Csak számomra tűnik kutya nehéznek a pártalálás?

17:09-es:

Az "eszméletlen hülye" jelző, inkább rád jellemző, sőt, egy igazi sültbolond vagy :-)

Komolyabban véve a dolgot: NORMÁLIS esetben az emberek aktívan élik az életüket, az események közben pedig különböző hatások érik, aminek következtében személyiség változáson mennek keresztül, bizonyos esetekben gyökeres is. Van ennek egy negatívuma is, amikor a személyiség változás helyett "személyiség torzulás" jön létre az emberben.

Ezért van az, hogy akiket elsodor egymás mellől az élet, és találkoznak évek múlva, több esetben sem értenek már egyet, mert teljesen mások lettek. Ezt számtalan esetben lehet tapasztalni. (Nyilván, aki besavanyodva ugyanúgy éli mindennap a szerencsétlen életét, annál kevesebb az esély a változásra.)

A jó hír azonban ott van, hogy a változás nem csak bizonyos hatások esetében jönnek létre az emberben, hanem tudatosan is. Ez elég nagy szellemi és fizikai munka, de mint minden, ez is akaraterő kérdése. Ez az élmény azonban kevés embernek adatik meg, mert az ember hajlamos az első kudarcok után feladni, kitartás híján.

"A gondolkodásban létezhet változás, de az alap személyiségjegyekben nem, aki befeléforfulónak születik, az soha életében nem fog kifelé forduló életet örömtelien élni."

-->A gondolkodás és a személyiség összetartozik, nem lehet elválasztani őket egymástól. Az emberi test irányító központja az agy, onnan indul ki minden. Ahogy gondolkodik az ember, olyan lesz a személyisége, és ebből kifolyólag a cselekedetei is. Ha valakinek egyfolytában hülyeségeken jár az esze, az meglátszódik majd a személyiségén is, hogy semmit nem tud komolyan venni, (mimika, gesztus, teszbeszéd, stb...), ebből kifolyólag a cselekedeteiben is a hülyeségek fognak tükröződni. Ez egy lineáris folyamat, ami valahol elkezdődik, és valahol véget ér. Kivételekek ez alól azok, akik kényszerbetegségben szenvednek, mert ott olyan gondolatok törnek rá az emberre, ami teljesen idegen annak személyiségétől, ezért el sem jutnak a cselekedetek szintjére.

Ezt bizony illene tudnod.

Visszatérve az eredeti témára, bizony lehetséges a változás, csak a lúzerek terjesztik ezt, meg még sok dolgot, hogy nem, mert ők beletörődtek a vereségbe, és fáj nekik mások sikere. A saját, a közvetlen környezetem, és az ismeretségi körömből is számtalan példát tudnék hozni, amikor valaki hihetetlen személyiségváltozáson ment keresztül.

Szinte minden nap olvasok valamilyen könyvet, tehát olvasásból nincs hiány :-) Jelenleg is egy olyan könyvet olvasok, ami kapcsolódik ehhez a témához. A szakirodalomról meg csak annyit, hogy a tudomány folyamatosan változik, mindig frissül az új kutatási eredményekkel. Bár, én nem találkoztam még azzal szakirodalomban, amit te akarsz elhitetni. :-)

Motiváló cikkekkel és óriási személyiségváltozással (pozitív irányban), viszont igen! Egyébként miért is csak a visszahúzódó embereket említed? A kőbunkó indulatos emberek hol vannak? Egy kőbunkónak a kezes báránnyá változása az nem egy olyan szenzáció, mintha egy befelé forduló változna meg? :-)

Ha elmész egy vallásos közösségbe, ott is találkozhatsz olyan emberekkel, akiknek a személyisége korábban kibírhatatlan volt, de egészen más emberek lettek. És itt is a hatás jön be, amit fentebb említettem, (nem számítva persze a képmutató keresztényeket.)

Elismerem persze, vannak olyan esetek, amikor valakin nem lehet segíteni, és örökre ugyanolyan marad a személyisége. Ott azonban egyrészt mentális problémák vannak, nagyobb részt azonban hihetetlen nagyságú lustaság, és félelem van a háttérben. Mindenesetre azt gondolom, egy épeszű ember, akinek megüti az intelligencia szintje a 100-at, és meg van benne a kellő lehatározás, meg tud változni.

Természetesen, amint egy másik kérdésnél is leírtam, nem kötelező változni. A változás csak egy lehetőség. Meg lehet maradni lábtörlőnek (vagy éppen kőbunkónak) is.