Egy nő miért panaszkodik egy férfi barátjának arról, hogy a jóképű férfiak megcsalják és otthagyják és de jó lenne egy olyan barát neki mint az akinek panaszkodik?

Bár túlnyomórészt egyetértek a blackpill közösség megfigyeléseivel párkapcsolatok terén, azért az egyén felelősségét sem szabad elvitatni.

Előrebocsájtom, hogy egyáltalán nem vagyok párkapcsolati szempontból sikeres férfi. Volt már barátnőm több is, de évek teltek el egy-egy kapcsolatom között mindig.

Soha egyetlen nő sem küldött el engem durván a fenébe, pedig már 36 éves vagyok, szóval kb 20 éve őrlök a "hogyan legyen barátnőm" nevű taposómalomban. Na és miért? Azért, mert szépen belövi az ember a szintjét, és ott próbálkozik. Átlagos kinézetű, visszafogott viselkedésű tinisrácként 8. osztályban nem a nagypofájú félcigány lányt cserkésztem az osztálytársaim közül, hiába neki voltak a legnagyobb cickói :D - hanem a hozzám hasonló csendesebbeket. Mert a nagypofájú lány tuti nem kedvesen küldött volna el, hanem nagy hanggal beledöngöl a földbe. Erre rájönni azért nem volt olyan baromi nehéz :D

Egyszerűen ha már messziről látod, hogy vagy nem összeillő a habitusotok, és/vagy semmi megkülönböztetett figyelmet nem szentel neked, akkor minek mennél házhoz a pofonért? Sosem próbálkoztam be olyan lánynál, nőnél, akin láttam, hogy gyakorlatilag azt sem tudja, hogy a világon vagyok, hiába ültem vele szemben az asztalnál egy társaságban.

Ezt egyszerűen érzed, hogy kinek jössz be, és ha nem érzel érdeklődést, akkor valószínűleg nincs is.

Így pedig rögtön megkíméled magad egy tonna felesleges őrlődéstől :D