+20-as szűz pasik! Meg tudnátok nekem indokolni, hogy miért nem sikerült eddig egy lánnyal sem lefeküdnötök?

30: Én sem voltam mindig megkeseredett, sőt, általában nem vagyok az. Néha kijön rajtam, de gyorsan túlesek rajta (amikor megkeseredett vagyok, sosem próbálok ismerkedni)...

Én magamat átlagosnak láttam. Azonban eddig minden egyes lány rondának látott, sokan ki is mondták. Akkor inkább nem ringatom magam hamis önbizalomban.

Az önfejlesztést meg én is fontosnak tartom. Belső terén mondjuk jóval könnyebb, de a külsőmért is próbálok tenni, viszont szarból nem lehet várat építeni, de ha mégis, attól az még bűzleni fog. Na, valahogy így vagyok a külsőm fejlesztésével.

Ja, és eddig még soha nem volt még minimális esélyem se egy randira!

29F

#31:

szerinted én depressziósan mennyire voltam önbizalmam csúcsán? :)

én online ismerkedtem 2 éve, elég hátrányos képpel :D sokan lepattintottak képcserénél :) de volt olyan akinek bejöttem még azon a képen is...majdnem 2 éves kapcsolatom volt, holott még mindig átlagos vagyok...

próbálkozni kell, sokszor nem jön össze, de ha teszel érte, csak összefog...

ha meg akarsz és tudsz is, tegyél a külsődért...

23F

Szia!

185+ cm magas vagyok, mellé 82-83 kg (Nem vagyok sovány és kövér sem, elég jó alakom van, mindenféle önteltség nélkül, ez a realitás.)

Még tanulok, mérnök leszek 22 éves vagyok.

Egyszerűen nem jött össze, igaz, 2 eset kivételével nem is próbálkoztam, pedig a környezetem szerint egész korrekt(külsőre és belsőre is) férfi vagyok, hát majd lesz valahogy. :)

SOKKAL ELMÚLTAM 20....alkatom, egzisztenciám OK ha kiértékelnénk minden mutatót szerintem még a jobb partyk közé tartoznék DE: annyira helyes nem vagyok hogy csak azzal csábítsak, és annyira (mágnás)gazdag sem hogy kilóra vegyem meg a nőket....tehát külön-külön már nem frankók a "mutatóim"csakúgy összességében előnyös....most a belsőmet hagyjuk (az rendben van de kicsit se számít szal abba nem is megyek bele)

2 ok miatt vagyok szűz:

1:a lányok válogatósak

2:én is válogatós vagyok

vagyis többször megéltem már azt itt is hogy képet küldök a csajnak és az rögvest elérhetetlenné válik még mielőtt magáról küldene.......elvileg nekem el kéne szégyellnem magam mekkora gáz vagyok de mégis úgy működöm hogy ez jut eszembe:"na a csaj vajon mennyire nézhet ki előnytelenül ha ő mégcsak nem is mer képet küldeni???"

Noha nem tartozom a célcsoporthoz, szeretném én is kifejteni a véleményemet. Annál is inkább, mert némi kollektív bűntudat bujkál bennem, amiért manapság ennyi a sikertelen fiú. Mert szerintem ezt mi basztuk el. Mi, az idősebb generáció. Amikor engedelmeskedve a haladás szellemének, megvettük fiainknak a számítógépet, és nem hogy lezavartuk volna, hogy a szomszéd Piroskával játsszon papás-mamást, hanem még örültünk is, hogy a számítógép mellett, biztonságban cseperedik fel. Nem csinál hülyeségeket (mint mi csináltunk), nem kell tövig rágnunk a körmünket (mint a mi szüleink tették), ha nem ér haza a megbeszélt időben. Remek megoldásnak látszott, biztosan. Csakhogy így megfosztottuk fiainkat attól, hogy gyerekkorban, játék közben tanulják meg a nemek közti különbséget. Mert az nem csak abból áll, hogy a fiúknak kukijuk van, a lányoknak meg nunijuk. :-)) Nem. Óriási különbség van a lelkivilágunkban, és a gondolkodásunkban is. A mai fiúk nem tanulták meg ezt a különbséget, és nem tudják ezt a tudást a javukra fordítani. Jobb híján férfiaggyal próbálják megérteni a csajokat, eleve kudarcra ítélve ezzel magukat.

Az ember az ismeretlentől fél a leginkább. A mai fiúknak a csajok ismeretlen területnek számítanak, teljesen érthető tehát a félelmük.

Nem vagyok jókepű, nem vagyok legalább 185 cm magas, kigyúrt. Elhízva még nem nagyon vagyok, de valószínű majd leszek.

Kommunikáció nem igazán megy,főleg nőkkel. Nincs is közös témám velük.

Szokásos dolgok...

27F

Igazából soha sem volt rá lehetőségem, semmilyen fizikai kapcsolatra sem, még kézfogás sem. Még alsó tagozatban is a tanár inkább elküldött a sor végére egyedül mint hogy összerakott volna egy lánnyal. Egyébként meg 12 évesen lettem depressziós és nagyjából onnantól kezdve nem igen tudtam kialakítani társas kapcsolatokat. Akarni akartam kapcsolatot (és szexet), még mindig akarok csak nem tudom hogy kell; egyáltalán azt se tudom barátokat hogy kell szerezni, nem hogy barátnőt.

Mondjuk régebben nagyon kövér voltam (125kg), de 50 kiló fogyással sem értem le semmit nők terén és igen, alacsony is vagyok (168); nem mondom hogy az számít, de teljesen láthatatlan vagyok a nők számára.

A nők szeme kb. 175 cm-től kezdi érzékelni a férfiakat, legalább is az én teóriám szerint.

Meg csak egy szakmunkás vagyok.

#37

Nem mondom hogy nincs benne igazság, a mai 10-12-nél, de én például játszottam kint, játszottam a többi gyerekkel, de még ott is távol maradtak tőlem a lányok, egész életemben. Ha új munkahelyre megyek kb. 2 hét és a nők ferde szemmel néznek rám anélkül hogy mondanék vagy tennék bármit is. Valahogy természetesen taszítom a nőket, puszta rondaság vagy, személyiség béli problémák ezeket nem magyarázná.