Tényleg akkora hátrány ismerkedéskor, ha a nőnek saját lakása van?

Német volt a férjem, válás után egy 2 szobás lakást "kaptam", Berlinben (nem az arabok negyedében). Én haza jöttem, a lakásbam albérlők vannak.

Akikkel ismerkedek, fel sem említem ezt a részt, ez magánügy. Azt , hogy férjnél voltam mindig elmondom.

Én sem beszélek pénzügyi kérdésekről sosem. Persze előfordulhat, hogy valaki rákérdez. Ha ez probléma lenne - még sosem találkoztam ilyennel - arról meg is lenne a véleményem.

Amúgy én bőven 60 M Ft alatt vettem lakást, másfél szoba 45 m2.

De most komolyan, egy magyar lakással mire mész? A fiatalok közül már kb. senki nem tervez itt maradni, 10-15 év múlva a lakosság fele nyugdíjas lesz.

Valamint ha az anyagi oldalát nézzük, azért a munkáért amiért itt fizetnek nettó 450-500 ezer forintot, azért Ausztriában, Németországban fizetnek nettó 1.500 ezer forintot alsó hangon. Ha kiszámolod, ez havi 1 millió forint plusz fejenként! Ha ketten éltek egy háztartásban, az évi +25 millió forint megtakarítás. Tegyük fel éltek még 50 évig, az összesen +1,25 milliárd(!) forintot jelent (már ha forintra vetítjük).

Innentől kezdve van értelme a balkánon leélni az életed? Mi fog hiányozni, a BKV ellenőrök gáláns stílusa, vagy a lekötözött betegeket megverő nővérek a lepusztult magyar kórházakban?

2008 után is nagyon el tudtad adni a magyar ingatlanokat, egy budapesti 2,5 szobás panel senkinek sem kellett 6 millió forintért sem. Hiába árulták évekig.

Én nem tartom jó befektetésnek a magyar ingatlant egyáltalán. Mert annak az országnak nincs jövője.

Pont ha a jövőtől félsz, akkor még rosszabb magyar ingatlanban tartani a pénzed, mert abban nyugodtan éhen halhatsz és megfagyhatsz ha nem lesz munkahelyed. Mivel a szociális háló 0.

Ausztriában meg már a szociális segély összege is minimum 1000 Euro. Miközben a bolti árak már olcsóbbak. Tehát egy kis lakás is biztonságot nyújt Ausztriában, éhen halni lehetetlen ott, sőt még rosszul élni is művészet.

Magyarországon pedig még saját lakással is művészet jól élni.