Ez mostanában alap a huszonéves férfiaknál, hogy nem terveznek a gyerekvállalással?

Hát figyelj...a testvérem (F) 28 éves. Két diplomája van. Két nyelven beszél. Okos, intelligens, talpraesett, fogékony mindenre. 4 éve diplomázott (közgazdász, én is). És ezalatt az idő alatt már 3 munkahelye volt, egyiken se akarták rendesen megfizetni. 3 éve vannak együtt a párjával. Egyszerűen nincsenek olyan helyzetben, hogy akár csak komolyabban is elgondolkozzon a gyerek témán. Miből? Elköltözni is csak úgy tudott, hogy a cég ahol dolgozik (nemzetközi multi) felajánlotta neki, hogy menjen ki külföldre dolgozni. Kiment. Ott se szórják tele pénzzel, de több kilátása van előrelépésre anyagilag meg mindenhogyan is. Ott se kolbászból van a kerítés, de pl.: vonják a tb-t a béréből és nem magánorvoshoz kell mennie, ha valami baja van. És nem megy el feleslegesen pénz.

Szóval nem (csak) azért nem gondolkodnak, mert nem akarnának (akar majd). De otthon különköltözni se nagyon tudott volna...nemhogy gyerek

Ez igazából nagyon összetett kérdés, hogy miért nem akarnak az emberek gyereket vállalni és szerintem is elsősorban kulturális okai vannak, mint sem gazdaságiak. A nálunk jóval gazdagabb országokban sem magasabb érdemben a termékenység, sőt a pozitív életszemléletről ismert mediterrán országokban még jóval alacsonyabb is.

A fogyasztói társadalomban az igények nagyon megváltoztak és rengetegen küzdenek ezzel a FOMO jelenséggel, hogy azt hiszik, ha elköteleződnek valami mellett, akkor ezer másik dologról le kell mondaniuk és kimarad az életükből. Másrészről meg azok, akik vállalnak gyereket sem mind szolgálnak jó példával, hogy azt lehetne mondani mennyire irigylésreméltó az életük, mert nagyon gyakori a válás, a széteső család, az anyagi nehézségek, stb. És még valami, a harmincas nők legalább akkora arányban nem akarnak gyereket, mint a férfiak, a diplomások főleg.

"Milyen a felnőttként élés? Avass be, kérlek..."

hogy szopsz a kényszerpályára került életeddel, és megkeseredve fikázol mindenkit, aki boldogabb és szabadabb, mint te.

#46

Én 32 vagyok, az összes hozzád hasonló rinyagép anyuval lakik, magyarázat, hogy drága az albi, valójában képtelenek vagytok az önellátásra. Egy csekket nem tudtok befizetni, magyarázat, hogy anyu úgy is megy a postára. Főzés egy évben kétszer, akkor rögtön megy a Facebookra, hogy ti milyen háziasak vagytok. Mosni, mosogatni azt nem, meg tudnátok csinálni, de butaság lenne külön beindítani a gépet, ha már anyu mos. Jól fizető munkahely nuku, mert ti nem bírjátok a stresszt, nem tudtok korán felkelni. Közben meg panaszkodtok, hogy semmi munkátokkal alig kerestek. Magyarul folyamatosan kifogásokat kerestek, és mindent megmagyaráztok, mint a 13 éves kölykök, csak meg ne kelljen mozdulni. Aztán meg ha nem találtok társat, jön a hisztike, hogy milyenek a nők. Közben lassan eltelik az életetek fele úgy, hogy a legnagyobb teljesítményetek, hogy két órán át vissza tudjátok tartani a szarást egy számítógépes játék miatt.

"Az, hogy nemcsak az élvezeteket hajszolod, hanem felelősséget vállalsz valakiért/valamiért."

Az, amit leírtam nem zárja ki, hogy felelősséget vállaljon az adott illető a tetteiért. Te pusztán azért vállalsz gyereket, alapítasz családot, hogy felelősséget vállalhass? Tehát mindenféle vágy és szeretet nélkül teszed? Feltételezem nem, pedig ezt a részét a mondandómnak mégis teljes mértékben figyelmen kívül hagytad. Hogy lehet beszélgetni dolgokról, ha a másik annyira ostoba, hogy szelektíven olvassa a leírt szöveget és csak azt látja meg, amit látni akar?

#49

Erre meg csak annyit, hogy nagyon meg lehetsz keseredve az írásod alapján, ha ezt a véleményt ráhúzod a nagy általánosságra.