Elfogadható, hogy a nők alattomos módon visszaélnek a párválasztási jogukkal, és "vizsgáztatják", megalázzák a férfiakat?

"18-20-25 éves srácok, férfiak mennek tönkre akár egy életre ilyen módon, de ez valamiért senkit nem érdekel."

Dehogynem

Az illetőket nagyon is érdekli

A nőket kicsit sem, mivel nem ők az elszenvedői, hanem a haszonélvezői a történetnek

Ebben - főleg amíg a férfitöbblet határozza meg a társkeresés nyomorúságos helyzetét - nem lesz változás. Jajj a legyőzötteknek ahogy a rómaiak mondták, a férfiak pedig le lettek győzve

" Pl. ha valakit manipuláltak és kialakult ebből egy rossz, akár bántalmazó kapcsolat, akkor onnantól kezdve minden tapasztalatlan, esetleg szűz férfi, aki egyébként jóindulatúnak és kedvesnek tűnik, bekerül ebbe a "megjátssza, hogy kedves, valójában ugyanaz a manipulátor pszichopata, aki bántott engem" dobozba, és innentől kezdve ki van zárva mindenhonnan, totál esélytelen lesz, függetlenül attól, hogy milyen ember. Ki sem derül."

Részemről a nagy lófszt. Már bocsi.

Érdekes, amikor összejöttünk, a párom is tapasztalatlan volt, sőt, még szűz is. De kb. itt meg is áll, hogy mi a közös benne és a bántalmazó exemben.

Ez ennél jóval bonyolultabb kérdés. Azért, mert az exem tapasztalatlan és szerencsétlen volt, sose ítéltem el egy férfit sem azért, mert tapasztalatlan és tartósan magányos.

Sokkal több kell ahhoz.

És ennél jóval edukáltabb vagyok pszichológia terén, minthogy minimális info alapján ekkora következtéteset vonjak le.

Ha én úgy ítéltem meg, hogy az adott pasi gyanús, "red flag-es" vagy épp nem hozzám való, annak jó oka volt, és nem az, hogy valami morzsányi dologban emlékeztetett az exemre. Ennél több eszem és tapasztalatom volt már sokkal fiatalabb koromban is.

" Nem azt mondtam, hogy ez az általános, de a #111-es szerint ilyen szinte elő se fordulhatna, mert a nem racionális "tiniszerelem" a felnőttkori racionalitás világában összeomlik. Ez viszont nincs így."

Igen, SZINTE elő sem fordulhat. A szinte szó érzékelteti, hogy lehet rá precedens. De olyan szinten ritka, hogy még elméleti szinten sem lehet alapozni rá.

Olyanokat ismerek, akik 17-18 évesen jöttek össze, de abból is keveset. Ilyen korban minden egyes év számít, és minél lejjebb mész korban, annál kisebb az esélye. Arra alapozni, hogy 14 évesen életre szóló kapcsolat kezdődhet, egyenesen nevetséges, hiába ismersz egy ilyen párt.

Tinikorban még ki sem alakul a végleges személyisége az embernek. Ahhoz, hogy életreszóló kapcsolat köttessen, ami őszintén működik a mai világban is, ahol nem azért vagy már a másikkal, mert muszáj és arra nyom a társadalom, sajnos vagy nem sajnos, kell érettség és önismeret. Kell némi tapasztalat, kell tudnod, hogy milyen kapcsolatot szeretnél, mi nálad a norma, hogyan érzed jól magad, milyen ember való melléd. Nem elég a szexuális vonzalom és a rózsaszín köd, meg a "bármit megtennék érte, akkor is ha amúgy egy seggfej" mentalitás. Az, hogy valaki olyan emberrel éli le az életét, akivel tizenévesen jött össze, leginkább szerencse kérdése. Szerencsésen alakultak a dolgok, úgy alakult a személyisége mindkettőnek, hogy felnőttként is passzolnak, és fenn tudják tartani egymás érdeklődését. De nem ez az általános, nem véletlen, hogy a legtöbb ilyen fiatalkori kapcsolatnak vége szakad. De értelmes embernek elraktározódik értékes tapasztalatként.

" akkor az tűrje továbbra is, ahogy ütik-vágják a "húspiacon""

A visszutasítás még mindig nem ütés-vágás.

Ha nem tartják jó pasinak, akkor nem fogják választani. Nem azért, mert ostobán azonosítják az exükkel, nem is kell a legtöbb esetben ennyire túlgondolni. Azért nem fogják választani, mert nem tartják jó pasinak, nem tetszik.

Ha a nők majdhogynem 100%-a így érez vele kapcsolatban, akkor a hiba nem a nőkben van.

"a nőket ért egyéni és kollektív sérelmekért is felelnünk kéne"

Nem kell semmilyen sérelemért felelni, amit nem te okoztál.

De akkor te se akard bevasalni rajtunk a sikertelen, magányos férfiak sérelmeit.

Azért, hogy kiket utasítottam el, egy fikarcnyi bűntudatot sem fogok érezni soha.