Más is van úgy hogy egyszerűen nincs hol ismerkednie ?

Középsuliban szinte az egész osztály fiúkból állt, egyetem detto: 500 emberre jutott két nő (IT). De ott már nekem minden a tanulásról szólt, mert nem volt könnyű szak, másrészt a koleszban nem voltak körülöttem olyan spanok, akikkel mondjuk hasonló lett volna a buliízlésünk, így ellentétben a legtöbb emberrel, nálam az egyetem nem a bulizásról szólt (középsuliban pörgettük normálisan), és a társkeresés számomra gyakorlatilag már esélytelen volt. Utána jött a meló, ahol szintén ugyanaz a szegregált, csak kandúrokból álló környezet. Közben a baráti köröm is megházasodott, így már sörözni se jártam sűrűn, bár ott is leginkább csak egymással találkoztunk, de legalább tudtam legeltetni a szemem a szórakozóhelyen, meg volt némi esély, hogy az ismerősök baráti köréből csak felbukkan egy nekem való szép lány. Szóval maradt a meló egy férfiakkal túlzsúfolt irodaházban. Aztán hazaküldtek minket HO-ba a COVID alatt, azóta otthon nézem a monitort, a falat, meg néha betéved egy-egy pók vagy hangya. Edzeni eljárok, de az meg nem épp az ideális terep. Meg már az idő is eltelt, nem azt mondom, hogy kizárt, de eléggé lehúzták a rolót. Hát, ennyi életem története.

F

Igen.

Egyetemen a szakomon 5% volt a nők aránya. Most a munkahelyemen ez már kb 10%, de ők is mind foglaltak.

Hiába megyek helyekre, csoportos foglalkozásokra, kevés a korombeli nő, mindenhol pasikat meg 40-es anyukákat látok.

Társkereső használhatatlan. Legnagyobb sikerét erről az oldalról volt, de már itt se működik.

Már egy ideje végleg feladtam.

Utolsó voltam

Több mindentől függ így van, de van ami közös. A helyzet az, hogy míg mások ebben az életkorban már túl vannak a kiélések korszakán, aktív párkapcsolatban vannak, gyerekük van és házasok vagy ahhoz közelednek, addig én még csak most keresem a "rajt vonalat".