+20-as szűz pasik! Meg tudnátok nekem indokolni, hogy miért nem sikerült eddig egy lánnyal sem lefeküdnötök?

13.: ehhem.

Akkor meg ezt kérdezd.

22évesen veszítettem el a szüzességemet, tehát szerintem beleférek a célközönségbe. Lövésem sincs, hogy milyen az arány.

22évesen 173 voltam, 55kiloval, végzettségem akkor egy gépésztechnikusi volt. Addig egészen egyszerűen azért nem vesztettem el a szüzességemet, mert 1: nem érdekelt a dolog, 2: alkalmas nőt se találtam hozzá.

26/F

Valóban nem túl jól tetted fel a kérdést, de sebaj. Plusz óva intelek attól, hogy bármilyen következtetést levonj a válaszok alapján.

22 voltam, amikor elveszítettem. Azért ilyen későn, mert a korábbi (általános suli, gimnázium) csalódások, visszautasítások és rossz élmények miatt bezárkóztam, elveszítettem az önbizalmamat és sokáig megrekedtem azon a szinten párkapcsolati szempontból. Rocker lettem, hogy indokoljam a félelmeimet (sajnos így működik). Nem ismertem meg a nőket, képtelen voltam lazán és természetesen ismerkedni, és áthatolhatatlan falat éreztem az ismerkedés és a kapcsolat létrejötte között. Erre rátett az is,hogy gimi után a műszakira mentem, ahol, talán nem kell magyarázni, meglehetősen alacsony volt az expozíció, ha nőkről van szó. Aztán 22 évesen lett egy 1 évig tartó, de elfuserált kapsolatom, utána 5 év szünet megint. Ezalatt rendbe jöttem, megértem, ma már boldog párkapcsolatban élek.

Engem egyáltalán nem háborított fel a kérdés megfogalmazása. Semmi sértőt vagy személyeset nem találtam benne. Szerintem a "sikerül" egy teljesen semleges szó, nincs benne utalás se belső, se külső tényezőkre.

Egyrészről brutálisan ocsmány fejem van. Kb. úgy nézek ki, mint egy sztereotipikus autista. Elnézést, nem sértő akarok lenni, de szerintem az emberek többsége egy kicsit pufi arcú, bárgyú nézésű, gyerekes fejű emberre gondol, amikor meghallja ezt a szót, annak ellenére, hogy nyilván nem így működik és nem ilyen egyszerű a dolog. Nos, én így nézek ki, az arcszőrzet nem sokat segít, hiába próbálkozok valamit kihozni belőle. Emellett még szemüveget is kell hordanom, hogy teljesen legyen a hatás. Bár mint kiderült, nem kicsit vagyok aspergeres, ami hivatalosan autizmusnak minősül, szóval ez meg van magyarázva.

A másik része a dolognak a manboob. Eddig fogytam 10 kilót annak ellenére, hogy egyáltalán nem tartom magamat extrém kövérnek -sőt, orvosilag még enyhén kövér se vagyok a 73kg/173cm arányommal, még ha ebből ~0 gramm is az izom-, de a méreteim milliméterre pontosan ugyanakkorák, meg se látszik rajtam az a mínusz tízes.

A külső tényezők miatt rengeteg bántásban volt részem, így el is fordultam az emberektől, tehát az ismerkedést is mellőzöm, mert fölösleges. Ez a harmadik probléma.

Lett volna egyébként eddig 3 lehetőségem arra, hogy kapcsolat legyen a dologból. Az elsőben 16 éves voltam, még gyerek, nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, plusz jókora személyiségzavarom is volt így visszagondolva. A második egy "a semminél több" alapú, részemről érzelmek és vonzódás nélküli kapcsolat lehetett volna, de a lány meghátrált. Köszönöm neki ezúton is, jobban jártam, egyedül a kedvessége és az egyébként isteni linzere hiányzik, aminél finomabbat szerintem még soha nem ettem. A harmadik pedig tavalyelőtt volt; úgy tűnt, hogy most már végre-valahára megtörik a jég. Aztán az első személyes találkozást követően (micsoda meglepetés!) szépen, lassan, elkezdett eltűnni a lány, míg végül teljes ignorálásba ment át a dolog, én pedig több mint fél évig teljes depresszióba zuhantam, az addigi minimális depressziót felváltva. Mondjuk ott tudom, hogy sokáig húztam a dolgot, szóval ha hamarabb lépek, akár máshogy is alakult volna a helyzet, de erről még valamikor régen írtam is egy kisregényt a GYK-n.

Szóval a külsőm miatt nem sikerült, illetve mert nem is ismerkedek. A személyiségem szerintem rendben van, csak azt senki nem ismeri meg, max barátságból.