Elfogadható, hogy a nők alattomos módon visszaélnek a párválasztási jogukkal, és "vizsgáztatják", megalázzák a férfiakat?

#111 Ne haragudj, de te miről beszélsz, és ezek az egyedi esetek miért relevánsak? Amiről én beszéltem, az ennél sokkal univerzálisabb. Amiről te beszélsz, az konkrétan zaklatás, téged traumák értek fiatalon, ezt sajnálom, de semmi köze a civilizált társkereséshez.

Én az eldologiasodás megjelenéséről beszéltem az egyébként is problémás modern társkeresésben, és itt igazából még az is másodlagos, hogy nőkről vagy férfiakról van konkrétan szó, még akkor is, ha éppen tényleg a nők járnak jellemzően bevásárlólistákkal randizni. Ez egyszerűen érző emberként elfogadhatatlan, és oda-vissza destruktív viselkedés. Az emberek amúgy is egyre inkább funkciókat szolgálnak ki (az ilyen ember mennyire szabad, ha őszinték vagyunk?), érdekek mentén élik az életüket, ennek az eredménye, hogy ma egy átlag kapcsolat vagy házasság sokkal inkább emlékeztet egy rossz, sokszor kellemetlen érdekközösségre, mint alapvetően őszinte szerelemre alapuló társakra, valami magasabb szintű lelki kötődéssel, összhanggal.

Ha elfogadjuk, hogy ez egy probléma, akkor vissza kell menni az elejére, és meg kell nézni, hogy az emberek hogyan lépnek be a társkeresésbe, és valójában hol kezdődnek a problémák.

"Mára már tudom, hogy belsőre is hulladék az ilyen."

És az ilyen állításokkal pont alátámasztod azt a gyanúmat, hogy a nők gyakran közvetett vagy konkrét traumák, sértettség alapján általánosítanak, kategorizálnak teljesen nonszensz módon, kirekesztenek, megaláznak férfiakat, és észre sem veszik, hogy itt a legfőbb gond legtöbbször velük van, és a torz férfiképükről, ami - ki tudja miért - kialakult, és ezt aztán rohadt nehéz újra normalizálni. Sajnálom, hogy manipuláltak és zaklattak, de ehhez a normális férfiaknak semmi köze, mert a legtöbb férfi nem ilyen.

" Azzal, hogy ebben szabadságunk van, nem lehet visszaélni, mivel nem kiváltság. Alapvető emberi jog."

Ez is jól hangzik, de a mai kontextusban nem teljesen állja meg a helyét. Már semmit nem ér a kulturális-jogi egyenlőség, a választójog, bármi, ami 80-100 éve még óriási dolog volt a nőknek, az mára totálisan elértéktelenedett, az egyetlen valódi hatalom a párválasztáshoz való jogból ered, és ezzel sokan visszaélnek.

"A srác első látásra nem tetszett, de fokozatosan elkezdtem iránta vonzalmat érezni, nem tudtam megmagyarázni, hogy miért."

Ez amúgy egy furcsa megfogalmazás, mert ebből pont az következik, hogy valami más alapja volt a vonzalomnak, mint a puszta fizikai. A fizikai az reflexszerűen eldől fél másodperc alatt. Erről a "valami másról" beszéltem korábban (lásd #40). Gondolj bele, hogy akkor mennyire számított bármilyen red flag. És valójában csak ez a lényeg. Aki elkezdi ezt a játékot a listákkal, az éppen ennek a legőszintébb, spontán vonzalomnak az esélyét áldozza fel a túlzott racionalitásért, amire lehet építeni, csak hosszú távon nem működik. Van valami, ami sokkal erősebb, időtállóbb, és ezt felejtik el egyre többen.