Problémás személyiségűnek látjátok azon barátaitokat, ismerőseiteket, akiknek sosem volt párkapcsolatuk?

Inkább mondanám másnak, különlegesnek, egyedinek, de senkit se tartok kifejezetten problémásnak ameddig nem ismerem meg jobban.

Van egy ismerősöm akinek soha nem volt senkije, de egy nagyon kedves, aranyszívű ember.

Én ismerek egy ilyen nőt, sokáig nagyon közeli barátságban voltunk. A kinézetével semmi baj sincs, sőt nagyon is szép. Fiatalabb (tizenéves) korában voltak mentális problémái (nekem is szóval megértem) és emiatt eltávolodott kicsit az emberektől, magántanuló volt.

Emiatt sem volt sosem az a fiúzós típus, meg visszatartotta az is, hogy kicsit magasabb az átlagnál. Amúgy barátai mindig voltak neten, aztán élőben is szóval szerintem nincs is a személyiségével különösebb probléma.

Most 30 éves és azt vallja, hogy sosem volt még életében olyan férfi, aki kedves, normális lett volna, még az apja sem, és inkább elkerüli őket.

Igen.

A 30 éves húgom és az egyik közeli barátunk ilyen korú húga is ez a kategória, sosem volt senkijük.

A háttér ugyanaz, kontrollmániás és konzervatív egyedülálló anya, akinél minden tabu, aki szerint mindenki sz*r, semmit nem lehet, se barátkozni, bulizni, pasizni, mindenféle "nagylányoskodás" bűntudatkeltéssel és következményekkel jár. Mindkettő otthonülős lett, sosem jártak sehova, nem voltak barátaik (amúgy a testvérem szerintem mentálisan le is maradt valahol 15 éves korában, még 22-33 évesen is ilyen kamaszregényeket olvasott és az ottani szereplőkbe volt szerelmes, meg ilyesmi).

Persze, nyilván a személyiségen is múlik a dolog, mert én ugyanazt a nevelést kaptam, mint a húgom, csak vele szemben én lázadtam, leléptem otthonról inkább érettségi után és a kapcsolatot is megszakítottam végül az egész mérgező családdal. Ma normális életem van, saját családom, barátaim, hobbijaim. Tesóm szerint meg anyánk jó anya :D

A másik csajnál talán kicsit más a helyzet, nem tudom, mert náluk fiú-lány testvérpárról van szó, a barátunkat nem fogták olyan szigorúan, vagy ő nem hagyta magát, ennyire nem vagyok benne.

De egyébként igen, azért ha az ember beszél velük, egyértelműen probléma van velük mentálisan, nem teljesen százasak. Nyilván ők annak tartják amúgy magukat.

Két ilyen baratom van akinek csak egy, vagy egy se volt, mindkettő 40 körüli, egyik ferfi, masik nő.

Tényleg mindkettővel vannak bajok, nem is kevés...

De sokan meg rám mondjak hogy gáz vagyok, hogy szinte mindig is volt valakim, illetve egyik exemnek hiába voltak kapcsolatai, ezerszer rosszabb mint ez a kettő együttvéve. Mondjuk ő nagyon agresszív volt

Két szűz 30as férfi barátom van.

Az egyiknek semmi gondja nincs, egyszerűen csak... nem érdekli a dolog olyan szinten, hogy tegyen is érte. Ő egésznek érzi magát egyedül is és igazából... ja, ő a legegészebb ismerősöm mind közül. Szerintem ez nagy dolog. Ő azt mondja, hogy ha jön valami akkor nem fog tenni ellene, de ha meg nem, hát nem, őt nem zavarja. (itt jelezném, hgoy nem aszexuális, csak mert ilyenkor ezt szokták itt hangoztatni).

A másik srác már problémásabb. Ő szorong. Gimiben is dadogós volt, most nem dadog, csak kb minden egyes szó előtt van 1-3 másodperc pufferelés:D Valami kibbbbbszott lassú ahogy beszél:D És a szociális helyzeteket egyszerűen nem érti, félreérti. Egyébként jófej, tök értelmes, helyes, izmos meg minden, de az idegenekkel való ismerkedés számára így kb esélytelen.

És okkkk, nem modntam igazat, volt egy 2-3 hónapos párkapcsolata még 24 éves korában, az egyik legjobb barátja húgával jöt tössze, de végül a csaj szakított, merthát.. a srác nem értette a szociális helyzeteket. Ismerem a csajt külön is, mondjuk nemtom mire számított, d emindegy. Gondolom a srác a barátjával (a csaj bátyjával) tud közvetlenül jól dumálni. AKkor sem gyors, de legalább nem lassú olyan veszettül:D

Mit értünk problémás személyiség alatt? Mert pl. van egy csaj ismerősöm, akiről sosem értettem, mi az istenért nincs pasija. Aztán egy beszélgetés alkalmával kiderült, hogy aszex és aromantikus. Ez most a te fogalmad szerint problémás vagy sem? Mert én nem gondolom, hogy bármi baj lenne vele vagy személyiségével, vannak ilyen emberek, csak nem ez az átlag. De ha a problémás alatt azt értjük, hogy az átlagtól erősen elütő, akkor igen, "problémás".

Vagy van egy férfi ismerősöm, aki amúgy egy jó humorú, jóindulatú, bár depresszióra hajlamos. Ő régóta szeretne barátnőt, de egyetlen csókot sikerült összehoznia, azt is úgy, hogy egy csaj konkrétan letámadta. Pedig volt olyan nő, aki kétszer is felinvitálta a lakásába (és a srácnak nagyon be is jött), de mindkétszer nemet mondott, annyira szorongott. Ha úgy nézzük, hogy konkrétan képtelen kialakítani egy intim viszonyt, akkor nevezhetjük problémás személyiségűnek, mert ezt azért kezeltetni kéne. De ha meg emberileg nézzük, nincs vele nagy baj.

Szóval én egy bizonyos kor felett nem ismerek senkit, akinek ne lett volna párkapcsolata ÉS ne lett volna valami a személyiségében, ami erősen megkülönböztette az átlagtól akár negatív (a súlyos önértékelési zavar mindenképpen az), akár semleges irányba (aromantikusnak lenni szerintem semleges, az adott, és amúgy a párkapcsolati életen kívül semmit nem befolyásol).

Egyébként szerintem a kérdező úgy értette, hogy pl emberünk kimondottan rosszindulatú, vagy köcsög vagy ilyesmi.

Mert ugyan a pszichés zavarok is a személyiség részét alkotják, de valójában az mentális dolog, a személyiség alatt inkább jellemvonásokat értünk.

Persze ez csak az én benyomásom, a Kérdezőnek kell tisztába tennie mit ért alatta.

Ez is mint minden ember- és személyiségfüggő. Peldául az öcsémnek nem volt kapcsolat a 24 éves koráig pedig jó srác. Azóta már van barátnője, de előtte se volt semmi baj vele.

Viszont van egy ismerősöm aki nagyon durván szorong emiatt már 25 éves és soha nem volt senkije az első csókja is egy random buliban volt 15 évesen. Na vele viszont van baj mert nagyon szereti eltolni magától az embereket. Nagyon görcsös személyisége van, és ha valaki egy picit is megbántja vagy olyat mond ami nem tetszik neki, akkor kizárja az életéből úgymond ghostolja És ez nagyon nem egészséges.