Miért lett ennyire kompetitív q társkeresés? Miért szálltak el ennyire a nők igényei?

Én sem a 48. és 51. vagyok, de olyan "álszentnek" tartom ezt a kérést, hogy definiáld az értékest. Azért ha nyitott szemmel járunk az átlagos magyar emberek valóságában, nagyon könnyű belőni ezt. Még könnyebb az ellentétét. Látjuk, milyen férfiak és kapcsolatok vannak. Merjük már kimondani (és nem felháborodni rajta), hogy a legtöbb bizony olyan, hogy annál az egyedüllét is jobb egy nőnek. Nagyon kevés a kivétel. És minden nő arra vágyik. Innentől meg egyszerű megmondani, kinek fog "jutni" abból a kevésből. Igen, egy minimum instapozitív külsejű nőnek, aki a kinézete mellett esetleg még más téren is kiemelkedő tud lenni.

Az pedig nem "a szinteden ismerkedés", hogy ha nem vagy full extra bombázó, akkor te már fogadd el azt, aki minősíthetetlenül bánik veled és viselkedik és kommunikál általánosságban véve is, elhanyagolja a saját és a környezete higiéniáját, nem lehet rá számítani, menekül a felelősség és a kötöttségek elől, akár anyagilag is lehúzna, teljes kiszolgálást vár, a gyerek(ek)et is full rád hagyja, az összes pornós szrt rád erőltetné, de még úgy is megcsalna, hadd ne soroljam. Senki nem érdemli ezt, főleg nem egy olyan nő, akivel annyi a probléma, hogy nem szép vagy nem eléggé az.

Látok anyákat és feleségeket, szinte az összesnek lóg a bele, mert ennyire képes és ennyit ér a férjük... Fel vannak háborodva, hogy élő ATM-ként néznek rájuk, miközben max. erre jók, ha egyáltalán... És ha "asszony" megválik tőlük, azzal sem lesz olyan sokkal előrébb, mert értékeset 0,1%-nyi esélye van találni helyettük ilyen felhozatalból nem topmodellként, az egyedüllétnek pedig szintén megvannak a maga nehézségei.

"értékeset 0,1%-nyi esélye van találni helyettük"

Talán rá kéne ébredni, hogy tenni is kell a kapcsolatért meg az "értékes" pasikáért. Csak sok nő úgy van vele, hogy ő a maga részéről beviszi a kapcsolatba a kiszöszösödött H&M-es tangáját meg a puncikáját, aztán cserébe a pasi legyen több nyelven beszélő, diplomás, jól kereső, kisportolt, ugyanakkor sok szabadidővel rendelkező, egyszerre macsó csábító és családcentrikus apafigura.

" Merjük már kimondani (és nem felháborodni rajta), hogy a legtöbb bizony olyan, hogy annál az egyedüllét is jobb egy nőnek."

Én teljesen megértem, hogy ha egy nő úgy érzi, hogy rohadt sok férfi olyan, hogy az egyedüllét is jobb, mint ők.

Egyvalamit nem kultiválok már, ez pedig az, hogy már sok embernek kb. az a narratívája, hogy emellé az átlag nő/a nők többsége teljesen korrekt, normális, ártalmatlan, hűséges, odaadó, stb., ezáltal pedig a férfiak felett áll amolyan döntőbíróként.

Ha félreértem, akkor azt elfogadom, szóval nyugodtan mondjátok.

De nekem ez jön le sok ember kommentjei alapján, hogy mintha már az lenne az állás szerintük, hogy a nők úgy általánosságban jobbak, mint a férfiak, többet érnek emberileg, párkapcsolatban.

Pedig ez rohadtul nincs így. A fordítottja sincs rendben, én felszólalok a nőgyűlölet, lenézés ellen, és nem tartom normálisnak a rendszert, ami évezredekig volt fenntartva.

De az se normális, hogy már egyesek olyat leírnak a férfiakra totális általánosításként, ami enyhén szólva sértő és gusztustalan, de ha férfi ír ezzel egyenértékűt a nőkre, akkor ugyanezek az emberek kikérik maguknak, felhördülnek, mocsoknak, incelnek, vagy akár egyenesen deviánsnak tartják.

Lehet mondani, hogy akinek nem inge, ne vegye magára. De ha én férfiként mondjuk leírok egy olyat, hogy számomra a nők többsége olyan, hogy nekem nem éri meg akár egy fűszálat is keresztbe tenni érte, nemhogy az életemet megosztani vele, mert csak egy érzelmi bántalmazó, hisztériás kolonc lenne a nyakamon, és még hozzátennék pár ízesebb példát is, akkor nem lenne egy erősen negatív, kellemetlen színezete az írásomnak, ami alapján egyáltalán nem az jönne le, hogy jóindulatú és értelmes vagyok?

"aztán cserébe a pasi legyen több nyelven beszélő, diplomás, jól kereső, kisportolt, ugyanakkor sok szabadidővel rendelkező, egyszerre macsó csábító és családcentrikus apafigura"

Nem. Ne a saját, nők irányába támasztott elvárásaitokat "fordítsátok le".

Legyen tiszta, ápolt, rendezett. Ő is, a ruházata is, a környezete is. Utóbbit se felejtse el teljesen hozni akkor sem, miután összeköltözött egy nővel. Itt már ki is esett a túlnyomó többség.

Ne csak az IQ-ja, hanem az EQ-ja is érjen el egy átlagos szintet. Bántalmazás semmilyen formája fel se merüljön benne, tehát szóban sem ér attól még, hogy az nem látszik! És itt akkor be is lehet fejezni, mert kiesett a maradék. Pedig még mindig nem azokkal folytatódna a felsorolás, amiket te említettél, hanem egyéb ALAP dolgokkal, amiktől nem érzi úgy az ember lánya, hogy (a 48-ast idézve) kutyába sem veszik, és csak ingyen csicskának (+bébiszitternek, +prostinak, +további szolgáltatóknak) tartják.

"Legyen tiszta, ápolt, rendezett. "

Ezt a hajára kenheti egy pasas, ha mellé nem néz ki jól. Mert máskor meg ti magatok hajtátok el az itt panaszkodó férfiakat, hogy az ápoltság az csak az alap, ha nincs meg a "szikra" meg a bizsergés, akkor úgysem jöttök össze vele.

Már miért lenne álszent? Azért kérdem, mert gyakran előfordult már, hogy valaki tök alap dolgokat tesz vagy nagyon felső polcra vagy becsül nagyon alá. Az is gyakran megesett, hogy amire én azt gondoltam erény, azt más gyengeségként kategorizálta vagy éppen fordítva pusztán azért, mert máskor vagy máshol nevelkedett. De a szavak jelentése is elcsúszik rajta és így érdemben beszélni vagy vitázni sem lehet. Pl jófiúról egy rossz emberre asszociálnak, a rosszfiúról jó pasira, az erős nőről egy nagyarcú hisztérikára, a háziasszonyról/családanyáról egy kizsákmányolt cselédre stb.

Summa summárum, ha már bekapcsolódok egy beszélgetésbe, szeretem tudni, hogy amit a másik mond, azt magyarul értsem vagy fordítani kell közben magyarról magyarra. Teszem ezt azért, mert beszélgető vagy vitaPARTNERként csatlakoznék be, ha csatlakoznék. Ha nincs partnerség, akkor meg passzolom.

"De ha én férfiként mondjuk leírok egy olyat, hogy számomra a nők többsége olyan, hogy nekem nem éri meg akár egy fűszálat is keresztbe tenni érte, nemhogy az életemet megosztani vele, mert csak egy érzelmi bántalmazó, hisztériás kolonc lenne a nyakamon, és még hozzátennék pár ízesebb példát is, akkor nem lenne egy erősen negatív, kellemetlen színezete az írásomnak, ami alapján egyáltalán nem az jönne le, hogy jóindulatú és értelmes vagyok?"

Attól függ. Érződik rajtad a sértettség, vagy inkább egy belenyugvásszerű dolog?

Ami eszembe jutott viszont erről, hogy amikor nőket látok panaszkodni férfiakra, akkor az általában arról szól, hogy a férfi nem veszi őket emberszámba. Amikor meg férfit látok nőről panaszkodni, az a téma, hogy valamilyen szolgáltatást nem nyújt a nő. Ezért tűnhet úgy, hogy a nők "jobbak", bár ez elég érdekes konklúzió, én úgy veszem, több dologra kell odafigyelniük, ami sokkal nehezebb, hát érthető, ha valaki inkább hagyja az egészet a francba.

"Attól függ. Érződik rajtad a sértettség, vagy inkább egy belenyugvásszerű dolog?"

Valójában csak példa volt, igazából egyik sem áll fenn személy szerint nálam.

Persze van rohadt sok olyan tapasztalatom nőkkel, hogy itt mindenkinek a haja égnek állna ha elmesélném, annyira undorító és pszicho.

De én nem írok messzemenő dolgokat ettől még generálisan a nőkre, nem szoktam "nőkritikus" hozzászólásokat írni.

Szerintem a komplett emberiséggel gondok vannak, nagyon sok a sérült, mentális beteg, vagy épp buta ember, és nem annyira látok ebben nemi különbséget.

"Ami eszembe jutott viszont erről, hogy amikor nőket látok panaszkodni férfiakra, akkor az általában arról szól, hogy a férfi nem veszi őket emberszámba. Amikor meg férfit látok nőről panaszkodni, az a téma, hogy valamilyen szolgáltatást nem nyújt a nő."

Ilyen különbség nincs.

Mindkét nemnél megvan az a réteg, aki csak pofátlanul, beteg módon, önkritika nélkül követelőzik, vagy vagdalkozik, fikaparádét csap, és az a réteg is, aki a valós sérelmei miatt panaszkodik.

"Ilyen különbség nincs."

De van. Ha tagadod a problémát, csak azt éred el, hogy fennmarad.