Az az elég sok csaj, aki minimum 300 ezres (! ) fizut vár el egy pasitól ismerkedésnél, az melyik országban él lélekben?

48-as akkor vazolom:

Alapallas: jol meno cegem van, lakasom, kocsim, utazasok sorolhatnam. Tegyuk fel, h osszejovok egy pasival aki keres netto 120-at, engem ez azert nem zavar es azert nem kizaro ok, mert nem osztom meg vele a penzem, ergo anyagilag fuggetlenek vagyunk egymastol.

Mivel tisztaban vagyok azzal h mennyit keres nem barom el tole h elvigyen barhova is mondjuk vacsorazni, mert tudom, h neki ez anyagi teher. Ha nagyon eroleteti akkor oke, de a sajat reszemet fizetem, es o is a sajatjat. Ha nyaralni szeretnenk menni, de o mondjuk valami belfoldi tarsas utat kepzelt el mert ott ki tudja fizetni a sajat reszet, az ugy tok oke, nem felesben ismet, hanem kulon koltsegen.

Ha en viszont kulfodre megyek de o is jonne csak nincs ra penze, akkor nem ajalnlom fel h kifizetem mert mondjuk 800 oda vissza, plusz szalloda (helyfuggo). Magyarul, lehetunk egyutt csak ne az legyen, h elvar tolem anyagi dolgokat.

Volt ebben reszem, egyszer nagyon nagyon regen egy pasi total lehuzott anyagilag, konkretan eltartatta magat, hulye voltam de tanultam belole. Evek ota parkapcsolatban elek, szoval ez nalam nem dilemma de ha ujra szingli lennek, ismet ezen a vonalon mennek tovabb.

49:

Ez alapvetően igaz, de jelen esetben én ezt magára az ismerkedés fázisára értettem, ahogy a kérdés is erről szól. Pár év alatt nagyon sok mindent el tud érni két ember, ha szereti egymást, és ebből merítve fejleszteni tudják egymást és magukat minden téren. Persze ehhez szeretni kéne a másikat, amit egyre kevésbé látok...annál több az érdekkapcsolat mindenhol, meg hogy jól néz ki a másik, de valójában egy picit se szereted, de a kirakatba kitűnő.

54-Es Egyetertek ezert is mondtam, h osszejonnek vele de amig nem er el egy nivot anyagilag addig nem koltozom ossze vele, nem tervezek stb.

Ha minimalberes lennek az egy mas tortenet, akkor persze erjunk el egyutt dolgokat, mukodjunk egyutt de ha elersz valamit onerobol,akkor azt veded arra vigyazol. Nem teszem ki magam egy esetleges ujabb lehuzasnak.

54# de az ismerkedés fázisában ugyanez áll meg. Az apróságbokból egyszerűen lejön, hogy milyen az ember személyisége, és aki okos, az már megpattan az elején, ha intőjeleket lát, és bele se megy az egészbe, mert minek? Önmagában a kevés kereset egy dolog, de emellé jön más is, amivel egy teljes képet alkot az ember a másikról és az alapján nézi, hogy megfelel-e neki vagy sem.

Lehet, hogy lesz a hapsiból/csajból valami, de hát az is lehet, hogy nem és mikor annyi másik van, akkor miért kockáztassa az ember, hogy éveket pazarol arra, hátha esetleg összefogva lehet vele haladni? Ismétlem, a felnőtt kategóriában vagyunk, nem tinikről van szó, akiknek minden mindegy, ráérnek éveket fecsérelni egymásra.

Én is pattintottam le anno pasit gyakorlatilag az anyagihelyzete miatt és nem is szégyellem. Mert a személyiségét, hozzáállását én úgy ítéltem meg, hogy nem fog változni a dolog, ha rajta múlik és azt is tudtam, hogy én másban nőttem fel, máshoz vagyok szokva és nekem soha nem lenne elég az, amit ő tud nyújtani, mert még összefogva is kevés lenne.

És a férjem sem keresett jól távolról sem, az anyjáéknál lakott stb. mikor összejöttünk, de eszem ágában sem volt lelépni tőle, mert rajta láttam, hogy felelős FÉRFIVAL állok szemben, akire tényleg lehet majd alapozni, akivel lehet tervezni, ha úgy adódik, akinek már benőtt a fejelágya. Nem tévedtem, nem csak a szerelmünk remek, anyagi értelemben is összehang van köztünk, és együtt fejlődünk, haladunk, remekül.

A dobott pasi távolról a látókörömben maradt, utánam kb. fél évvel összejött egy lánnyal, aki húzná-vonná magával, de igazam volt, jól láttam, hogy nem lesz belőle semmi, vagy nem sok, és szegény lány bármennyire kapálózik, küzd, nem jutnak semmire sem együtt, sajnos visszafogja a pasi és nem csak a pénzre értem.

Az a baj manapság, ahogy egy 60+ éves könyv mondja, ami a házasságra készít fel, hogy előtte kell jól kinyitni a szemet, nem utána. Manapság pedig a fiúk/lányok, férfiak/nők vagy nem nyitják ki jól a szemüket, mielőtt tartós kapcsolatba kezdenek. Vagy nem lettek otthon jól felkészítve az életre és azt sem tudják mit kéne nézni a másikon, aztán meg csodálkoznak, meg éveket senyvednek egy olyan kapcsolatban, amiben nem kellett volna, és csodálkoznak, hogy miért nem működött, holott a másik már az elején olyan volt és ha jól kinyitja a szemét és tudja mire kell figyelni, akkor az egészet elkerülhette volna.

A legegyszerűbb azt mondani, hogy pusztán "azért nem kellek a nőknek, mert keveset keresek". A felszínes nőknek biztos, de a normálisának az emellé társuló személyiségbéli jegyek mondják azt, hogy tipli.

A másik meg, hogy a nagyon jól kereső nő, és a keveset kereső pasi története meg tök más. Nézd, gondold át. Egy olyan kapcsolatban, ahol irtózatos különbség van a nő javára fizetésben, a nő nagyon nehéz helyzetben van. Nyilván hozzászokik egy életszínvonalhoz, amiből miért is adna lejjebb. Ha neki köszönhetően élnek egy bizonyos módon, járnak nyaralni, vesznek házat, autót stb. gyakorlatilag viszi a hátán a férfit, az sokkal rosszabb, mintha fordítva lenne. Miért? Mert a nő egyszer gyereket fog szülni. És lehet, hogy szeretne vele otthon lenni. De hogy? Az ő fizetéséből van meg az életszínvonal, minden. A férfi fizetése meg kb. fedezi a saját ruháit, kajáját, meg a villanyt, amit használ és ennyi. A max. gyed is szánalmasan kevés, ha valaki sok százezres életszínvonalhoz szokott, ahhoz mért a ház részlet meg minden szar. És akkor választhat, vagy visszamegy robotolni és hagyja a gyerket másra, vagy koppan egy rohadt nagyot, hogy milyen harmad, negyed annyiból vagy mégkevesebből élni plusz egy gyerekkel, mint előtte. Lehet, hogy szemétség ez a gondolkodás, de teljesen racionális. Egy nő, aki nem csak a bulira meg a dugásra koncentrál, az már ezzel a fejében nézelődik, hogy mi lesz, ha családot alapítanak. És mondjuk egy 800 ezret kereső Maldív szigeteken nyaraló, penthouseban lakó, Gundelba járó nő azt látja, hogy Mari, ha neki szülsz, akkor vagy más neveli majd a gyerkedet, vagy annyiból fogtok élni, amennyi az alap kiadásaidra se elég, akkor úgy lesz vele, hogy elnézést, de nem. Nincs ebben semmi rossz.

Ezt az extrém esetet hagyjuk, mikor a nő 800+ keres havonta, ez egy ritkán előforduló dolog önmagában.

Nagyjából egyetértek az érveléseddel, de azért kiegészíteném a másik oldal szemszögéből. Alapvetően most a hajlandóságról beszélnék. Jómagam se vagyok épp egy minta férfi, sőt. :D Se külsőleg, se egzisztenciálisan. Viszont az eddigi egyetlen nő, aki egyenlő félként tekintett rám, olyan dolgokat hozott ki belőlem, amikről nem tudtam, hogy bennem vannak. Kisregényt mellőzve, sok mindent segített a felszínre hozni, és olyan energiákat éreztem magamban, amik nélküle se előtte, se utána nincsenek és nem voltak meg bennem. Azt még tudni kell róla, hogy maga vagyok a tiszta negativitás, legalábbis ha magamat kell látnom és véleményeznem. De mikor volt valaki, akiért érdemes volt küzdeni, nem láttam semmit lehetetlennek és nagyon sokat fejlődtem ezen időszak alatt. Persze nem jutottam el arra a szintre, ahol kéne hogy legyek, de tudom, hogy van bennem potenciál, csak egyedül nem tudom kihozni magamból, ehhez nekem szükségem van egy társra, lelkileg-testileg.

Nyilván most el lehet mondani lúzernek vagy kapcsolatfüggőnek, de számomra a szeretet az egyetlen olyan dolog, amiért érdemes küzdeni. Ami az érzelmeken alapul, nem külsőségeken vagy pénzen. Meggyőződésem, hogy innen, pedig nagyon mélyen vagyok, egy megfelelő társsal 2 év alatt egy olyan férfivé tudnék válni, akivel már büszkén lenne a legtöbb nő, sok szempontból. Persze ez ha valami csoda nem történik ismét, nem fog megvalósulni, mert jelen állapotomban semmi vonzó nincs bennem a másik nem szemében, s míg egy átlagos fiatal nőnek is jut 10 pasi minden ujjára, addig naná, hogy könnyebb beleülni a készbe, mintsem energiát fektetni valakibe. Ami valahol logikus, de mégsem.

A Te történeted happy end, de őszintén szólva a környezetemben nem ezt látom, pedig még csak nem is a fiatalokról beszélek, hanem a 40-50 év közötti párokról. Az egyiknél testépítő a férfi, ergo rohadt jól néz ki ennyi idősen is, másiknál középvezető a férj, van és volt anyagi biztonság, ugyanakkor sehol se látok 1-1 kivételtől eltekintve olyan házasságot, ahol 20 évre visszamenőleg boldogok lettek volna egymással. Az egyiknél a nő félrekefél és egy tsicskának tekinti az urát, a másiknál nem megy más csak a veszekedés és harc, mert nem a kompromisszumra törekednek, hanem hogy a saját igazukat bizonygassák minden áron, stb. És általában mindig a gyerek(ek) szívják meg nagyon csúnyán azt, hogy anya meg apa beleült a készbe, csak éppen ellenségei egymásnak, mintsem társai.

Mindkét oldal logikus, de talán ha nem sajnálnák a nők az időt és az energiát, hogy valaki olyanba fektessék, akivel harmóniában tudnak élni, kevesebb eltorzult személyiségű gyerek lenne. Ez sajnos nehéz és könnyű bedőlni a csillogásnak, de nem minden arany, ami fénylik. A külső, a "confidence" és a pénz kell hozzá, hogy boldoguljon a férfi a mai világban, de ahhoz, hogy boldogságban éljen valakivel, ahhoz bizony önmagában kevés.

Ez mind szép és jó, de miért akarna valaki olyan férfit, aki tiszta negativitás, mélyen van és akkor esetleg lehet, hogy ő fel tudná húzni szintre. Érted, van olyan is, aki szinten van. És amit itt leírtál magadról, az ahogy írtam rohadtul nem anyagi kérdés.

Neked se jó, ha csak ülsz a szarban és arra vársz, hogy valaki hátán kimássz belőle. És ha tönkre megy mi lesz? Hogy állsz meg a magad lábán? Mi lesz veled? Vagy ha nem is megy tönkre, de esetleg épp nem úgy működik? Nem szabad a másikból szívni az energiát, kell, hogy sajátod legyen.

#56:

Az a helyzet, hogy te is a mai társadalom terméke vagy, aki elveszik az anyagi világban, mert mást nem látsz. Nem azt mondom, hogy nem fontos a pénz a mai világban, és nem is azért írok ide, mert irigy lennék vagy ilyesmi, épp csak azt kéne szem előtt tartani, hogy lélek vagy, nem csak matéria. Minek halmozol fel egy rakás anyagi javat, ha a koporsóddal nem tudod majd magaddal vinni? Mert ezt tűzték ki neked a szüleid, a tanáraid, a barátnőidnél ezt látod, vagy más ismerőseidnél? Menj, harácsolj, szedd össze, ami neked jár, mert kétségkívül jár - gondolja a sok egoista ember- és akkor elmondhatod, hogy neked mekkora sztár életed van. Most épp szerencséd, hogy lelkileg is passzolsz a partnereddel az anyagiak mellett, de hidd el, nem ez az általános manapság, szóval ha neked megadatott ez, pont hogy szerényen, alázatosan kéne élned, és nem arra verni, hogy mit szoktál meg. Mert anno azt sem magadnak kapartad össze, hanem a szüleid miatt szoktad meg, gyanítom. No offense, de számomra gusztustalan a legtöbb ember, mert irtó tudatlanok. Csak kaszálnak, harácsolnak, köpködnek másokra, taposnak amerre járnak, beb asznak, qrnak jobbra-balra, szóval elvesznek a szenvedély és tudatlanság kötőerejében. Azt hiszik, nincs értelme az életnek, ezért bármit megengednek maguknak, mintegy felmentve magukat. Nem mondom, hogy ilyen vagy, mert nem ismerlek, de akár még veled vagy a partnereddel is megeshet az, hogy egyik napról a másikra elveszítetek mindent. Akkor felakasztod magad, vagy ő is magát? Mert már nem mondhatjátok el, hogy megvan az életszínvonal, amit megteremtettetek? Minden, ami nálad van, amit használsz, csak kölcsönkaptad az élettől, nem érdemes ezekre az anyagi javakra akkora hangsúlyt fektetni, mert nem boldogítanak. Ez a maya, vagyis az illúzió. Másnéven a Káli-júga korszaka, amikor mindent a matéria, az anyagiakban mérnek, és adnak neki értéket. Az, hogy ki milyen ember, egye-b assza, az a lényeg, hogy minél több Deák Ferkó legyen a zsebben, mert akkor elmesélheti azt az illúziót, hogy ő sikeres. Igaz, hogy fingja sincs a lelki életről, arról, hogy a világ nem annyi, amennyit az érzékszervei elé tárnak, de ő sikeres. Csak kérdés, hogy milyen áron, miben, ki által, és milyen kontextusban. Nem támadás a komment, csak gondolkodj el azon, hogy mi az igazi siker. A harmonikus, kiegyensúlyozott, békés lelki élet, vagy az, hogy töltöd fel a netre a képeidet, amivel azt akarod beadni, hogy milyen jó életet élsz, miközben fele se igaz.

#57: maximálisan egyetértek a kommenteddel.