Vannak még egyáltalán olyan magyar nők az országban, akik nagycsaládban gondolkodnak és ezen szempontjuk, a párválasztási preferenciáik egyik legfontosabb, kiemelt helyén is szerepel?

#21 Mi abban az olyan furcsa, ha egy férfi nem éri be azzal, hogy csak a nőjét imádja, bálványozza, stb és például szereti még pluszban a gyerekeit is? (Egyébként ismerek ilyen párt, pontosabban fickót, mert a csaj egy oltári nagy... Dolgoznak éjjel-nappal mint az állatok, hogy fenn tudják tartani az életszínvonalukat, ami abban merül ki, hogy beutazgatják a világot irtózatos pénzeken, mintha ez lenne az életük egyetlen értelme. Őket kellene "etalonnak" tekintenem? Miért is? Mert teleszrjk elégetett kerozinnal a bolygónk légkörét? Egészen máshol keresendő az én értékrendem és gyanítom, hogy még van jó néhány olyan ember aki így gondolkozik, mint én.)

Az meg az alap, hogy engem is szeret a párom, mert ha nem ez lenne, akkor nem velem képzelné el a jövőbeni életét.

Egyébként abban igazad van, hogy nem értem azt, hogy hogyan lehet így beszélni a gyerekekről (gyerekszületésről), mint ahogyan itt megnyilvánulsz a válaszodban. Nagyon nem így tekintek a témára és egy kicsit el is szomorít a dolog, hogy ennyire negatív színben van feltűntetve ezzel kapcsolatban minden.

#22 Tegnap voltam a strandon és lejött egy roma nagycsalád 8..(10) gyerekkel. A pocakos, tetkós apuka 10+ milliót keresne havonta és ha nem, akkor hogyan lehetnek náluk még mindig a gyerekeik a Ti elméleteiteket alapul véve?

Ugyan ez a felállás az említett csokos magyar családnál is. A szakmunkás apuka havi x milliót keresne ahhoz, hogy fenn tudja tartani magát, a feleségét és három gyereküket? Szerintem nem keres így egy szakmunkás, egy egyszerű vidéki üzemben, de persze lehet, mert újabban már nem követem az ottani bérek alakulását.

#24 Ez is milyen ledegradáló dolog már, hogy szerinted minden a női nemiszerv állapota, kinézete, mit tudom én még milye körül forog a férfiaknál. A legutóbbi párom 3 gyereket szült - természetes úton - azelőtt, hogy összejöttünk volna. Részemről semmi problémám nem volt vele, ugyan olyan jó volt vele minden, mint azéval, akinek a gyári kislánykorija volt meg.

Azért vagyok a párommal, mert mint embert szeretem és mert tetszik nekem mint nő, stb. (Sokkal többet látom pl az arcát, mint az egyéb testrészeit, még szeretkezés közben is, legalábbis én inkább erre figyelek, de akkor én biztosan valami furcsa kivételek közé tartozom ezzel a szokásommal a férfiak körében. Mondjuk az is igaz, hogy nem vagyok egy - a mai trendeknek megfelelő - tetkós és egyéb csicsás macsó.)

A közös gyerek ehhez az alaphelyzethez ad még hozzá pluszban örömöket és nem elvesz bármit is. Szerintem eleve gyanakvással, rosszindulattal fordulsz az egész témához.

A környezetvédelemmel kapcsolatban meg ne röhögtess. Való igaz, hogy a mai modern ember a legkörnyezetrombolóbb állat a Földön, aki valaha élt itt, de ezen lehetne változtatni, de nem úgy, hogy autópályákat, felhőkarcolókat, egyre nagyobb rakétákat, repülőket, stb építünk a kényelmünk, a megalomániánk és egyéb őrültségeink miatt. Felesleges ilyesmivel nyugtatgatnod magad, hogy attól majd jobb lesz minden, ha már nem születnek gyerekek a világra, mert ez nem miattuk sz.r, hanem az őseink és mi miattunk.

#26 Te már előre rettegsz olyan valamitől, a haláltól, amiről biztosan tudjuk, hogy elkerülhetetlen. Egyszer mindenkit utolér, csak a pontos idejét nem tudjuk, hogy mikor. Kérdezem, hogy érdemes ilyen rettegésben élni egy életen keresztül? Élet egyáltalán az olyan, ahol mindenütt a mumust fürkésszük és reméljük előttünk az életutunk során?

Nyilván, egy normális felnőtt ember, főleg az, akinek még gyereke is van, ő nem fogja siettetni ezt a folyamatot, hanem igyekszik olyan életvitelt folytatni, hogy minél hosszabb ideig együtt lehessen a szeretteivel. Én például ezen vagyok, mert tudom, hogy a gyerekeimnek még sokáig szükségük lesz az apjukra, főleg ebben a mai világunkban ugye. Aztán, hogy sikerül-e ezen tervem, majd meglátjuk, de az biztos, hogy nem parázok ilyesmin, hogy jajj most mit cselekedjek, hogy lépjek, hogy biztos bele ne haljak a dolgaimba, meg ilyenek.

Én senkire sem akarom ráeröltetni, hogy szüljön, főleg olyan valakire nem, aki erre alkalmatlannak érzi magát.

Az a hozzáállás meg már régen rossz, ha csak a párodnak akarod megszülni a gyereket és Te meg abszolút nem is vágysz rá.

Arról meg már nem is beszélve, hogy a gyerek, mindig az anyának születik, akár hogyan is alakul később a házasság. Az apa csak arra kell, hogy teherbe ejtse a feleségét és utána vállalja a felelősséget a tettéért. Végigjártam, tudom.

"Én soha nem áldoznám fel magam egy pasiért." A gyerekvállalás nem csak a pasiról kellene hogy szóljon, hanem kettőtökről, a Miről. Senki nem vár el olyan áldozatot a másiktól, egy normális házasságon belül, amit az egyik fél nem szívesen hozna meg, még egy közös cél érdekében sem.

Amúgy meg értem az álláspontodat és tiszteletben is tartom a véleményedet, hogy Te úgy akarsz élni, ahogyan itt felvezetted. Világos, átérzem, rendben is van.