Valóban a férfiaknak ugyanolyan könnyü a társkeresés mint a nőknek?

Már hogy ne lenne különbség!

Élő példa, 3 hónapig voltam fent tinderen és ez idő alatt mindössze egy valaki húzott jobbra.. Bezzeg fordított esetben!..

A nőknek csak válogatniuk kell a sok kretén jelentkező közül hogy találjanak egy kevésbé kretént!

Mi meg örülhetünk ha jóesetben szökő évente egyszer van felénk érdeklődés......

#3:

Te azt hiszed, hogy olyan könnyű kiválasztani a megfelelő társat, vagy mi?

Ha meg már a választásnál tartunk a férfi, te is ugyanúgy válogatsz mint egy nő ( egyedül akkor nem, ha neked mindegy kivel bújsz ágyba).

Te online/offline kiválasztod a számodra vonzó személyt, mint egy nő, eldöntöd te is, hogy ki potenciális partner hozzád!

Miről "beszélsz" össze-vissza?

Az a baj, hogy sok esetben sajnos sok "férfinál" mint például a kérdezőnél nincsenek igények, ahogy látom.. meg semmi alap elvárás, vagy ilyesmi.. mármint nem abból áll a pártalálás, hogy a farkad tud hova dugdosni. Nyilván egy nőnek sokkal könnyebb szexet találnia és nyilván akár kapcsolatot is, mert szinte minden sarkon talál egy férfit, de pont ez a lényeg, hogy nem mindegy milyent..

Szóval a megfelelő pártalálás mindkét nem számára nehéz, valamilyen kapcsolatot összehozni mindenféle igények nélkül, pedig értelemszerűen a nőknek könnyebb, de ez alapvetően a férfiak hibája.

Számos alkalommal le lett már írva: nem nem-, hanem kinézetfüggő.

Egy ronda nőnek sem könnyebb, mint egy azonos kategóriájú férfinak, és fordítva, egy helyes férfinak sem nehezebb, mint egy szép nőnek.

A különbség (látszata) abból adódik, hogy hagyományosan a férfié a kezdeményező szerep, így aki felszínesen szemléli az egészet, az kb. annyit lát, hogy a ronda nőnél is próbálkoznak, bezzeg a ronda férfinál senki, sőt, az ő kezdeményezését elutasítják, miközben ha egy ilyen kaliberű nő kezdeményezne, őt is ugyanúgy leráznák, csak ő nem próbálkozik, hanem "meghúzza magát", így erre nem is lát példát senki. Ja, aki "vinne" legalább egy menetre egy ronda nőt is, annak a férfinak a női megfelelőjénél egy ronda férfi be sem próbálkozik, mert egy szint alá ő sem adja.

Régi örökérvényű mondás, hogy a szex kapuőre a nő, a párkapcsolat kapuőre a férfi.

Annyit tesz, hogy a nő dönti el, hogy mikor legyen szex vagy legyen-e egyáltalán, ő a passzív fél, a férfiaknak kell aktívnak lenni, versengeni egymással. Ez évezredekig jól is működött, amíg a szelekciót nem váltotta fel a kontraszelekció. Akkor is a magas, izmos, domináns hímek győzedelmeskedtek, de 1: 100%-ban a nőre volt bízva az értékítélet, nem szóltak bele különböző magazinok, politikusok, stb. Emiatt aki túlságosan agresszív egyedekre bukott éppúgy hátrányba került (mert az agresszív állat kinyírta a saját gyerekeivel együtt vagy túlzott agressziója miatt hamar elhullott mint családfenntartó és magára maradt a nőstény a kicsinyeivel. Most áldásos jóléti társadalmunk "megvédi" ennek következményeitől a nőt. Közteherviselésből eltartják a dolgozó, tisztességes férfiak és NŐK az adóforintjaikból azoknak a kicsinyeit, akik túlzottan agresszív egyedekkel jöttek össze, illetve ezeket a túlzottan agresszív egyedeket is a börtönökben életük végéig.

Mellette még szociális támogatásokat is fizetnek azoknak, akik a legkevésbé érdemlik meg, de a leghangosabban követelik.

A párkapcsolat kapuőre viszont a férfi volt, mert miután megtermékenyítette a nőt, bármikor elhagyhatta, kisétálhatott az életéből. Most áldásos jóléti társadalmunk ezt is megszankcionálta azáltal, hogy bevezette a gyerektartás intézményét. Kitaláljátok, hogy itt is ki van hátrányban? Elárulom, nem a tisztességesen dolgozó férfi, akinek csak annyi a bűne, hogy a gyerek után derül ki, hogy nem illenek össze (ami 50%-ban ugyanúgy a nő bűne is), élete végig utána lehet nyúlni állami erővel. Egy normális, felelősségteljes férfi emiatt retteg a gyerekvállalástól. Nem azért, mert a gyerekétől sajnálja, hanem mert a leendő exétől és annak jövőbeli szexpartnereitől sajnálja. És itt is érvényes, hogy akinek van ideje, kedve, energiája végigjárni a jogi prodedurákat, általában pont az van a legkevésbé ráutalva a gyerektartás összegére, csak nehogymár csorbát szenvedjen az életszínvonala, neki jár a shopping gyerek mellett is és mindig lehet kampányolni vele, hogy szegény gyereknek tanszerre meg erre-arra kell, arra mindig adnak meg szemét férfi...

Ugyanez nem érinti Mohamedet, akit visszatoloncolnak Eritreába, de még Gazsit sem, akinek soha nem volt munkája, de ha véletlenül letiltják a közmunkásbérből, azt az asszony a hajára kenheti.

Az állam megint hozott egy jó döntést... Arról nem beszélve, hogy minél alacsonyabb társadalmi rétegben van valaki, annál ritkább akár a papíron válás, akár a különválás, kényelmesen elvannak a sallerekkel tarkított életükben valami alja faluban és vegetálnak.

A modern, emancipált nagyvárosi nő meg számtalan okból dobhat el egy amúgy teljesen jóravaló férfit, ilyenek, mint

- beleszeret másba (a szívnek nem lehet parancsolni, jött egy új kolléga a céghez)

- megunja a langyosvizet (minél nagyobb a jólét, annál inkább megzavarodik sok ember)

- a számtalan inger közül valami beüt. Megtudja, hogy már a többedik barátnője poliamor és neki is ki kell próbálni, vagy a swingert, esetleg valamelyik TikTok coach rávilágít, hogy ő valójában aszexuális, csak vélt női kötelességének tett eleget, így ráébred, hogy neki nem kell férfi, vagy leszbikus, de szigorú keresztény családban nőtt fel, vagy szimplán ő innentől egy másik országban akarja folytatni vagy épp a munkahelye állítja ultimátum elé.

Persze ugyanezek a férfiaknál is megtörténhetnek, de jelenleg ott tartunk, hogy mindig a nők javára lejt a pálya.

A társadalom pedig szintén úgy van, hogy ha a férfi mondja ki az utolsó szót, akkor ilyen-olyan szemét, ha a nő, akkor "jól tette, jobb lett volna, ha megcsal vagy csendben szenved melletted?" illetve "el kell fogadnod, viseld férfiként".

Ha a férfi újít be hamarabb valakit, akkor "nem is szerette igazán, jobb is, hogy így alakult" ha a nő, akkor "mégis mit vártál, vége lett, innentől azt csinál, amit akar".

"Ha meg már a választásnál tartunk a férfi, te is ugyanúgy válogatsz mint egy nő ( egyedül akkor nem, ha neked mindegy kivel bújsz ágyba)."

Miért kell funkcionális analfabétát játszani?

Nagyon jól tudod, hogy nem a külső/szexuális szelekcióról van szó, hanem arról, hogy ha nőként te odamész egy random fekához, hogy "Sorry for my english, but I never fucked with a black man" valószínűleg nem fogja rossz néven venni és örömmel a kedvedre tesz.

Ha férfiként csinálod ugyanezt, akkor szerinted ugyanez lesz az eredmény?

Vagy ha egy nő a 2. randin azt mondja, hogy "Figyelj, az a helyzet, hogy nem az igazi ez az egész. Nem kertelek, külsőre bejössz, de a családomnak nem mutathatlak be, mert ők diplomás úriembert várnának, viszont már 2 hónapja nem szexeltem és ha gondolod akkor lehetne valami." kevés férfi fogja azt mondani, hogy "Cica, ha nem vállalsz fel, akkor felejtsél is el!"

Fordítva próbáld ki, hogy "Hát igazából nagyon bejössz nekem, de az érdeklődési köreink nem igazán passzolnak, viszont mivel mindketten szinglik vagyunk, lehetne valami.

"Te online/offline kiválasztod a számodra vonzó személyt, mint egy nő, eldöntöd te is, hogy ki potenciális partner hozzád!"

Igen, de egy férfi racionális érvek alapján választja, hogy ki az, aki külsőre bejön neki és csak annak a minimális pár szempontnak kell még ezen kívül megfelelnie, hiszen nem feleséget keres.

Egy nő viszont ha célzottan és tudatosan keres szexpartnert, akkor még inkább kritikus és tényleg csak az adonisz felső 10%-ból válogat.

Persze senki ne válasszon olyat, aki nem jön be neki KÜLSŐRE, hiszen testiségről van szó. Viszont akkor felmerül a kérdés.

Ha Béla jó lenne férjnek, amennyiben megfelel x mennyiségű egyéb szempontnak és közös gyereket is vállalnál vele (természetes úton), de ha "csak" szexelni akar, akkor hogyan képzeli a pofátlan pondró, akkor vajon mi az igazság?

Vagy hogy állja meg a helyét a "egy nő mindig csak olyan férfival fekszik le, akit leendő férjének is el tudna képzelni" amikor mindezt egy random vadidegennel csináljátok?

Nincs baj azzal, ha válogatósak vagytok, az aranyásással sem, a hazugsággal és az álszenteskedéssel van a probléma.

Ez nemtől függetlenül működik.

Nőkben is van olyan, hogy elég, hogy a férfi figyelmet ad neki, mert figyelem és szeretetéhes és már le is fekszik vele.

A férfiakban is van olyan (talán még egy icipicit több is akad), akiknek szüksége van szexre, mint a levegőre és nem számít, hogy milyen személyisége van a nőnek csak legyen jó teste, dugnivaló legyen a szája azt jól van.

De erről nem a nők tehetnek, hanem azok a férfiak, akiknek olyan alacsonyan, primitív ösztönlény szinten van a léc.

Azok a nők, akik nincsenek tele komplexusokkal, egyedül is elégedettek az életükkel, érzelmes típusúak azok nem fekszenek össze minden jöttmenttel, természetesen, akiknek mindegy azok bármikor kaphatóak pár menetre.

De általában a nők csalódások sorozata után döntenek úgy, hogy elég a szexkapcsolat, viszont a minimálisan a kémiának jelen kell lennie. Férfiak közül is akad olyan, aki a sérülések után vált, szexpartnereket keress és nem mindegyik ösztönlény ez is biztos, trauma gyermekkorban, rossz családi minta miatt is lehetséges, hogy nem mer, fél a szerelemtől, kapcsolatban élni.

Mindezek ellenére egy nő sem tehet arról, hogy a férfi sikertelen és ugyanúgy fordítva. Egyszerűen vannak olyan emberek, akik nem jól helyen próbálkoznak, nem tudják ellensúlyozni a hiányosságaikat.

Ráadásul léteznek olyan férfiak is, akik várnak a sültgalambra nyitott szájjal, semmit nem tesznek annak érdekében, hogy párkapcsolatban legyenek, illetve páran közülük elvárják egyenesen, hogy a nő kezdeményezzen, másszon rájuk, mert hát egyenjogúság van, de ők nem mutatják jeleit, hogy a nő rájuk startolhasson. Valamint olyanok is léteznek, akiknek a nő hiába küldi a jeleket, hiába kezdeményezz nem esik le nekik, hogy a nőnek tetszenek, olyan tapasztalatlanok, önbizalomhiányosak.

Mindezekről miért a nő tehet? Miért a nő a hunyó?

Miért nem mindkettő legalább részben?