Miért nem érti meg senki az ismerkedési céljaimat?

30 éves vagyok, 23 éves koromtól indult be a szexuális életem és nagyon ritkán sikerül partnert találnom. Elfogadom, hogy szerencsétlen vagyok.

Viszont azt nem fogadom el mikor ilyeneket mondanak: 30 évesen már nem kalandozni kéne, hanem komoly kapcsolat, normális nő, gyerek, ház, autó stb. Ezektől így kiráz a hideg. Nekem normális = unalmas.

Én élni szeretnék és szexelni. Ha nem fogok, mert nem sikerül akkor is inkább egyedül.

Egy átlag (nem szerencsétlen férfi) úgy éli az életét, hogy a jó dolgok (szex orrba szájba, mindig mindenkivel) után jön az hogy megállapodik és jönnek a rossz dolgok a házasság és a gyerek.

Gondolom egy idő után valami átkattan a fejükben.

De amég nekem nem volt meg az első lépcsőfok addig nem akarok a 2.-ra lépni és valamiért ezt soha senki nem érti meg.

Laza bohém életet élek annak ellenére, hogy a nőknél nem vagyok sikeres. Nincs okom a panaszra, nem spórolok, a mának élek. Mondják ezt a lakást is, de sanszos hogy nem lesz gyerekem a sírba meg nem viszem magammal.

Voltam prostinál is már, miért ne?

Férjes asszonnyal is voltam már.

Velem kitolt az élet, hogy elvette a fiatalkoromat, én sem leszek tekintettel másra.