Foleg lanyoknak (de ha fiu is hozzaszol, az is oke, persze): holgyek, mi okozza azt, hogy az “atlagos” fiukkal egesz egyszeruen nem kivantok kapcsolatba lepni netes tarskeresokon?

Megint eljutottunk oda, hogy a nőket kell hibáztatni.

Nos, kérdező, nem linkelted be a profilodat, hogy konkrét válaszokat, tippeket adjunk, mi lehet a baj, így mindenki leírta, ő mi alapján szűrt, mit lát problémának. Értjük mi, hogy a női oldal sem tökéletes: nyilvánvalóan ott is vannak pocsék képek, kitöltetlen profilok, idióta, abszurd elvárások, vállalhatatlan stílus, gusztustalan helyesírás, tömérdek ostobaság. Nyilván, mivel emberekről van szó, vannak bőven hülyék itt is, ott is. És elhiszem, hogy pasi oldalról demotiváló és önbizalomromboló, hogy kevés a match, meg a sok idióta, vagy aki nem válaszol, hiteget, de a nőkre sincs jó hatással a sok zaklató, a farokkép, meg aki csak űrítőzsáknak használna, vagy akinek már mindegy mindegy, csak nő legyen. Szóval a társkereső egy olyan műfaj, aminek csak úgy érdemes nekivágni, ha elég önbizalmad van ahhoz, hogy a csalódások leperegjenek rólad, és helyén tudd kezelni.

Illetve, azt vedd figyelembe, hogy a társkeresőkön baromi sok ember van. Nem az történik, hogy bekerülsz egy kis, limitált mennyiségű főt tartalmazó társaságba, ahol szóba elegyedték, és ahol egyből meglátod a másikon, szimpatikus-e, tetszik-e, hallod a hangját, látod, milyen magas, milyen az alakja, hogyan viselkedik másokkal, és kialakul egy kölcsönös szimpátia. Mert ugye élőben is szűr az ember: nem kezdeményez annál, aki nem tetszik neki, egy tanult, magára adó férfi nem megy oda egy igénytelen nőhöz, akinek kilóg a kapa a szájából, ahogy egy szép, igényes nő is elhajtja a füttyögő közmunkást stb. Csak élőben nem tűnik fel, mert ezek a szűrők nem tudatosan működnek, illetve a másik fél is szűr, ezért egyből látod, ha valakinek nem vagy pálya. Ezzel baromi sok csalódástól és nyílt elutasítástól kíméled meg magad.

Na, és akkor ott van az, hogy online térben bekerülsz baromi sok ember közé, de neked véges időd van. Pont úgy, mintha az utcán akarnál ismerkedni vadidegenekkel. Az ember lánya (és fia is ám...) megpróbál bizonyos szűrőket alkalmazni, hogy megtalálja a potenciális lehetőségeket, akivel úgy érzi, értelme van egyáltalán szóba elegyedni. És igen, az első a kép: ha ronda, ha szemcsés, ha gáz, ha ciki, a legtöbbeknél buktad a lehetőséget. De élőben ugyanez van: ha mondjuk egy buliban olyan részeg vagy, hogy a lábadon alig állsz, és megpróbálsz odamenni egy csajhoz, ha józan, jó eséllyel elküld a francba. Vagy ahhoz a lányhoz a kutya sem fog odamenni, aki búskomoran néz ki a fejéből, zsíros a haja és az otthoni melegítőjében van.

Ha ezen átmentél, megnézi valaki a profilodat, ott jön a kérdés, hogy mégis miért kellene szóba elegyedni veled a többi potenciális lehetőség helyett. Ne legyünk álszentek: nyilván egy irtó helyes pasinak semmit nem kell írnia, hogy sok matche legyen és valaki meg akarja ismerni, és ugyanez van a szép lányoknál is. Ez van. Ha te nem tartozol ebbe a körbe, akkor sajnos valamivel meg kell győznöd a másikat, hogy pont veled érdemes szóba elegyedni. Élőben ezt a nem annyira helyes férfiak és nem annyira szép nők elintézik humorral, kedvességgel, kisugárzással, flörttel, személyiséggel, érdekes témákkal, stb. Na, ez nyilván társkeresőn nem megy, kell más. Ha még társkeresőznék, és a haverod valóban átlagos külsejű, és csak annyit tudnék meg róla, hogy tudományos pályán van (a fizuja nem érdekel...), nekem egész biztosan felkeltené az érdeklődésemet, ergo adnék egy esélyt a beszélgetésre. Ha csak a képe van kinn, nem fog érdekelni. Ha élőben találkoznánk egy előadáson, tudományos rendezvényen, és valaminek a kapcsán szóba elegyednénk, simán lehet, hogy csorgatnám a nyálam, mert imádom az intelligens, okos férfiakat akkor is, ha kicsit szerencsétlenkednek. Ha csak odajönne az utcán, és random odatolna egy olyan szöveget, hogy "szép vagy, szívesen megismernélek", szintén nem érdekelne.

És akkor azt a faktort nem is említettük, hogy társkeresőkön felülreprezentáltak azok, akik a való életben sikertelenek. Vannak fenn társkeresőn normális nők és férfiak, mert nincs mindenkinek lehetősége élőben ismerkedni, mert nincs választék a környezetében, mert olyan a munkája (nem véletlen ám, hogy sulisként, egyetemistaként jóval könnyebb ismerkedni, mert sok emberrel kerülsz kapcsolatba akarva-akaratlanul), mert nem az a nagyon elmászkálós típus. De jóval több az, akinek valamilyen stikkje, szociálizációs problémája van, vagy nincs reális énképe, súlyos önbizalomhiánya van, vagy éppenséggel tényleg baromi válogatós. Meg van, aki csak egotunningolni van fenn, van, aki csak unatkozik, van, aki csak szexkapcsolatot keres, és a kamuprofilokkal is Dunát lehetne rekeszteni. Mind férfi, mind női oldalon ez a helyzet. Így meg persze még nehezebb valódi sikert elérni. Most felhozom egy régi barátnőm példáját: az a csaj olyan lelkisérült volt, hogy képtelen volt elfogadni olyan férfiak közeledését, akik valóban becsülték. Nyilván ez nincs ráírva, csak én tudtam, mert elég jól ismertem. Randizott egy sráccal, akire, ha nem lettem volna kapcsolatban, én is csorgattam volna a nyálamat: elvitte ide-oda, udvarolt, igazi klasszikus csodapasinak tűnt stb. De ő ezt képtelen volt értékelni, nem tudott mit kezdeni azzal, ha törődnek vele: ő mindig az érzelmileg elérhetetlen, távoli pasikhoz volt képes vonzódni (pont olyanokhoz, mint az apja), és ezzel tisztában is volt. Na, hát szerintem ő hagyott néhány sebet maga után, és nem véletlenül volt fenn évekig társkeresőn. Élőben is csak olyat talált, akinek szexre kellett. Amúgy nem bomba pasijai voltak, mielőtt jönne valaki megint ezzel az alfa-dumával. A férfiak dilijeiről meg sok nő tudna csúnya tapasztalatokat írni.

Szóval, a hosszú dumának az a lényege: egyrészt, sok a defektes fenn, emiatt olyan normális embert találni, mint tűt a szénakazalban. Mindkét oldalnak. Másrészt, ahogy az életben is, úgy a társkeresőn is el kell adnod magad. Hogy mivel, azt csak te tudod, de egy-egy jó kép, amin mosolyogsz, vagy ha van kutyád, macskád, kisállatod, akkor velük pózolsz, az sokat fog dobni. Néhány érdekes információ is segíthet.

#21: Részben igazad van, de ez nagyrészt nagyon szép mese. Nyilván sok a barom férfi is a társkeresőkön, viszont akkor legalább annak miért nem tudtok visszaírni, aki normálisan ír nektek? Nem hiszem, hogy olyan marha sok normális üzenetet kaptok, hogy lekopna a körmötök a válaszadástól. Tudom, megint jön majd az, hogy egy átlagos nő is rengeteg üzenetet kap, és egyszerűen nincs idő mindegyikre válaszolni, blablabla. Csak közben meg ti magatok áruljátok el azt, hogy a rengeteg érdeklődő kb. 90%-a olyan, aki nulla figyelmet érdemel meg, tehát mégsem lenne olyan fárasztó dolog legalább annak a kevés normális embernek visszaírni...

A második bekezdésed is röhejes, mert egy értelmes, tanult férfi a társkeresőkön sem fog ótvaros vagy tahó nőkkel kezdeni, ott is ugyanúgy lehet szűrni, nem csak élőben. Azért a képekből (netán az adatlapokból) is jó eséllyel lehet látni, hogy a másik egy nyolc osztályt végzett putriscigány-e, netán egy luxusribi, vagy egy normális, értelmes nő. Egyébként a társkeresős beszélgetést is lehet úgy alakítani, hogy pár nap beszélgetés után találkoztok, és meglátjátok, bejöttök-e egymásnak, szóval ez sem lehet indok arra, hogy miért is kellene hanyagolni a társkeresőn a férfiakat. Amúgy meg nem mindenki olyan szerencsés, hogy társaságokba járjon, vagy ha jár is, akkor azok nem mindig bővülnek új tagokkal, esetleg sok a tagok között a kapcsolatban élő, és az egyedülálló emberke nem tud ott sem ismerkedni, így marad neki a társkereső.

És bár lehet általánosítani, hogy a társkeresőkön sok a "problémás" ember, de hidd el, hogy ugyanazok szaladgálnak az utcán is. Ugyanúgy találkozhatsz nárcisztikussal vagy frigiddel bárhol, a legtöbb "pszichopatáról" a való életben sem deríted ki egyhamar, hogy "problémás", sokan évekig vagy évtizedekig tudják titkolni a dolgaikat (mint a családirtók, akikről mindig azt nyilatkozzák, hogy "pedig olyan jó ember volt, mindenkivel tisztelettudóan bánt, senkinek sem ártott").

Én válaszoltam annak, aki normálisan írt, és figyelembe vette az adatlapomon lévő kéréseket, így ezt nem veszem magamra, ha nem haragszol. Hogy más miért nem válaszol: vannak lelkisérültek, vannak, akiknek nagy az arca, az elvárása, vannak, akik lekakilják, vannak, akiket nem érdekel, vannak kamuprofilok, mind olyan, amit a társkereső csinál, mind olyat, amit unatkozó férfiak.

Pont azt mondtam, hogy élőben is mindenki szűr, így nyilván társkeresőn is. Csak míg élőben ritkán fog odamenni egy jól szituált férfihez egy putris cigány csaj, online van hozzá mersze, mert miért ne.

És azt is írtam később, hogy vannak normális férfiak és nők fenn, csak nehéz egymást megtalálni. Én is fenn voltam társkeresőn, mert nem voltam soha azaz eljárós típus, plusz mikrovállalkozásban dolgozom, nem sok lehetőség van korombeli, potenciális férfiakkal ismerkedni.

És igen, lehet úgy intézni a beszélgetést, hogy néhány nap után találkozzunk, persze, én mindig is így intéztem, nem szeretem az időhúzást. De nincs időm és kapacitásom minden emberrel szóbaállni. Van életem, munkám, hobbim, barátaim. És én baromi nem érzem fairnek azt sem, hogy 10-20-30 emberrel beszélgessek egyszerre, aztán azt se tudjam, kinek mi a neve... Inkább kiszűrtem 2-3 embert a saját szempontrendszerem alapján, velük elkezdtem beszélgetni, aztán ha jól alakult, mentünk randizni. Így lett 10 beszélgetésből 3 randi, majd 1 db 4,5 évig tartó párkapcsolat. Ma sem csinálnám másként.

És egy szóval sem mondtam azt sem, hogy ezek az emberek nincsenek ott a való életben. De mivel az emberek jelentős részének vagy van párkapcsolata, vagy nem ismerkedik online, így maradnak azok, akik valamiért élőben nem találnak párt (akiknek egy része igenis azért van fenn, mert problémás) vagy szeretőt, vagy dugópajtit keresnek (nyilván ők nem potenciális partnerek), ráadásul ezekből sok az, aki titkolja. Ja, és a rakat kamuprofil. Na, ebből kiszűrni azt a normális, valóban szingli réteget, akivel lehetne valami, nem olyan könnyű.

Pest megyei vagyok, annak is a déli részén lakom. 21-es voltam.

Másrészről: a laboros képek az én szememben borzasztóan szexik, engem instant levenne a lábamról. De hát ez én vagyok.

#25: Elhiszem, hogy visszaírtál, viszont máskor pont az van, hogy az érdeklődők kb. 90%-a értékelhetetlen, színvonaltalan. Ráadásul szerintem a maradékból is sokat ki lehet szűrni, vagy elkopik a beszélgetés, így egy kicsit nehezen hiszem el, hogy egyszerre 20 vagy 30 olyan faszi lenne, akivel egy nőnek folyamatosan levelezgetnie kellene. Az, hogy 2-3 emberrel beszélgetsz, hihető, viszont érdekelne, hogy akkor pl. a kérdező, a haverja vagy én miért nem kerülünk be szinte soha abba a körbe, amikor egyáltalán méltóztatnak visszaírni a nagyságos kisasszonyok. Képtelen vagyok elhinni, hogy mi soha senkinek nem vagyunk elég jók, hogy mi soha nem tartozunk azok közé, akik érdekelhetnének legalább néhány nőt.

Egyébként szerintem aki pl. szeretőt, dugópajtit keres, annak a többsége élőben is megoldja, számtalan családos ismerősömről tudtam/tudom, hogy kollégákkal, kolléganőkkel, haveri körben, utazások során stb. hogyan kúrtak/kúrnak félre. A problémás emberekről csak annyit, hogy legalább ugyanannyian ismerkednek élőben is közülük is, mint neten, csak míg egy depressziósnál vagy egy bipolárisosnál ez jobban kijön élőben, és jobban rákényszerül a netes ismerkedésre, addig egy nárcisztikus vagy szadista jobban el tudja játszani a "normális" embert. Élőben simán meg tudsz ismerni 10 olyan embert, aki kedvesnek, normálisnak, menőnek tűnik, közben meg csalja a férjét/feleségét, esetleg önző és nárcisztikus, netán kaki-pisi szexben éli ki magát. És pl. rengeteg nagyképű, egocentrikus macskajancsi szaladgál a világban, csak valahogy az ilyenek mindig találnak maguknak valakit, mert sok nő összetéveszti a határozottságot a beképzeltséggel és az agresszivitással, és míg pl. engem a visszahúzódásom okán simán "problémásnak" könyvelhet el bárki, addig a beképzelt, nagyképű tahókat nem, holott az is ugyanolyan viselkedési "probléma", mint mondjuk a visszahúzódás. Csak ugye a nagypofájúságra könnyebb rásütni azt, hogy határozott és karakán az illető, sok nőnek meg imponál is az, hogy az ilyen faszi micsoda férfi, holott szerintem az efféle önteltség is egyfajta "betegség" vagy "szélsőség".