A depressziósok, lelki betegek is megtalálják a társukat?

Én egy szociopata huszonéves férfi vagyok, és semmi, de abszolúte semmi kiutat nem látok a helyzetemből. Öngyilkosságra nem gondolok, és ezekután sem fogok, mert azzal túl sok embert tennék boldoggá, maximum arra, hogy bosszút álljak másokon.

Semmi kiutat nem látok a helyzetemből. Esetleg valaki tudna valami terápiát, vagy gyógyszeres kezelést javasolni?

Én depressziós és Borderline személyiségzavaros vagyok. Több mint tíz éve vannak durva tüneteim, de hivatalosan két éve diagnosztizáltak. A párommal akkor voltunk együtt úgy négy hónapja. Amikor összejöttünk, jeleztem felé, hogy nincs minden rendben, de igazából a diagnosztizáláskor tudta meg, mit vállal velem. És vállalta. Két és fél éve együtt vagyunk, vannak nagyon nehéz időszakok és könnyebbek is. Én folyamatosan küzdök, kezelésekre járok, és azon vagyok, hogy egyre jobban legyek, ő pedig kitart mellettem, mert látja rajtam, hogy meg akarok gyógyulni, és szeret engem.

27/n

Nekem is vannak rossz időszakaim, amikor szívesen meghalnék, de alapvetően élvezni szeretném az életet. 3 barátom volt és minddel volt valami probléma, depresszió, szocfóbia, akármi. Mindig kitartottam mellettük, sose ez volt a szakító ok. De olyan szinten átsugározták a rossz kedvüket, lehúztak, hogy boldogtalan voltam... szóval nem, nem járnék már ilyennel. Ha a kapcsolatunk közben lenne egy rossz időszaka, vagy egy barátom, családtagom lenne depresziós, nyilván segítenék. De nem kezdenék olyannal, aki nem akar változtatni és az egyetlen témája az, hogy az élet rossz és el kéne dobni...

21/L