Az önállótlannak számít, ha jól keresek, de anyukámmal élek? Problémát jelenthet ez a csajoknál?

#18

Valami lepukkant faluban lehet, én most a budapesti, tűrhető lakásokról beszéltem, normális helyen. Azoknak ez kb a legalja, ennyi a minimum, amiért tud egy kb 50 nm-es lakást venni.

És ezután mondja bárki hogy a Pestiek nincsenek elszállva maguktól.

Nálunk Pécsen (lepukkant kis falu mi?)

7-8 millióért már egész jók kaphatók és 10 ért már teljesen felújított tökéletes állapotú lakások kaphatók. Sőt 15ért már tűrhető házak is a város jobb részein és jó házak a varos külső területein.

Válaszolva a kérdezőnek is az hogy önálló valaki azt jelenti hogy nem anyuci intézi a takarítást főzést mosást mosogatást bevásárlást stb.

#21

Előző válaszodban egyáltalán nem volt feltüntetve, hogy te melyik régióra gondolsz, most pedig jöhetsz magyarázkodni! Nem csak a főváros létezik! Megyei és egyéb városokban is találsz 6-7 millióért RENDES lakást!

Nálunk is, nem megyei város, hanem egy kisebb város, 6-7 millióért simán kapsz lakást.

Nem olvastam el a válaszokat, direkt.

Az én véleményem az, hogy nem ciki, de ennyi alapján ezt nem lehet eldönteni.

Két egyént tudnék elkülöníteni ebben a témában. Volt egy próbálkozásom, aki anyukájával lakott pont eme felfogás miatt. Nincsen ezzel semmi problémám, de sosem volt kollégista, sosem kellett magáról gondoskodnia, így 30 éves létére megéltem azt, hogy a reggeli ki volt neki készítve, amikor nála aludtam, az ebéd bedobozolva a hűtőben és rögtön meg is beszélték mi legyen a vacsora.

Természetesen anyu mos és takarít is a kisfiára, ami oké egy bizonyos szintig, de aztán kezdtem érzékelni, hogy tőlem is elvárná ugyanezt. Hol van a reggeli, mi az hogy neki kell összerakni a szendvicsét. Mi az, hogy én nem főzök minden este, blabla... Persze, ha az egész estémet főzéssel töltöttem, akkor az volt a baj, hogy miért nem vele foglalkozok. Neki természetes volt a rend, de az nem, hogy ezért tenni kell, amire időt kell szánni.gy porszívót nem volt hajlandó megfogni, mert hogy ő elfáradt napközben. Na nekem ettől hányingerem volt és 3 hónap után visszaküldtem anyucihoz.

A másik a jelenlegi párom, aki az előző kapcsolata után költözött haza az anyukájához a 6 szobás családi házba, ahol szintén övé a felső szint, ahogy nálad is. 33 éves, így nevezhetném cikinek, de nála is ugyanez a felfogás. Minek béreljen, ha bőven elfér ott is, belead a rezsibe és jól elvannak. Az anyja mos és főz rá, de ettől függetlenül egy határozott, karakán személyiség, aki nem egy anyucipicifia típus, mint az előző.

Tudja, hogy tenni kell azért, hogy rend legyen, hogy kaja legyen, hogy tiszta ruha legyen a szekrényben. Helyén tudja kezelni a dolgot és belátja, hogy ez így kényelmes neki, de nem egy pótanyucit keres, hanem élete párját.

Egyébként utóbbi férfival is vannak problémáink, de nála abszolút nem zavar az, hogy otthon él az anyukájával. A tesója is otthon él az alsó szinten a fiatal kis párjával és a véletlenül összehozott kiscsajukkal, aki egy imádnivaló kislány. Sokszor feltéved hozzánk, hogy ő most játszana, vagy éppen nem tudom mit csinálna, amikor mi mondjuk fekszünk ketten a kádban, de ez sem zavar, mert mindenki tök természetesen kezel a házban mindent.

Ergo csak nézőpont kérdése. Én alapvetően mostmár azoktól fogom távol tartani magam, akik sosem éltek külön a szülőktől egy percig sem.

"Szerintem az a vesztes, akinek sosem lesz saját lakása, mert elveri a pénzét albérletre totál feleslegesen."

De ha van sok pénzed, vásárolhatsz is lakást.