A depressziósok, lelki betegek is megtalálják a társukat?

A lelki betegek azért lelki betegek, mert nincsenek tisztában a saját érzéseikkel, akaratukkal, elvesztették önmagukat.

Olyan társat találhatsz, aki hasonlóan lelki problémákkal küzd és megvannak rád az adó-vevői. De amint az egyikőtök lelki élete valamilyen irányba elmozdul, alakul, fejlődik akkor általában nem tartható onnantól a kapcsolat.

gondold el, ha pasi lennél és még jóképü sem, akkor még szex sem lenne opció depressziósan, mert a kutyának sem kellenél

de nőként van nunusod és szexelhetsz...ami meg azért csak javitja a hangulatot...persze ugathatsz, hogy nem....de szerintem képtelen vagy belegondolni, hogy milyen ha tényleg nem kellenél a KUTYÁNAK SEM. (=SENKINEK)

én vagyok még csak aztán a depressziós...

pl 4.én volt az első munkanapom a téli leállás után...

és nyilván mindenkit megvisel, hogy vissza kell térni a munkába, én kb fél óra után már a felmondásomat gépeltem...meg annyira belefájdult a fejem a kilátástalanságba, a stresszbe és a nem elegendő alvásba (nekem 7-8 óra nagyon kevés), hogy a jobb szememben a látómező harmada csak sötét foltokat mutatott.

Szerintem is, van ra esély. De valamelyik válaszoló nagyon jól leírta, abba gondolj bele te szívesen tolerálnad ha a parodrol kiderülne valamilyen másfajta fogyatekossag.

Nekem pl panikbetegsegem volt, amikor kijött szerencsére a párom jól tudta kezelni, s próbáltam a legkevésbé megosztani vele, csak annyit kertem bizonyos dolgokat toleraljon. En azóta kigyogyultam belőle, de életem egyik legnagyobb áldása volt, hogy beteg lehettem. Azóta rendszeresen Meditalok, s megértettem célok nélkül nincs értelme az életnek, ha tudsz küzdeni valamiert az a mentális betegségek nagy részét távol tartja. De fontos, hogy ez a cél kézzelfogható legyen, pl minden nap 20 percet tornazokegy éven keresztül, ha esik ha fúj, ha beteg vagyok ha nem. Vagy egy ev múlva leteszem az angol nyelvvizsgát. Legyen benne egy időkorlát es egy olyan faktor amivel napi szinten foglalkoznod kelljen. Illetve érdemes lenne egy hipnoterapeutahoz elmenni, nem valamilyen kiskori emléked, amit nem tudtál feldolgozni. Nekem bármilyen gondom volt eddig az életben, idő es energiát nem sajnálva próbáltam minél többet megtudni róla, s mit tehetek, hogy ez jobb legyen. Remelem neked is sikerül kitörni a múlt börtönéből. Sok sikert!

Nagyon remélem. Engem a magányosság keserít el a legjobban, és ez sokszor csak ront a dolgokon, akár egy ördögi kör.

Rám így pont egy társ vagy barátság lenne a legjobb hatással. Szerintem sokszor ezért ezeknek az embereknek talán még nagyobb szüksége van erre, de ugyanakkor nehezebb dolguk is van.

De másik szemszögből engem, amíg tudjuk szeretni egymást és egymásra tudunk hangolódni egyáltalán nem zavarna, pont a fentiek ismerete miatt is. És mert sokszor azzal, hogy másokon segítünk, azzal magunknak is rengeteget tudunk. Én pedig szívesen foglalkozom emberekkel, szívesen tanítok, edzek, szívvel-lélekkel, csak éppen nincs kivel, kit, mert még barátaim se nagyon vannak.