Aki leírja, hogy nem tud ismerkedni, mert nincs hol, annak minek az élet?

38.

Hihi, farsangkor :D "Lehet nem volt jó ötlet ez a rézmozsár jelmez!"

[link]

Én nő vagyok és évek óta interneten ismerkedtem csak, már kapcsolatban vagyok szintén netről.

26 voltam, amikor utoljára ismerkedtem. Én nem jártam egyetemre, úgyhogy amarabb kezdődött a munka világa. Legkönnyebben iskolában (általános, gimi, egyetem, okj stb). Volt is gimis osztálytársammal kapcsolatom. Na, ha már nem járok suliba, akkor ugye ez kiesik. Ott van még a munkahely. Ez kicsit necces szitu, de persze, összejöhet a dolog. Ahol én eddig dolgoztam, általában idősebb, házas férfiak voltak. De elég lett volna az is, hogy szimplán nem jövünk be egymásnak. Munkahely kiesett. Bulik. Én jártam bulizni eleget, 21 évesen már kiégtem belőle. Egyik kapcsolatomat házibuliban ismertem meg, egyik barátnőm párjának volt a barátja. Na ilyen helyekre ugye már nem járok, pedig itt felszabadultabbak az emberek, de én ezen a házibulin kívül akárhányszor ismerkedtem buliban, ők csak arra az estére akartak egy beszélgető vagy táncpartnert. Bulik off. Baráti kör. Az én koromban már nincs akkora baráti társasága az embernek, mert már nem felszínes kapcsolatokat akar, hanem mélyeket, és ezért kiszűri a felszíneseket, meg akik negatívan befolyásolják az életét. Így nem sok marad, de akik igen, azok már valszeg bemutatták minden lehetséges partnerjelöltnek. Engem is több srácnak mutattak be a bartnőim, egyikkel sem illettünk össze. Új barátokat már nem nagyon szerez idősebben az ember, már kialakult a baráti köre, kevesebbet jár társaságba, ha mégis, akkor sem nagyon találkozik újakkal. De tegyük fel, hogy igen, pl korizásnál, plázában, moziban, stb. Nos ha én mint nő odamegyek valakihez, akkor egy nyomulós kva vagyok, egyébként ennek ellenére sokszor próbálkoztam már, de nem voltak erre vevők. Hozzám meg nem jött oda szinte senki, aki igen, és még nekem is tetszett, más bajok voltak (pl ő volt 19 én 25, vagy messze lakik és nem akarok távkapcsolatot). Nyitott voltam mindig, ha odajöttek volna, lehetett volna valami, szemeztem velük, stb, de semmi.

Úgyhogy igen, maradt az internet. De nem probléma, mert bevált :)

45: Melyik platformon ismerkedtetek meg? Írod, hogy évek óta interneten ismerkedtél, ez konkrétan hány évet jelent? Amikor először találkoztatok személyesen a pároddal, azonnal volt kémia?

Bocsánat, ha kellemetlennek érzed, ne is válaszolj a fentiekre, csak egy ideje más lehetőség híján én is neten próbálkozom, de annyira elkeserítő... Legszívesebben feladnám, de 30+ korban még jellemzőbb az az "ellehetetlenülés", amiről lényegében írtál, egyszerűen nincs más tényleg, vagy nyomom tovább, vagy macskás néni leszek. Élőben már csak nős, kisgyerekes apukákba futok bele, ők meg ugyanaz a szint, mint "Jolika, aki 2 éves, Manci néne, aki 78, meg Zsuzsa aki bár 43..., de ő az anyám."

46.

Van egy mondás, miszerint "aki 30 éves koráig nem csinált karriert, az már nem is fog". Ugyanez igaz a családra, szerelemre is. Max az életkoron megy a vita, hogy 30 vagy épp 35-e ez a határ. Szerintem a 30. Mindenki akinek jó kapcsolata van, boldog családja az jóval 30 alatt kezdődött.

47: Ezzel nagyjából egyetértek. Család nekem nem is cél, ezt a felét könnyen elengedem a történetnek, a másikat nem. Aztán lehet, hogy 40+ évesen már arra is csak megrántom a vállam és leszarom, de jelenleg még nem vagyok rá képes.

46.

"Ugyanez igaz a családra, szerelemre is. Max az életkoron megy a vita, hogy 30 vagy épp 35-e ez a határ."

Azért ez elég nevetséges. Vagyis inkább mindenféle logikát mellőz, hogy a sors szép kerek, 0-ra vagy 5-re végződő koroknál szab határidőt.

49.

Megfogtad a lényeget, jó autista módjára nekiálltál egy felesleges részleten rugózni, a teljes jelentéstartalom átgondolása helyett.