Régen is ennyi Redflag volt a nőknek vagy most sokkal több redflag van már nekik és régen elfogadóbbak voltak a nők és sokkal inkább elfogadták megszerették a mai redflageket?

10, ha ez nekem szólt, nem ezt írtam.

Régen is volt akinek jó volt és most is sokaknak rossz. Én a magam részéről nem vállaltam volna öreganyáim sorsát. Ennyi. Ők nagyon nem szerelemből és nagyon nem a tökéletes férfivel próbálták meg. Aminek meg is lett a következménye. És az öregektől többségében ilyen történeteket hallok/hallottam. Ennek pedig nem az volt az oka, hogy a fene jó dolgukban nem tudtak jól választani. Ettől függetlenül vannak abból a korból is siker történetek. Egyik nem zárja ki a másikat.

11. Én meg pont nem ezeket hallottam. Nagymamám 1911-ben született, nagyapám 1909-ben. Szóval nem egy korosztály vagyunk, akinek a nagyszülei 1960-ban születtek.

Tehát sokat beszélgettem még olyan időkben született öregekkel, ami időszakra úgy gondolnak a mai fiatalok hogy Úristen! A nagymamám nem kényszerből házasodott és az sem igaz hogy a szüleik választották ki egymásnak. Nagymamámnak is voltak udvarlói, ő döntött. A nagyapám sem verte soha, nem is ivott, mert hát ezek is olyan sztereotípiák amikkel folyamatosan érvelnek. A szomszédjaik sem kényszerből házasodtak vagy nyomásra. Akkor egyszerűen az volt a normális. Sőt, akkor a rossz és erőszakos embereket megvetés övezte, mindenki tudta hogy kik azok. Nem voltak holmi személyiségi jogaik a trógereknek, a rendőr is elverte őket aztán csend volt.

A férfiak és nők jól tudták hogy egymásra vannak utalva, egymással szimbiózisban éltek. Nagyapám asztalos volt, nagymamám varrónő. Maszekok voltak az átkos rendszerben, mindketten becsülettel dolgoztak és neveltek fel 3 gyereket. A településen mindenkinek volt szakmája, az emberek tisztelték egymást, a nők és a férfiak is.

Nem hinném, sőt állítom hogy ma sokkal több a személyiségzavaros, viselkedési zavaros ember, sokkal több a tiszteletlen férfi és nő.

Rossz volt akkor a nőknek? Miért is? Mert hogy főzniük kellett? Meg gyereket nevelni?: Csak mondom, a férfiak meg gyárban, bányában a földeket vagy kemény fizikai munkát végeztek. A családot meg eltartották. Mit kellett volna még tenniük? Ezt csinálták a világ minden táján. Férfiuralom? Ugyan már! Férfi és nő közötti összhang. Lehet cáfolni, de felesleges. Aki mást akar benne látni az úgy is nyomni fogja a propagandát! Régen ugyanúgy szüksége volt a férfinak a nőre, és a nőnek a férfira. Ez lenne a baj?

Ma korlátlan lehetőségek lennének? Oké! Na és mennyi ember tud ezzel élni? Mennyi ember lesz tőle annyira boldog, hogy öreg korára visszatekintve azt tudja mondani hogy tényleg jó volt!

Persze, értem én azt hogy fiatalon mekkora buli a szabadság, a felmentés minden alól is, a korlátlan szex mindenkivel, meg hogy utazhatnak stb. Jó, és mi lesz ebből hosszútávon?

Azt se felejtsük el, hogy régen voltak országok, nemzetek, hagyományok. Ma ezek elmosódtak, nagyjából a semmit súrolja az egész. Mint társadalom megbukik a nyugati világ, már nincs jellemzően német, francia, angol, spanyol olasz... Van egy nagy massza, akik pont ugyanolyanok mint a többi. A születési ráta a béka s*gge alatt. Lehet ezt félvárról venni, de nem érdemes, mert ez még a saját életünkben visszaüt. Oké, ez már más tészta.

A mai világgal az a baj, vagyis az az öngól, hogy az egyént mindenek fölé helyezte, ami egy óriási tragédiához fog vezetni most már rövid távon is. Sajnos ez egy tudatos rombolás!

"Férfiuralom? Ugyan már!"

Ennyi a lényege annak, amit mondasz. Tagadsz egy tényt. Innentől Én kicsi pónim minden, amit írsz.

12, a szüleim születtek a hatvanas években, úgyhogy a nagyszüleink közel egy korosztály.

Mint írtam, biztos volt, aki élvezte a régi rendszert. Öreganyám se élte meg akkora traumának mindazt, amiről mesélt, mint én élném. Ez nem jelenti azt, hogy magamnak szeretném az ő sorsát.

Az egyiknek megtiltották, hogy ahhoz menjen aki neki tetszett, akit szeretett, mert más egyházhoz tartozott. Aztán hozzáment az apja utasítására nagypapámhoz, aki nem volt rossz ember, de a lehető legrosszabbat hozták ki egymásból. Igen, felneveltek két gyereket. Közben mindkettő inni kezdett, verték egymást és a gyerekeiket is. De, valóban "becsülettel" fel lettek nevelve a gyerekek. Aztán, ahogy lehetőség nyílt a mamám elvált.

A másik öreglány valóban maga választott. Mondjuk nem a nagy szerelem döntött, hanem, hogy az öreg bányász volt és az biztos megélhetést jelentett. Szintén nem bizonyult jó döntésnek. Öreganyám a maga módján többek közt házzasságon belüli nemierőszakról mesélt, az öreg szintén ivott, végül le is lépett a család mellől. Itt még a gyerekek közös felnevelése se jött össze. Persze ezek extrém szar kapcsolatok voltak.

Ugyanakkor nagyon, nagyon kevés olyan öreget hallok/hallottam ebből a korszakból, aki nem "hát megszoktam" felhanggal beszélt a párjáról, hanem valós szeretettel, ne adja Isten szerelemmel.

Igen, ez volt a megszokott, nem is nagyon lázadoztak. Anyukám szokta mondani, hogy gyerekkorában mindenki szegény volt, így fel se tűnt, hogy ők is azok.

Ha mindenkinek rossz, akkor az valójában nem is rossz, csak mert fel sem tűnik, csak mert nem is vágynak többre? Vagy legalábbis nem merik említeni? Vagy a rossz akkor is rossz marad? Szerintem utóbbi.

Nem a házimunka az egyetlen dolog, ami változott mostanra.

Én nem használom ki olyan módon a szabadságot, mint amit vizionálsz. Nem szexelek bárkivel, nem váltogatom a partnereket, nem járok bulizni, de igenis fontosnak tartom, hogy nem vagyok egy férfire utalva. Ha kihal európa, mert megdőlt a férfiak hatalmi helyzete, akkor kihal. Ezt soha nem éreztem akkora gondnak. Minden nagy hatalom elbukik egyszer és beolvad. Maják, Egyiptom, az ókori Görögök és így tovább. Aztán mégis forog a föld. Nem az én feladatom és nem más nők feladata teleszülni az országot. Nem az egyén feladata megmenteni a jövőt, soha nem is kellett volna, hogy így legyen előadva. Legyen olyan a helyzet, hogy szívesen szüljenek a nők. De ne kényszerítsék ki. Ha meg csak kikényszerítve működik a dolog, az is jelent valamit.

Igenis úgy gondolom, hogy szerencsés vagyok, hogy itt és most vagyok nő, nem korábban, vagy egy olyan országban, ahol nem ment végbe ez a változás.

Persze a régi rendszernek is voltak haszonélvezői, voltak jó pontjai, nem démonizálom. Csak számomra a szabadság olyan érték, amit így, hogy ismerek nem akarnék elveszíteni.

"Jó, és mi lesz ebből hosszútávon?"

Majd elválik. A magam életében, vagy találok olyat, akivel vállalok egy gyereket, vagy nem. Vagy egyedül öregszem meg, vagy nem. De, az én döntésem lesz.

A világ "életében" nem lesz változás. Egy nép elbukik, egy másik felemelkedik, aztán majd az is elbukik, míg eléggé túl nem népesedünk a teljes kipusztuláshoz. Akkor érkezik egy restart, aztán újra indul az óra, újra kifejlődik az élet jobb esetben, aztán ennyi. Ez a része rám már nem hat. Rám a saját életem hat, a saját döntéseim, az engem érő behatások abban a cirka 70 évben, amit itt töltök. A többi annak lesz a gondja, aki tovább marad.

15. Szerintem meg el kellene már felejteni ezt a férfi uralom lőzungot. Régen is, ma is két félből lett egy egész. Mindkét fél egymásra volt és van utalva. Régen is voltak prosztók, ma is. Talán ma annyival jobb, hogy a prosztók ma már követendő példák, régen azért nem verte magát nagydobra aki olyan volt. Régen a férfi is keményen dolgozott, a nő is. Régen nem vitte el az emberek agyát a gazdagság, nem volt még agysorvasztó média, aki 0-24-ben tolja a hazugságokat.

Ma az emberek nem a valóságnak hisznek, hanem annak amiben hinni akarnak. Ma már mindenki megtalálja a lelki bánatára az igazolást, rengeteg csoportnak vannak kikiáltott bűnösei, lásd feminizmus-férfiak, hímsoviniszták-nők, baloldal-irbán, jobboldal-gyurcsány... Stb.

Erőből akar mindenki le és meggyőzni mindenkit. A kis bunorékvilágukból nem is akarnak kijönni, mert hát támogatva vannak. Ma az emberek a sérelmeikre alapoznak mindent, bűnösöket kiáltanak ki, majd ezt az egészet ráhúzzák a világra, és mint egyetemes valóságot publikálják.

Nem, rengeteg ember, rengeteg élethelyzet van. Hogy a tiéd milyen, az csak a te világod. Az hogy te a sajátodat keresed és látod mindenhol, majd ezzel érvelsz, attól a valóság mindenkinek más és más!

"Nem, rengeteg ember, rengeteg élethelyzet van. Hogy a tiéd milyen, az csak a te világod. Az hogy te a sajátodat keresed és látod mindenhol, majd ezzel érvelsz, attól a valóság mindenkinek más és más!"

Nem hiszem, hogy én ezt bárhol cáfoltam volna. Én annyit írtam, hogy ott és ahol vagyok nekem jobb, mint ha máshol lennék és ez nekem bőven elég.

Mindenki a saját boldogságáért felel, amit a saját életében és a saját "buborékjában" kell létrehoznia. A felmenőim nem voltak boldogok a saját buborékjukban. Véleményem szerint

nekem több lehetőségem van a sajátom létrehozására és fenntartására, mint nekik. Így én a jelen rendszert preferálom.

És, hogy az alap kérdésre visszatérjek, úgy gondolom azért van több "red flag" mert más is igyekszik a saját buborékját a lehető legkomfortosabbá tenni.

18. Igen, ezzel egyetértek! Az emberek óriási problémája az, hogy izomból akarják a saját világukat rákényszeríteni a másikra, lásd 17-est. Csak azért is férfiuralom!

Én hogy elkerüljem a felesleges vitát: igen, férfiuralom van és volt! Tényleg szörnyű, szegény nőket mindenhol elnyomják! Pont.

Hittel szemben nem vitatkozom, meghagyom a másik felet a saját zsákutcájában, nem kell senkit sem megmenteni önmaga elől.