Párkapcsolati piac állami szabályozása hogyan?

De ezen az általatok “társkeresés piacnak” hívott dolgon ugyanúgy ott vannak a kevésbé vonzó emberek, és vonzóbb emberek is. Csak nincsenek megbélyegezve, mint ahogy te akarod. Attól még ott vannak.

Arról nem is beszélve, hogy mi van, ha nem a külső alapján választanak az emberek? Nekem volt már olyan párom, aki nem volt kimondottan jóképű, vagy ilyesmi, és nekem voltak ilyen ismerőseim akik konkrétan kérdőre vontak, hogy miért vagyok vele, mert “nem vagyunk egy szinten”. Egyszerűen ez a legfontosabb, persze vannak emberek, akiknek sokat számít, de nem kell mindenkire ezt ráerőltetni, hogy márpedig te kinézet alapján fogsz párt találni. Arról nem is beszélve, hogy mi van, ha valakinek van egy konkrét típus, aki tetszik. Pl sok férfi szereti a kicsit husisabb nőket, akkor is, ha ők nem “husisak”. Most akkor ők sem lehetnének olyannal, aki nekik tetszik?

#142 Európában, és úgy általában a fejlett világban nem fog jönni egy ilyen diktátor, erről ne is álmodozz. De egyébként még pl. Észak-Korea vagy Kína sem csinál ilyet. Esetleg az arabok a Közel-keleten meg Észak-Afrikában, meg fekete Afrika. De az araboknál kiesnétek mert nem tudjátok virítani a lóvét hogy eladják nektek a lányaikat.

Mindenesetre Európában ne vizionáljátok a Szolgálólány meséjét. (Amiben amúgy is a gazdag, jóképű férfiaknak jut a jog a fedeztetésre, tehát még abban sem rólatok van szó...)

#144 Európa jelenleg egyelőre fogalmazzunk úgy, hogy teljesen összeszarta magát az első "diktátortól", aki szembe jött, úgyhogy én nem lennék ennyire optimista, de te tudod. :D

#143 Szerintem az sem törvényszerű és messze nem ennyire fekete-fehér, hogy a dagadt lesz kettesre osztályozva, a sovány meg 8-10-es lesz. Ezek vannak annyira szubjektív tulajdonságok, hogy nagyobb tömegek szavazatai alapján is sokszínűbb csoportok jönnének létre, nem lenne ilyen éles különbség az eloszlásban.

És igen, azt határozottan állítom, hogy egy nem túl sikeres, de nem is teljesen reménytelen (értst: átlag, vagy kissé átlag alatti) ember néhány csalódás után kiábrándulttá, elkeseredetté válik, és egyszerűen feladja a próbálkozást, amiért én egyáltalán nem hibáztatnám. Egy idő után kialakul egy olyan rendszer, ahol a sikeres résztvevők többségbe kerülnek, a kevésbé sikeresek kárára, egész egyszerűen azért, mert a sikerélmény áll szemben a csalódásokkal. Így fordulhat elő az, hogy egy átlag férfi is azt látja, hogy az ő "versenytársai" mondjuk egy Tinderen javarészt felsőbb kategóriásak, akikkel tudja, hogy nem tud igazán labdába rúgni. Ők uralják az egész teret, míg 6/10 alatti férfiaknak esetleg néha leesik egy-két maradék, szerencsével.

Itt már messze nem csak az incelekről van szó, én ezért tartom fontosnak, hogy itt radikális változásokat kell sürgetni, mert ez tűrhetetlen.

"Itt már messze nem csak az incelekről van szó, én ezért tartom fontosnak, hogy itt radikális változásokat kell sürgetni, mert ez tűrhetetlen.":

Incelként írom, hogy akármennyire is tűrhetetlen, az egész csak rosszabb lesz. Azok a kiesett férfiak, akik korábban sikeresen párkapcsolatba kerültek, most mindent meg fognak tenni, hogy a párkapcsolatba kerüléssel megszerzett társadalmi státuszukat megtartsák, aminek immár komoly jelentősége van az élet minden területén. Ők védeni fogják a feminizmust az utolsó leheletükig, vagy amíg őket nem dobják, ami még legalább 10 év. Közbe így tesznek a nők is, mivel a saját érdeküket képviselik, különösen a jelenlegi gazdasági helyzetben.

Itt is szokták írni gyakran férfiak, hogy azért nem állnak az incelek mellé, mert van barátnőjük. Tehát annyi fog történni, hogy sokkal rosszabb lesz a helyzet.

Odakinn közben ahogy First mondta, akkor is párokat fogsz látni kézenfogva, ha az incelek aránya eléri a 80% -ot is.

#145: Figy, én nem mentem bele a személyeskedő savazásba ellened, most sem fogok, ilyet ne is láss a szavaimba. Nem egy elfogult, naiv incelgyűlölő vagyok, a szavaiddal vitázom, nem a személyeddel. Ezzel együtt állítom, hogy minden amit mondasz, szubjektív csúsztatás. Ahelyett, hogy kiemelnél részeket a mondandómból majd egyesével elkezdenéd őket cáfolni, inkább próbáld végiggondolni amit leírok.

"Európa jelenleg egyelőre fogalmazzunk úgy, hogy teljesen összeszarta magát az első "diktátortól", aki szembe jött"

Kezdjük ezzel. Ha most a jó öreg Putyinra gondolsz, akkor komoly tévedésben vagy: nemhogy nem szarta össze magát Európa, hanem mintha végre egyszer egész egységesen működne, ha csak egy pillanatra is. Ugyanakkor a lényeg nem ez, hanem hogy még ha igazad lenne is - azaz tényleg összeszarta volna magát a nyugat -, akkor is csúsztatás lenne az állításod. Úgy állítod be ugyanis a helyzetet, mintha a töketlen, balfaszkodó demokráciák sírva elbújtak volna a kemény, tökös, határozott diktátor elől, amikor az egy pillanatra felemelte a hangját. Ez több szempontból sem igaz.

Itt a kiközösített, agresszív proligyerek csicskáztatja a nála gyengébb padtársát, mert az nem vele haverkodott, hanem a azoknak a gazdag gyerekeknek a társaságát kereste, akik korábban kiközösítették mindkettejüket. A gyerek egyetlen módszere pedig nyers erőszak és dominancia. Elhiszem, hogy te ezzel a kiközösített szereppel tudsz azonosulni, és meg is értem, hogy miért. Ugyanakkor attól, hogy szimpatikus a nézet, még nem lesz igaz. Putyin nem egy tökös, kemény igazságosztó aki előtt leborul a puha nyugat. Mármint ő ezt a szerepet szeretné felvenni nyilván, de ez nagyon gyenge lábakon áll. Putyin sokkal inkább egy frusztrált iskolai lövöldöző.

Arról, hogy mekkora igazság lovagja ő, sokat elmond, hogy 2011-ben iszonyú nyilvánvaló választási csalásokkal tudott csak hatalmon maradni. Az orosz társadalom pontosan ugyanolyan megosztott, ennek megfelelően paranoid módon irtja is az ellenzéket a csávó, mert különben nem állna túl jól a szénája. Ugyanúgy jellemző, hogy az ukrán nép - ami kb olyan az orosznak, mint az osztrák és a német egymásnak - valahogy nem az orosz tesókat szeretné havernak, hanem nagyrészt nyugatosodna, és az oroszok csak erőszakkal tudják a befolyásukat fenntartani. Nem úgy tűnik, mintha a benne élők olyan nagyon szeretnék ezt a rendszert, mint ahogyan te ezt beállítod.

Valós társadalmi problémákra és válságban lévő demokráciára hivatkozol, ami amúgy teljesen valós. Ennek a válságos állapotnak te pont az elszenvedője vagy, és ezzel valóban nem vagy egyedül. Ezekre a problémákra tényleg megoldást kell találni, mert a feszültség egyre kiélezettebb, az emberek egyre frusztráltabbak. Ebben egyetértünk. Ugyanakkor a válságról alkotott értelmezésed teljes mértékben szubjektív.

Úgy gondolod, hogy a téged ért sérelmek igazságtalanok, és ebben valaki igazságot kell, hogy tegyen. A téged ért igazságtalanságokat pedig a liberális demokráciának tulajdonítod, mondván ők "engedik" megtörténni, és megoldásként kemény kezű diktátorokat képzelsz el. Mindezt pedig csak azért tudod így elképzelni, mert puha demokráciában élsz, így tudod idealizálni az autokráciákat.

A valóság az, hogy az az igazságérzet, ami benned dolgozik, pontosan a demokrácia terméke. Az a gondolat, hogy te igenis fontos vagy és neked ugyanannyi jogod van, mint annak a csávónak, aki 10x annyit szexel, mint te, a liberális szellem alapgondolata (egyébként én maximálisan egyetértek vele), csak az ilyen rendszerek fognak téged meghallgatni.

Putyin "igazságos" rendszerében ha ehhez hasonló társadalmi vitákat generálnál, és egy kisebbség hangjára szeretnéd felhívni a figyelmet, érdekes tapasztalatod lenne. Valószínűleg másnap reggel már nem tudnál belépni a gyakorira. Ha nyilvánosan csinálnád, akkor lejáratnak az újságban (mint nyugat pénzelte lázítót), és kirúgatnak a munkelyedről. Ha még tovább mégy, akkor esetleg néhány ballonkabátos úriember becsenget hozzád, és ha ettől sem ijednél meg, esetleg meg is mérgeznek a hotelszobádban.

Maradjunk annyiban, hogy a társadalmi probléma, amit leírsz létezik és valós. Ugyanakkor engedjük el azt a naiv vágyálmot, hogy ez a néhány ember töketlensége miatt van, és amúgy egy tökösebb vezető fonákból igazságot tenne. Teljesen igazságos társadalmat teremteni egész egyszerűen lehetetlen, a te igazságod másnak igazságtalanság. Pontosan úgy, ahogy a szovjet kommunista rendszer is úgy gondolta, hogy elvenni a földet attól akinek sok van, majd egyenlően elosztani igazságos gondolat. Nem volt az, szerintem ezt Magyarország is első kézből megtanulhatta, ennek ellenére ugyanezt szeretnéd visszahozni.

Most először tudok legalább részben igazat adni, és elfogadom, amit mondani akarsz. Viszont valódi kommunizmus még sosem volt, és ne felejtsük el, hogy a bolsevik forradalom és a posztsztálinista rendszerek nem a kapitalizmust váltották le, hanem a feudalizmust.

Ukrajnáról csak annyit, hogy mindig közelebb volt és lesz Oroszországhoz, mint a nyugathoz, teljesen nyilvánvaló, hogy ma sem való sem az EU-ba, sem a NATO-ba, és az amerikai szervezkedés orosz szempontból teljesen valid félelem és kifogás, csak erről a nyugati propaganda hallani sem akar.

Azt nem mondom, hogy a kommunizmus a jó válasz (nem tudom, fogalmam sincs, milyen lenne a valóságban), de hogy abba az irányba kéne haladnunk, és az elviselhetetlen különbségeket csökkenteni kell a lehető legtöbb szinten, az teljesen biztos.

Az emberek kiábrándultak és teljesen elfordultak a képviseleti demokráciától (más-más okokból), a nép kínjában már csak röhögni tud a parlamentarizmuson, ennek belátható, hogy így is úgy is önkényuralom lesz a vége, és ahhoz képest, ami jönni fog, amit én itt felvázoltam, az egy kellemes, békés rendszer lenne. Ma még talán lehetne egy tűrhető kompromisszumot kötni, és megállni valahol az autokrácia és a demokrácia között.

15-20 év múlva én erre már semmilyen garanciát nem látok, de ne legyen igazam.