A mai őknek miért van nagyon magas elvárásuk?

Én magamhoz igazítottam az elvárásaimat, az életemhez, a tapasztalataimhoz, a hátteremhez. Ha valaki ezeknek nem felel meg, az csak annyit jelent, hogy nem passzolunk össze, nem azt, hogy valami rosszat csinált vagy vele van a baj, vagy velem, vagy a világgal. Én nem szerettem soha (18 évesen se, és most, 30 fölött se) beleugrani csak azért egy kapcsolatba, hogy legyen valakim, vagy mert régen bújtam már ágyba valakivel. Képes vagyok várni egy megfelelőre, és mellesleg olyan időszak is volt az életemben, amikor semmiféle párkapcsolat nem fért volna bele, mert (nem részletezem, bocsi, elég nyomós indokok miatt jutottam akkor arra a döntésre, hogy amíg az a helyzet fennáll, addig inkább nem foglalkozom társkereséssel, mert olyan körülmények között nem működne).

Pontosan tisztában vagyok magammal, mit tudok megadni, és hogy milyen ember mellett tudnék boldog lenni, akit meg is becsülök akár egy életen át, rajtam nem múlik, ha a megfelelővel sodor össze az élet.

A családom rengeteg hibát vétett, amit én nem akarok egy elhibázott, nem kellőképpen alapos döntéssel tovább görgetni és még nagyobb xarkupacot továbbadni az utódaimnak. Ezért ragaszkodom a szempontjaimhoz.

41#

Persze...

Ez pont olyan, mint Tomóceusz és Gyugyu este. Mindenki azt mondja, hogy Gyugyu szerepét választja, de tudat alatt senki se gondolja komolyan, de a társadalmi normák szerint ezt "illik" mondani, az viszont, hogy mi az ildomos és mi a valóság már két külön dolog.

40-es szokatlanul szépen és indulatoktól mentesen írta le a lényeget. komolyan le a kalappal.

0%-odat pedig viseld majd büszkén, akár egy sebhelyet.

Atyaég, tehát már a gazdaság tehet róla, hogy nem tud eltartani mindenkit... én nem tudom, de ha így látnám, akkor minden követ megmozgatnék, hogy én viszont a "győztes" oldalra kerüljek és ne azok közé, akiket bármikor kitehetnek.

Most őszintén: ha egy nő választhat egy közmunkás és egy többdiplomás, ambiciózus férfi között, akinek stabil állása van, viszonylag jól keres, képes is fejlődni, akkor mégis melyiket kellene választania?

Ha egy nő választhat egy, a szüleivel élő felnőtt férfi között, meg egy önálló életvitelre képes között, akkor melyiket kellene választani?

Ha egy nő választhat egy olyan férfit is, aki folyton pozitív, megnevetteti, akinek céljai, tervei vannak és nem kifogásai, akkor miért választana olyat, aki panaszkodik?

Ti, siránkozók önmagatokból kiindulva várjátok el, hogy minden nő tegye lejjebb a lécet. De sajnos az a nagy büdös valóság, hogy amíg nem fejlődtök, mindig lesz nálatok JOBB.

És persze, mindenkinek (kivétel nélkül) vannak hiányosságai is, akkor tudomásul kell venni, hogy bizonyos területeken nem lehet érdemben változtatni, akkor másra kell koncentrálni!

Van olyan barátom az egyetemről, aki a 160 centijével nem volt éppen népszerű a nők között. Nem siránkozott, hanem tanult, karriert épített. Kb. 25 éves korára egy komoly cég vezetője lett. Mellette teljes, harmonikus életet élt, sportolt, bulizgatott a barátaival és nem akart mindenáron csajozni. Pár évre rá megismert egy nagyon helyes, alacsony nőt (nem bombázó kategóriában keresgélt, hanem átlagos nőt keresett családalapításra). Már több mint 10 éve vannak együtt, gyermekük ha jól emlékszem, 5-6 éves.

De tudok hasonló példákat szélsőségesen kövér férfival, előnytelen arcszerkezetűvel, stb. A lényeg, hogy egyik sem siránkozott, hanem igyekezett a lehető legtöbbet kihozni a lehetőségeiből! Ennyi a lényeg.

És a nőt ugye nem elég megszerezni... én fel is tudok nézni a páromra azért, aki. Úgy választottam, hogy a számomra igazán fontos értékek maradéktalanul meglegyenek benne, és ezeket értékelem is!

Ott a pont 45-ös.

Mi igyekeztünk és átkerültünk a ,,győztes" oldalra.

Itt meg siránkoznak,őszintén melyik nőnek kell egy ilyen rinya gép?

Egyik sem megsúgom

Nincs ezzel semmi baj 45-ös, csak akkor a korábbi kérdésem feléd is áll.

Ugyan ugyanezen elvek mentén, ha az 50-es férfi majd választhat az öregecske feleség és a fiatal bombázó közt, ugye akkor is tartod majd a véleményedet és nem fogsz fújni a férfira?

# 47 14:24

Az nem társkeresés, hanem kapuzárási pánik. :-)

Egyébként meg nyilván nem ilyen egyszerű a dolog, hiszen a választásnak kölcsönösnek kell lennie, akkor lehet belőle valami. De ha teszem azt van lehetőséged választani, mindenki a számára jobbat választaná. Ha elém tesznek egy tál spenótfőzeléket és egy tál bolognai spagettit, én egyértelműen az utóbbit választom, mert számomra az a jobb, a másiktól rosszul vagyok. Egy olyan ember, aki allegiás a mogyoróra, minden olyan ételt el fog utasítani, amiben mogyoró van, akkor is, ha finom. A társkeresés is ilyen, lehet két vagy több lehetőség egyformán jó általánosságban, különféle tulajdonságokkal, a kérdés az, hogy számodra mik fontosak. Lehet, hogy ami neked lényegtelen, az másnak nagyon fontos, és ami neked lényeges, másnak lehet elhanyagolható.