleges kommenteket írsz, sőt még ellenőrzöd is,hogy mit reagáltak rá.

Rengeteg időd lehet, szóval hiába nem írsz ki kérdéseket, és hiába "futtatod magad" de hogy különb nem vagy nálam az is biztos, sőt...

Ezzel befejezettnek tekintem a vitát, írj nyugodtan, de jelenteni fogom.

2016. nov. 10. 22:14

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!