Nőként mennyire vagy tisztában az átlagos, vagy átlag alatti férfiak társkeresési lehetőségeivel?

Tisztában vagyok azzal, hogy a társkeresésben sikertelen emberek egy pici szegmense ide jár a gyakorira nyekegni, ahelyett hogy illemet tanulnának, művelődnének, szélesítenék a látókörüket, és megpróbálnának férfiként viselkedni!

Szívesen.

Elhiszem, hogy szar, sajnálom őket, de ezen kívül különösképpen nem foglalkoztat. Ő dolguk, nekem is megvannak a saját problémáim az életben, azokkal foglalkozom.

Amúgy is, mit tudnék tenni?

Bőven látom az átlagos (és tényleg átlagos, nem Shawn Mendes retus nélkül) férfi ismerőseim társkeresési próbálkozásait. Azt látom, hogy azok szenvednek, akik csak online hajlandók keresni és nincsenek jó kommunikációs készségeik, "pluszpont", ha csak facebookon írogatnak rá vadidegen nőkre. Nem kellene ezt úgy előadni, hogy jaj, de szörnyen nehéz mindenkinek, mert látom, hogy nem az. Tudni kell, hogy hol van esély keresni és kell hozzá egy kiállás és kellemes társasági beszédkészség, és ami még pluszpont, ha van egy elég kiterjedt baráti társaság és még hajlandó más közösségekbe is eljárni (pl. túrakör).

Az meg, hogy hány megkeresést kap... azt látom, hogy ált. a férfiak kezdeményeznek, így azt aláírom, hogy ők többször kapják a visszautasítást a képükbe.