Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elfogadható, hogy a nők alattomos módon visszaélnek a párválasztási jogukkal, és "vizsgáztatják", megalázzák a férfiakat?
Elképesztő látni azt a mennyiségű rosszindulatot, értelmetlen kukacoskodást, istenkomplexusos elemi lenézést, amivel a nők általában a férfiakhoz hozzáállnak. Ma már egy átlag nőnek is 2 könyvnyi potenciális "red flagje" van, nulla önreflexió és realitásérzék mellett, az az ember érzése, hogy ad-hoc módon hobbiból újabb és újabb, egyre nevetségesebb elvárásokat támasztanak, mert "miért ne", ha úgyis lesz olyan idióta, aki még mindig próbálkozik és ott vergődik a randikon, mint valami rögtönzött, előzmény nélküli államvizsgán, aminek csak annyi értelme van, hogy lehessen röhögni a szerencsétlenen, aki úgysem tud megfelelni a milliónyi irreális követelménynek. Ilyen nőket miért kéne komolyan venni bárkinek?
Sajnos a patriarchátus kritikája is érvénytelen akkor, ha a nők ennyire szemét módon használják az egyetlen jogukat, aminek ma még tényleges tétje van. Mintha lenne a nőkben egy tudatalatti, kollektív érzület, ami mentén a történelmi igazságtalanságok miatt most minden férfit meg kell leckéztetni. Ez márpedig nem egyenlőség, és ezzel a visszataszító cinizmussal csak további feszültségeket lehet generálni.
Hiba volt a szexuális forradalom és a nők eredendően ilyenek, vagy van még esély arra, hogy visszatérjenek a normalitáshoz?
válasza:"Mindenki örül neki, hogy most már a nőknek is van választása, de azért ne essünk át a ló túloldalára. Ilyen értelemben nem csak a nőket terheli a felelősség, sok férfi is annyira elkeseredett, hogy hajlandók belemenni a legrosszabb kapcsolatokba is, bármiféle elképzelés, koncepció nélkül."
Egyvalamit elfelejtest inkább a férfiak szexmániások a nők nem annyira.
Ti akartok alapvetően egy partnert nem a nők szóval nektek kéne bizonyítani első körben, hogy jó party vagytok.
válasza: válasza:"Ajjaj, ki fog halni az emberiség, segitseg, már csak 8 milliardan vagyunk!"
Éppen ez a lényeg, ugyanis a szapora helyeken nincs egyenjogúság. Egyébként meg nem is azzal van a baj, hanem hogy ez csak egy nagy egész kis része. Ugyanis az nembaj, ha kevés gyerek születik, minőség a mennyiség felett. Csakhogy ha minőségre megyünk, akkor azok nekiállnak leigázni a világot mint a britek vagy a németek, az meg "egyeseknek" nem tetszik. Ennyi.
válasza: válasza:Kérdező, szerintem nem a nőknek kell engedni, hanem a pasiknak is elvárásokat kéne támasztani. Mert, sokkal szebb úgy az élet, ha olyannal vagy, akivel elnni akarsz, mintha elfogadod, az elsőt aki szembe jön.
Ha a férfiak is elvárnának tömegesen alap dolgokat az ágyban nyújtott teljesítményen kívül is, meg esetleg a jó megjelenésen kívül, sok nőnek is fejlődnie kéne. Amíg a fenti kettő bármire elég, addig minek küldjön a nő? Aki meg ennél többet tesz le, vagy merőben mást, mert teljesen más az értékrendje, az ennél többet is vár el.
Várjanak el a férfiak is talpraesettséget, tudást, jövedelmet, akármit, amire igényük van, ami miatt fel tudnának nézni a párjukra és máris szebb lesz a világ.
Senki nem tiltja meg és szerencsére egyre többen élnek is a jogukkal, hogy azt várnak el, amit akarnak. Igen, férfiak is. Ez lenne a jövő szerintem.
válasza:Már korábban részben leírtam, szerintem itt az a probléma, hogy egy bizonyos ponton túl a sok elvárás végtelenül kontraproduktív lesz. Felvetném azt a pszichológiai alapvetést is, miszerint rengeteg esetben az ember nem is tudja, hogy igazán mire vágyik, mit szeretne, mi és ki tenné boldoggá. Ha valaki a legapróbb részletekig szigorúan elképzeli és előírja, hogy ő kivel lenne boldog, az alighanem akkor sem lenne elégedett, ha szembejönne vele pontosan az az ember, akit akkor leír.
Ez a gondolkodás az emberi természetnek, a boldogság pszichológiájának, két ember közötti érzelmi összhang hátterének egy olyan szintű félreértése, amit én őszintén szólva nem tudok hova tenni. Mintha már beléptünk volna egy sötét, soft-transzhumán korszakba, ahol az emberi jellemből adódó hibák és az esendőség már csak negatívumként jelenhetnek meg, maga az ember pedig egy néhány paraméterrel szinte tökéletesen leírható, beárazható, eladható, lélek nélküli cseretárgy lenne. Nem az a lényeg, hogy akár egy totál váratlan helyzetben egy random ember milyen érzéseket vált ki belőled, hanem hogy hogyan tudod a keresletet növelni a piacon. Ma már inkább hisznek emberek a valószínűségben és kalkulációkban, mint az őszinte, váratlan szerelemben.
Ennél konkrétabban nem tudom megfogalmazni, hogy mi a probléma ezzel az öncélú, nárcisztikus, toxikus megközelítéssel, csak azt érzékelem, hogy óriási károkat okoz, és az okozott károknak a Tinder, vagy az incelek csak a legextrémebb szélsőértékei.
válasza:"Ma már inkább hisznek emberek a valószínűségben és kalkulációkban, mint az őszinte, váratlan szerelemben."
Én mondtam ellent szinte minden logikus észérvnek, mert nagyon szerelmes lettem. 8 évem ment el teljesen feleslegesen. Mondjuk, hogy 5, mert 3 évnél már mindenképp ki kellett volna szállni. De ennyi idő kellett, hogy végleg feladjam az adott férfiba és a kapcsolatunkba vetett hitet, aminek a szerelem ágyazott meg.
Már lehet, hogy házas lennék és gyermekem lenne, ha nem cseszek ki az életemből ennyi időt.
A következő párom bizony racionális érvek mentén kerül az életembe. Mert a vak szerelem erősen megbukott. És nem csak nálam, mindenhol körülöttem.
Fontosak az érzelmek, de messze nem mindenek előtt valóak.
válasza:#105
Én maximálisan egyetértek veled, 29 éves férfiként! Sokszor gondolkoztam már ezen én is, hogy a kialakult helyzetért bizony nagyban okolhatók a férfiak is (ismétlem férfiak IS, mielőtt egyoldalúsággal vádolna valaki). Csupa jellegtelen, és/vagy igénytelen férfiakból áll ki a kínálat, itthon meg aztán pláne. Ezekből állnak ki a társkeresők is, ezért szokták írni a nők ezeket a brutál magas számokat, hogy 99% selejt a társkeresőn és hasonlók. Ne haragudjatok, én egyáltalán nem tudok meglepődni sok-sok férfi sikertelenségén. Leginkább a "jellegtelen/semmilyen" vagy "igénytelen" szavakkal tudom jellemezni a férfikínálatot (a kor függvényében egyre inkább).
De szerintem pontosan efelé is halad a világ, ahogy mondod. Saját megfigyelésem, hogy a mai kamasz fiúk már jóval igényesebben néznek ki, sokkal többet foglalkoznak a külsejükkel, mint a korábbi generációk kamaszai. Ők már beleszülettek ebbe a megváltozott világba és igényekbe, pontosan tudják, hogy nekik is kell tenniük a külsejükért, hogy kiemelkedjenek a tömegből. Az én fejemben még élénken él, hogy mi anno hogy öltözködtünk, és mennyire foglalkoztunk a külsőnkkel. Sok fotóm is van abból a korszakból. És igen úgy látom, hogy a mai kamasz fiúk divatosabbak, külsőleg feltűnőbbek, attraktívabbak, érettebbek és tájékozottabbak is (hála az internetnek), mint mi voltunk anno.
Szerintem logikusan is hangzik mindez, előbb vagy utóbb alkalmazkodni fog a "sértett fél", vagyis elsősorban a férfi nem a megváltozott körülményekhez. Nem fog örökre fennmaradni ez az egyensúlytalan állapot, hogy a 18-30 közötti férfiak csaknem kétharmada szingli (ha kell forrás a számokhoz, szólj). És úgy látom, mintha ez a folyamat már elkezdődött volna, de helyt adok a kritikáknak, ez csak az én megfigyelésem.
Azt is sokszor leírtam már itt, hogy ha a nők a '60-as évek óta változásban vannak (feminizmus, egyenjogúság, erősödő igények), akkor épp itt az ideje, hogy a férfiak is felmutassanak valamiféle változást, alkalmazkodást a megváltozott körülményekhez. Mert sok-sok férfinek ehhez rohadtul nem fűlik a foga. Talán a most felnövő fiú generációk majd leckét adnak e téren az elődeiknek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!