A lányoknak hány százalékban fontos a pénz? Minimum 70?

Nem mennék bele, az a helyzet, hogy én szerelem nélkül nem működök, és nem a pénz a szerelmem tárgya, hanem a személy. Voltam már szerelmes olyanba, aki szerényebben élt, mint én, és jól működött.

Lehettem volna protekciós, nem éltem vele, inkább a küzdelmet választottam, de a saját erőmből elért sikerekről legalább biztosan tudom, hogy megérdemelten jutottam el idáig, és nincs bennem kétség.

Egyébként én sem tudom, mi az a BK.

14-es válaszoló vagyok, és miért lennék szőke?? Megyek az utcán metró villamos busz rengeteg embert látok párban. Környezetemben is összeköltözés, esküvő, babavárás stb...Szóval bocs de rengeteg ember él kapcsolatban, ez van dolgozd fel. Mind teljesen átlagos hétköznapi pár, semmi különös nincs egyikben vagy másikban sem.

Ez a leteszek elé 150 ezer és megy is cumizni meg annyira proli de komolyan. Agyatlan!!! Talán nem a hülye luvnyák közt kéne keresgélni és akkor nem lenne ilyen problémád. De ez annyira klasszikus amúgy. Kinézed a lehető legagyatlanabb, legnyávogósab hülye pichákat aztán jön a végső konklúzió amit fent is megfogalmaztál. Jaaa meg a legjobb, hogy aki nem ilyen az meg tuti bűnronda :D :D Hát ember te valami nagy elmebajban szenvedsz komolyan. Meg ezek a %-ok honnan származnak? Te valami KSH-nál nyomulsz minimum vagy mi?

Az embereket nem 1-2 kategóriába soroljuk, nem csak végletek léteznek, de aki ennyire szűklátókörű mint te annak gondolom hiába is magyaráz bárki bármit. És megint leírom rengeteg pár van, a pénz meg annyiban számit szerintem hogy 2 ember legyen kb egy szinten, műveltség és anyagi téren, meg ebből lehetnek később konfliktusok. Mint ahogy leírta valaki előttem, ha egy nő gyereket szül és akkor egy időre kiesik a munka világából, ne kelljen már azon aggódni hogy éhen halnak e vagy nem. Vagy alapjáraton egy kapcsolatban feszkó lehet az hogy egyik vagy másik fél teljesen más társadalmi közegbe, más fizetési kategóriába tartozik...

Amikor megismertem a vőlegényem, akkor 28 éves kora ellenére még az anyjánál lakott, és az első randijainkon mindennél kényesen ügyeltem rá, hogy mindent felezzünk, vagy csak kis értékben- pl csak egy limonádét, vagy fagyit- fizessen nekem bármit is. Így konkrétan esélyem sem volt rájönni, hogy gazdag-e vagy sem. Ránézésre nyilván bejött, de nem mondhatnám egy nagy sármőrnek, neki inkább a cukisága a szexepilje, akárhogy is nézzük. Az öltözéket meg inkább hagyjuk, mint kiderült, néhány ruháját amit hord még a gimiben vette. Szerinted akkor mégis, milyen anyagi dolog foghatott volna meg benne? Pocakja akkor is volt, és bár alkatilag elég erős, mégiscsak látszik rajta, hogy ülő életmódot folytat. Akkor a külseje ragadott volna magával? Ilyen alapon maradtam volna az exemmel, aki szintén a szüleivel élt, másfél évig voltunk együtt, de jó, itt meg kell hagynom neked, tényleg jól nézett ki, helyes arc, magas test, amin látszik, hogy rendszeresen edzeni jár vele- tudod, kockahas, látványos karok, ilyesmi. De mégis elhagytam valakiért, aki alacsonyabb is nála, pocakosabb is, és kevésbé jóképű. Akkor, amikor megismerkedtünk, lövésem sem volt róla, mit dolgozik, van-e egyáltalán normális munkája, vagy még csak egyetemre jár, és amellett pakolássza a dobozokat valami raktárban. És aztán valahogy mégis. Teljesen elvarázsolt, és hiszed vagy sem, ennek semmi köze nem volt a külsőhöz, a pénzhez, akármihez, csak és kizárólag ahhoz, ahogyan beszélt, ahogyan viselkedett, amiket mondott. És nem bántam meg a döntést, azóta a menyasszonya vagyok, de továbbra sem várom el, hogy eltartson, bár már rájöttem, hogy meglehetősen jól fizető munkája van, és végül elköltöztünk albérletbe (azért, amikor elkezdtünk járni, pár hónapig még mindig az anyjánál lakott..). Az albérletet ketten tartjuk fenn, két fizetésből, a rezsit ő, a háztartási cuccokat, kaját én fizetem. Ha valami nagyobb kiadást tervezünk, akkor arra közösen teszünk félre- van egy közös számlánk, amire minden hónapban utalunk valamennyit, ezen gyűlik az esküvő és nászút tervezett összege. Mindketten utalunk rá pénzt, nem csak ő. Nem felezgetjük ugyan az utolsó forintig minden kiadásunkat, de azért aránylag felesben megy minden. Ajándékokat csak karácsonyra, szülinapra adunk egymásnak, évfordulókor, valentin napkor inkább valamiféle közös élményt szerzünk egymásnak, esetleg étterembe megyünk, ez jellemzően "ahogy esik, úgy puffan" alapon működik, inkább felváltva fizetjük az ilyesmit. Nyaralást szintén nem ő fizette kettőnk helyett, egyszer sem, hanem a magam részét én fizettem, minden évben. Ruhákat, fodrászt, akármi vackot mindenki fizeti magának (na jó, gyakran én veszek neki pár ruhát, mert ő utál vásárolni, és ha én megyek, akkor ismervén a méreteit és ízlését, veszek neki is dolgokat).

Szerinted kettőnk kapcsolatában hány százalékban lehet fontos a pénz? 70? 80? 100? Vagy netalán a pénz egy szükséges eszköz, ami ahhoz szükségeltetik, hogy ketten együtt kényelmesen éljünk egy felnőtt életet? Nyilván a számlákat és ételt, tisztálkodó eszközöket, vécépapírt nem fizeti ki helyettünk senki, ezek egyike sem ingyen van, így hát fontos, hogy legyen miből fizetnünk ezeket, de a kapcsolatunk nem erre épült, és nem tartatja el egyikünk sem magát a másikkal.

És bár nem vagyok műnő, a leginkább mű dolog rajtam a hajam, amit vörösre festek, még csak sminkelni sem szoktam, azért szerintem elég jól nézek ki, és az általános visszajelzések (utcán megfordulások utánam, összesúgások mellettem, metrón egyértelmű pillantások, stb) is ezt igazolják. Nem azért vannak ilyen elveim, mert rákényszerülök, hanem mert egy értelmes értékrend szerint élek, amiben nincs helye egymás lefizetésének.

Valóban vannak olyan nők, akik elvárják, hogy fizess nekik minden apróságot, ezt senki sem tagadja. De azért a legtöbben, mint dolgozó emberek, szerintem tisztában vannak vele, hogy mi mennyibe kerül, és nyilván örül mindenki annak, ha kicsit magasabb életszínvonalat tarthat fenn, mint különben, sokkal megnyugtatóbb és biztonságosabb érzés ha ezt ketten érik el, és nincsenek kiszolgáltatva a pasinak, hogy ő fizeti a dolgok 90%-át.

Az viszont, hogy emlegeted, kiket tartasz igazán jó nőnek (a plasztikázott lányokra gondolok), az elég erősen determinálja a jellemvonásaikat is. Nem vitatkozom veled, valóban szépek azok a lányok, akik minden pénzüket a külsejükre költik, de róluk messziről látszik is, hogy ez nekik fontosabb annál, hogy igazán értékes kapcsolatokat alakítsanak ki, így persze, hogy a pénz lesz a mozgatórugója a társkereséseiknek. Náluk lehet, hogy érvényes amit mondasz, de egy olyan lánynál, aki azért akkora hangsúlyt nem fektet a megjelenésére (és ne érts félre, nem azt mondom, hogy egy igénytelen vasorrú bábát képzelj el, csak simán egy egyszerű lányt, aki jól néz ki műcickók nélkül is) lehet, hogy több sikerrel jársz, ha nem eleve azzal kezded, hogy le akarod fizetni. Én személy szerint sértőnek találnám, ha valaki azzal akarna felszedni, hogy pörgeti a BMW kulcsát, vagy lerak elém az asztalra 150 ezret. Nem prosti vagyok, hanem egy élő, érző személy, aki családot szeretne majd egyszer, és nem csak egy kósza dugásból akarja fedezni az ehavi megélhetését.

Ja, és én sem feküdnék le egy vadidegennel 10 millióért. Ugyan nekem szerelem nem feltétlenül kell a szexhez, de némi szimpátia és vonzalom mindenképpen, és ha fogatlan csövesként elém raksz 10 milliót, miközben "na, gyere, szopjá' asszony!" felkiáltással élsz, hidd el, nem tudnál megvásárolni egy alkalomra sem.

Mondjuk ilyen tipusú emberrel vitázni kár, mert az értékrendje olyannyira messze áll a normálistól, hogy a mi érveink teljesen eltörpülnek mellette :D Most komolyan, ahogy előző leírta akinek a műnő a szép, meg szerinte az az irigylésre méltó, meg alap nála a leteszek elé 150.000-et dolog az önmagában mennyire lehet normális ember úgymond? Normális értékrenddel? Ez itt a bibi. Adott a kérdező, ilyesfajta csajokra ácsingózva, és adottak ezek a csajok az "árukkal", és biza a "kedves" kérdezőnek nem tetszik hogy ezeknél a csajsziknál magasan van a limit ;)

De persze persze tudjuk aki nem agyonszilikonozott műmaca arra tuti zsák kell, tehát igazából még ő itt a nagybetűs áldozat :D