A szex és párválasztás az tulajdonképpen természetes szelekció?

A gond az, hogy hibásan lövöd be a saját "szintedet* ezek szerint. Maximum átlagos vagy, de a csinosakra, azaz átlag felettiekre ácsingózol. Mert neked sem felel meg az átlag alatti csaj. Akkor az átlag feletti csajoknak miért felelnél meg?

Még dagonyázok a szexszobás kérdés válaszaiban. Ha te írtad ki azt is, akkor jelentkezz az elmeosztályon, légyszi, mert kényszerképzeteid vannak és veszélyes vagy a társadalomra. Illetve jelenleg nem, mert csak az ujjaidat koptatod, de ha ez egyszer tettlegességig fajulna, az nagyon nagy gáz lenne.

Jaj, ugyan... Laylah arra próbál rávilágítani, hogy a 10/10-es genetika esetleges hiányát ezer módon lehet kompenzálni. Legalább megpróbálhatnád némi jóindulattal értelmezni, amit ír.

Amúgy meg ismerek kopasz fiút, aki kigyúrta magát, választott egy menő szakmát, és most az esküvőt tervezgeti a barátnőjével.

Ismerek igencsak látható bőrhibával rendelkező fiút, akiből olyan erővel süt az intellektus és az empátia, hogy azzal sok lányt levett a lábáról.

Ismerek egy nagyon kövér fiút, aki valamitől annyira karizmatikus, hogy évekig halál szerelmes voltam belé. (Most is simán összejönnék vele.)

Ismerek alacsony, kövér fiút, aki mélyen vallásos, és egy keresztény közösségben találta meg a párját.

Ismerek páratlanul rossz (de tényleg nagyon rossz) fogsorú férfit, aki már vagy négy éve házas.

Ismerek egy gyengén látó férfit (az egyik leghumorosabb ismerősöm), akinek már a második gyereke született meg idén.

És ismerek teljesen és tökéletesen átlagos fiúkat, testi hibák és testi előnyök nélkül, akik boldog párkapcsolatban élnek, házasok, gyerekük van stb.

Mind fiatalok.

Szerinted nekik hogy sikerült?

Nem érdem, vagy hiba, viszont előny vagy hátrány. Ha nem akarod csökkenteni a hátrányodat, akkor hátrányból fogsz indulni.

Ezt olyan baromi nehéz felfogni?