Párkapcsolati piac állami szabályozása hogyan?

Ez jó ötlet. A skandináv országok mintájára kéne változtatni a házasságon. Pl. apuka is otthon marad pár hónapra gyesen.

A férjeknek jobban ki kéne venni a részüket a házimunkából, ugyanis sereghajtók Európában a lustaságukkal.

Ezt meg lehetne oldani normálisan. Az a kiindulópont, hogy nincs egy objektív skála, ami alapján be lehetne sorolni az embereket felső-alsó 25 százalékba.

Ezért első lépésként 3-5 db képed alapján anonim módon ismeretlenek csak a kép alapján osztályoznának 1-10 skálán, egy reprezentatív méretű (legalább 1000 felhasználó) tömeg, amely alapján besorolnának valamelyik kategóriába.

A részvétel előfeltétele lenne, hogy elfogadod az osztályzatot, és a besorolást. Ezek után a kategóriádból hozzád hasonló (+-1 pont), viszont korlátozott mennyiségű emberrel sorsolnának össze. Ha ezek közül sikerül párt találni, akkor köszönjük, hogy segíthettünk. Ha nem, akkor a kategóriádon belüli fennmaradó emberek közül szintén korlátozott mennyiségben, ugyanígy. Ha ez sem, akkor a következő kör, egész addig, amíg 20-50 ember marad. Akik a végén, az utolsó kör után is egyedül maradtak, ők dönthetnek, hogy választanak a maradékból, vagy maradnak egyedül önként.

Ezzel a módszerrel: fennmaradt a választás lehetősége, egyenlő esélyeket biztosítottunk a résztvevőknek, kellő mennyiségű körön keresztül volt lehetőség a választásra, aminek a végén csak magát okolhatja az egyedül maradó fél. Teljesen demokratikus, hiszen a feltételekkel mindenki tisztában volt, és több szingli így sem marad, mint amennyi egyébként van.

Félévenként-évenként ezt új belépőkkel újra lehet indítani, a maradék is újra próbálkozhat, és a szakítók is játszhatnak újra.

Ennek a részleteit persze jobban ki kell dolgozni, de az elvek ezek, a rendszer népszavazás útján lenne elfogadva.

Igazából te nem állami szabályzást írtál le, hanem egy olyan Tindert, ahol a felhasználók nem szabadon választanak, hanem az algoritmus sorsol neked egy kört egy bizonyos klaszterezés alapján.

Amit kifelejtettél az elképzelésből az az, hogy az önkéntességet meghagytad a belépésnél. Ez azt eredményezi, hogy aki szabályozás nélkül is tud ismerkedni, az nem fog belépni, hiszen ő ezen csakis veszíthet. Nagy az esélye, hogy ismerkedési platform helyett egy incel egylet születne.

Más kérdés, ha a rendszer kötelezőnek képzelted el, azaz a résztvevők csak itt találhatnának párt, máshol tilos lenne. Ebben az esetben valószínűleg több lenne a felhasználó a rendszerben, de ilyen rendszert meg bevezetni nem lehet, hiszen csak az incelek érdekeltek benne, akik elég kis százalékot tesznek ki. Ráadásul közülük is sokan "válogatósak", nem feltétlen fogadnák el a csajokat, akiket nekik sorsol a rendszer. Szóval a népszvavazásos bevezetést szerintem bátran kizárhatjuk.

De tegyük fel, hogy valamely hatalom erővel mégis megvalósítja az ötleted. A történelem tele van példákkal, amelyek azt mutatják, hogy az emberi vágyat, szándékot a felszínen lehet szabályozni, de felszín alatt mindig megtalálja a kiskaput. Attól, hogy házasodni, "járni" csak a te rendszeredben lehet, attól a titkos románcokat létesíteni, titokban szexelni már csak azért is fognak az emberek. A világ tele lesz alibi házasságokkal, és megcsalt férjekkel, feleségekkel.

Igazából a belső szándék szabályzása sem lehetetlen hosszú távon, de ahhoz már egyfajta orwelli diktatúra kellene, annál meg már a nőtlenség is jobb. Inkább megbeszélem a feleségemmel, hogy heti kétszer szexeljen veled, mint egy olyan rendszerben éljünk.

De tegyük fel, hogy a világ mégis önként bevezeti, és működteti az ötleted - mint mondtam nem hiszem. Ebben az esetben az ismerkedési esélyeid megnőnek, de még ott van, hogy valahogy azért meg kell győznöd az adott lányt, hogy tényleg össze is jöjjön veled. Szerintem ezzel még mindig lehet probléma. Felemelő érzés lehet, ahogy veled egy klaszterben kelnek el a lányok, te - aki most irodalmi alany, nem te - pedig már negyedjére regisztrálsz újra. Magyarul ugyanott vagy, mint előtte: sok hühó semmiért.

Nyilván "kötelező" lenne a részvétel, ami annyit jelent, hogy aki párkeresésben gondolkodik, annak ez az egy módja van rá. Ha valaki nem vesz részt, akkor 3-5 évre alá lehet írni egy nyilatkozatot, amiben kijelenti, hogy önként szingli marad. Minden egyéb esetben legalább évente növekvő, magas adót fizet a részt venni nem kívánó, "büntetésként".

Igazából ez a koncepció csak a mostani szinte végtelen szabadság állapotából tűnik szörnyűnek vagy furcsának. De én nem látom azt, hogy annyira működne a mai rendszerben a társkeresés, inkább egy kaotikus, frusztráló, aránytalan rendszert látok. Egyre kevesebben akarnak házasodni, a már házasok között is egyre többen válnak el, egyszerűen a hagyományos társkeresés óriási válságban van (ugyanúgy, ahogy egyébként a demokrácia is).

Ha Kínába elmennék, és ezt a javaslatot letenném a Kommunista Párt asztalára, biztos vagyok benne, hogy ott már egész más lenne a hozzáállás (valószínűleg a társadalom hozzáállása is pozitívabb lenne, mert ott már hozzászoktak a kontrollhoz). Igaz más célból, de már be is vezették az ehhez nagyon hasonló elvekre alapuló társadalmi kreditrendszert, igazából ez csak annak a továbbfejlesztése és a párkeresésre való kiterjesztése lenne.

"de az elvek ezek, a rendszer népszavazás útján lenne elfogadva."

Max. beteges álmodban.