Lányok, ti adtok esélyt csúnya fiúknak?

"tehát valami miatt csak összejöttél vele."

Ja, mert azt hitte/remélte, hogy normális lesz.

"Tehát mégiscsak kiderül, hogy valójában a genetikai deformitását projektáltad ki az egész külsejére, jellemére és mindenére, hogy mentálisan képes legyél leszakadni róla."

Egy pillanatra se zavartasd magad amiatt, hogy KONKRÉTAN leírta, miket csinált, hogyan viselkedett az ember.

"Mert akkor velem és hasonló jelentéktelen férfiakkal miért nem jön össze senki sajnálatból?"

Talán mert nektek két mondatotokból is üvölt már, hogy rohadt frusztráltak vagytok, nincs szükség hetekre-hónapokra ahhoz, hogy kiderüljön.

Bocsánat, nem akartam úgy tenni, mintha Meta nem tudná megvédeni magát, de megfájdítod a fejemet a kitekert gondolatmeneteddel, úgyhogy nem bírtam megállni.

79:

"Egyébként tudod miért esik nehezemre elhinni azokat a történeteket, hogy egy nő összejön olyan sráccal akit nem tart vonzónak (és nem fizetős)? Mert akkor velem és hasonló jelentéktelen férfiakkal miért nem jön össze senki sajnálatból?"

Mert egy kapcsolat nem a sajnálaton alapul. Ahogyan te sem sajnálatból szeretnél mondjuk szexuális kapcsolatot létesíteni.Susan Boyle-lal, hanem azért egy Lékai-Kiss Ramónát azért elvárnál az ágyadba, mert hát azért mégiscsak ő a vonzóbb kettejük közül. A sajnálatból születtek ezek a rossz viszonyok is. Talán te azt szeretnéd, hogy egy rövidebb-hosszabb kapcsolat után a lány letagadja, hogy egyáltalán ismeretétek egymást, ahelyett, hogy szép emlékei lennének a kapcsolatotokról, amire jó visszagondolni? Na ugye. A sajnálatnak a Teréz anyai jezsuita missziókhoz van köze. Nem mellesleg a saját szinteden nem lenne sajnálat-alapú a kapcsolatod. De senkitől nem várhatod, hogy melletted kvázi szenvedjen. Mi az, hogy 'sajnálatból"? Hogy ne legyen boldog melletted? Minek neked kapcsolat így?

Mentálisan leszakadtam róla, kövi héten már másik partnerem volt. Egy percig sem sajnáltam, hogy egy év kapcsolata kukába ment. Nem mellesleg egy ilyen deformitás egy tartásnak és testfelépítésnek is elég markáns kinézetet ad. És akkor még az arca sem volt szép.

Mostani partneremnek az arcával kelek és fekszem. Korábban el sem tudtam volna képzelni, hogy van ilyen...

"Tehát mégiscsak kiderül, hogy valójában a genetikai deformitását projektáltad ki az egész külsejére, jellemére és mindenére, hogy mentálisan képes legyél leszakadni róla."

Leírta, hogy hogyan bántotta, majdnem távoltartásit kellett kérnie, hogy meg tudjon szabadulni tőle, erre te ilyet leírsz?

Próbálom szépen leírni: Még neten, random anonim oldalon is káros, amit csinálsz, gyakorlatilag azért, mert neked nem fér bele valami a világképedbe, kukába dobod a másik ember megélését a fájdalmas, esetenként traumatikus tapasztalatairól.

"Mégis eljutottál vele odáig, hogy szexeltetek. Többször is, tehát valami miatt csak összejöttél vele."

Én is leírtam már, hogy összejöttem egy kifejezetten csúnya pasival.

Az ok az volt, hogy 18 éves voltam, és addig semmi komolyban, csak szerelmi bánatban, "kavarásokban" volt részem, szűz voltam, és azt hittem, hogy el vagyok késve, tönkre vagyok menve lélekben, mert nem szeretett még igazán senki (tinikorban még felfújja az ember az ilyesmit, amikor sz.art sem tud az életről). Elhittem, hogy a gyengébb külsejű srácoktól nagyobb esélyem van szeretetre, komoly kapcsolatra.

Ez a srác pedig már viszonylag régóta egy amolyan netes fiúbarátom volt, és amikor találkoztunk, egyáltalán nem romantikus céllal tettem, hanem barátilag, ő viszont belém szeretett. Neki is csak rossz tapasztalata volt a lányokkal, és konkrétan azt mondta nem 1x, nem 2x, hogy még egy szerelmi bánatot nem bírna ki, öngyilkos lenne (sz.ar családi háttere volt, több öngyilkossági kísérleten volt már túl akkor is). Egyszerűen rettegtem volna nemet mondani ezek után, úgy gondoltam, hogy adok esélyt neki.

Ennyi volt az oka. Ha engem is győzködsz, hogy igazából csak önigazolni akarok, hogy sz.ar ember, közben meg csak a külseje miatt ezt meg azt vetítek ide meg oda, akkor már most közlöm, hogy nem fog menni.

Pár hónapig normális, rendes volt, majd minden nap belém kötött, minden veszekedésnél leqrvázott, el akart idegeníteni a családomtól (mily véletlen, ő is azzal a szöveggel jött, hogy a környezetem fogja tönkretenni a kapcsolatunkat, mert a szemetek nem fogadják őt el, és az a megoldás, ha jól összeveszek velük és lelépek otthonról, nem járok egyetemre), majd a szakításnál fenyegetett, hogy megver, megfojtogat, vagy akár megöl, barátaimnak írogatott regényeket, amiben kiforgatva adott elő intim dolgokat is, megpróbálta elhitetni velem, hogy összezavarodtam, mentális beteg vagyok, és csak ezért szakítottam vele, menjek orvoshoz, ő aggódik, stb. Ennek a tetejébe még szexuálisan is erőszakos volt velem, egyszer akaratom ellenére szexelt velem, amikor beteg voltam, és vagy 20x mondtam neki nemet. Egyszerűen mögém jött az ágyban, amikor magzatpózban szenvedtem és berakta a farkát, és hiába mondtam neki előtte 20x nemet, szerinte az, hogy nem rúgdostam le magamról vagy nem kezdtem el sírni, azt jelenti, hogy akartam.

Szóval nem a külseje volt vele a legnagyobb probléma, belül sokkal ocsmányabb ember volt.

Ja, és az sem érdekel, hogy "az élet tette ilyenné", meg, hogy ő is szenvedett, ez nem jogosítja fel erre, amiket velem tett.

Tehát adtam esélyt csúnya srácnak, és nálam ez lett a vége.

Nem állítom, hogy minden átlag alatti pasi ilyen, szó nincs róla.

De akkor sem jönnék össze soha többé olyannal, akihez nem vonzódom, ha tüzes vassal kényszerítenek rá, soha többé nem "kap esélyt" senki (ha már így fogalmazunk, hogy esélyt kell adni, akkor már rég rossz). Akkor sem, ha normális.

Azért nem látni gyakran olyat, hogy "esélyt kapnak" átlag alattiak (pláne szép nőtől), mert ritka az ilyesmi, és általában az adott nőnél is egyedi eset, nem fog többé belemenni ilyesmibe, ha kis esze is van.

"Az ok az volt, hogy 18 éves voltam, és addig semmi komolyban, csak szerelmi bánatban, "kavarásokban" volt részem, szűz voltam, és azt hittem, hogy el vagyok késve, tönkre vagyok menve lélekben, mert nem szeretett még igazán senki"

Ennek minden egyes szavával (oké, talán a pontos életkort leszámítva) azonosulni tudok, annyi a különbség a történeteink között, hogy az enyémben az öngyilkosság mint adu belengetése nem játszott szerepet, helyette azt mondta, még soha nem szeretett senkit annyira, mint engem, és nem hitte, hogy valaha lesz lány, akivel ilyen jól kijön majd. Mivel mi is ismertük egymást egy ideje, tudtam, hogy nem csak kamuszöveg, amit arra használ, hogy ledumálja rólam a bugyit. Valaki szeretethiányosnak, aki nem túl tapasztalt félresiklott párkapcsolatok terén, ennél több nem nagyon kell ahhoz, meg akarja adni azt a bizonyos esélyt. Hozzáteszem, hogy sajnos. Egy működőképes kapcsolathoz ez kevés.

A magukat előnytelen külsejűnek tartó, csajozásban sikertelen férfiaknak elárulom: rátok is vissza fog ütni, ha a barátnőtök nem boldog mellettetek. Ha nem esik jól neki az érintésetek, az irritáltsága, a frusztrációja meg fogja mérgezni a kapcsolatotokat, és nagyobb csődtömegnek fogjátok érezni magatokat, mintha nem lett volna senkitek.

Nálunk a kapcsolat azon a kommenten alapult, hogy “Úgysem fogsz találni olyat, aki nálam jobban értékel.”

Home office-ban, online oktatásban, úgy nála lakva, hogy a családom 150+ kilométerre volt, mi pedig az egy év alatt 1-2x sétálni mentünk csak a környéken, mint program, ezt hajlamos elhinni elszeparáltan az ember.

"A magukat előnytelen külsejűnek tartó, csajozásban sikertelen férfiaknak elárulom: rátok is vissza fog ütni, ha a barátnőtök nem boldog mellettetek."

Na ettől nem kell félnetek

Tinderkorszakban élünk

Tapasztalataim szerint ennek ma már semmiféle realitása nincsen, azaz soha nem lesz ilyen nő, tehát aki nőként boldogtalan az nem mellettem lesz az. Remélem örültök!

88#

Mindjárt gondoltam😁

Amúgy semmi gáz nincsen abban hogy nem adtok "esélyt"

Belegondolva a kérdésbe, egy igazi férfinak nincsen szüksége semmiféle esélyre, az nem jelent semmit. Egy kapcsolat ugyanis nem esély, nem könyörület, és nem megszánás.

Természetesen én sem adok esélyt durván ronda vagy elhízott lányoknak, és így teljesen kvittek is vagyunk. Nincs szükség esélyekre.

Ennnyit akartam még hozzáfűzni a kérdéshez