A nők miért érzik úgy a párkapcsolatban vagy sok esetben azon kívül is, hogy az a megoldás, ha hazudnak vagy letagadnak dolgokat? A többi lent

Nincs külön női és férfi indok.

Mindkét nem tud gyáva lenni, és halogatni a dolgokat, hogy "majd lesz valahogy". Ennyi. Nem a női nem hibája. Ez tök egyéniségfüggő dolog.

Igen sajnos azt kell mondjam férfiként, mindkét nemben vannak ilyenek.

Valahogy én mást vártam gyerekként anno, de aztán rá kellett jönni a felnőttek sunyik, sokszor felelőtlenek, hazugok, és egoisták. Mást nem tehet az ember, csak azt hogy megpróbál a legkevésbé foglalkozni ezzel.

> "Gyávák? "

Igen.

> "félnek?"

Igen, nagyon sok mindentől. Attól is, hogy veled szemben egyenesen felvállalják a problémákat (vagy akár érzéseket), meg attól is, hogy magukkal szemben őszinték legyenek.

A legtöbb nő alap mozgatórugója a szorongás, és az emiatti hárítás.

> "nem törődnek vele, felelőtlenek? "

Igen, mert félnek, és ezért inkább hárítanak, nem gondolnak bele, nem is hajlandóak végiggondolni, nem hajlandóak törődni vele.

> "Nekem több jogom van mert én nő vagyok elv alapján élnek?"

Nem tudatosan (ahhoz ugye ezt végig kéne gondolni, és szembenézni a saját dolgainkkal), de igen.

'Az én vagyok a nő, tehát nehogy már akármit is csináljak, az a férfi dolga' egy nagyon alap hozzáállás.

> "Meggyőzik magukat hogy ez nem is volt hiba a másik fél a hülye?"

Piszok jellemző.

"Menekülnek a felelősségvállalás elől?"

Jellemzően igen, de nem elsősorban a külső felellősségvállalás elől (az csak egy következmény), hanem a saját maguk előtti felelősségvállalás elől.

> "Mi az oka? "

Valószínűleg van egy jó részt kulturális oka is: átmeneti korszakot élünk, régebben elég egyértelműen megvoltak a nemi szerepek, és az, hogy ki miért felelős. Ma már ezek nincsenek, de még csak inkább az a része valósult meg teljesen, hogy a nők többsége (teljes joggal amúgy) teljesen természetesnek veszi, hogy olyan dolgokat elvár, amiket régen a férfiak várhattak el, de annak a gondolata még mindig teljesen idegen és gyakran felháborító számukra, hogy ugyanígy velük szemben is nőttek az elvárások.

Tehát a legtöbb nő ilyen kettősségbe él, hogy őt azért kezeljék egyenrangú félként, amikor neki kellemes, de amúgy meg ő egy virágszál, "akinek elég, ha csak illatozik", amikor ez a kényelmes.

Ez pedig egy elég kémyelmes pozíció, szóval nem véletlen, hogy ragaszkodnak hozzá.

A másik dolog, hogy a legtöbb nő tele van szorongással (most én elég jó vagyok hozzá? Nem túl kicsi/ nagy akármilyen a mellem / fenekem / akármim? A többi nő nem sokkal akármilyenebb?), ráadásul nem logikusan szoktak hozzáállni a dolgokhoz, hanem érzelmi alapon, ezèrt ezt jellemzően nem is nagyon tudják értelmesen kezelni, így jönnek inkább a pótcselekvések és a hárítások.

Én nő vagyok és sosem hazudok! Gyűlölöm a hazugságot! Semmit nem utálok úgy! Úgyhogy A NŐK nem hazudnak. Egyes nők hazudnak, ahogy egyes férfiak és biztos hogy van 10-20-100 ok, amiért teszik...

A lányom mániákus hazudozó, ahogy az apja is. A pszichiáter szerint a lányom félelemből hazudik, pedig nincs mitől félnie... Ilyen irracionálisak is tudnak lenni az emberek.