Nem röhej ami a TikTokon zajlik a nők részéről?

#24: Ejj, na újra előbújt az álszent értékrended? Te válaszolhatsz kérdésre kérdéssel, de más nehogymá' ugyanazt merje csinálni, mint te? :D

A kérdésedre pedig a válasz: Az emberek hibáztathatóak a döntéseikért. Szerinted nem?

Na, most már szedd össze magad és hogy egy minimális tartás legyen veled, hogy így meg úgy akarsz válaszolni kérdésekre, nyugodtan nekiállhatsz az összes kérdésemre válaszolni, amiket ignoráltál. De, gondolom ehhez is lusta vagy.

#26: Szóval annyit az értékrendekről, hogy kedved szerint hajlítgatod őket és te mindig jó vagy és mindig áldozat. Szép. Aki meg nem ért veled egyet, de akár ugyanazt is teszi, mint te, az már gonosz. Szintén szép.

És miiiilyen óóóóriási meglepetés: Hazudtál azzal kapcsolatban, hogy válaszolsz arra a kérdésemre... :D Most akkor te átvertél és én vagyok az áldozat?

"És amúgy egy szavadat sem hiszem, mert áldozathibáztató vagy."

Ez meg már a pofátlanság teteje. Itt adod elő a szentet, miközben mást rágalmazol? Messze vagy te bármiféle áldozattól.

Ez a válaszom a 23-masra: És amúgy egy szavadat sem hiszem, mert áldozathibáztató vagy.

Oké áldozathibáztató, jó éjszakát áldozathibáztató.

#28: Tényleg nagyon beragadt nálad ez az egy szó.

A fenébe amúgy, hogy nekem meg nem hiszel. :( Ha hinnél, hirtelen áldozat lennél, mi? De, így csak logikátlan vagy és hárító magatartású.

Jóéjt neked is! Boldog új évet és egy kicsit tényleg fejleszd magad, ezt nem rosszindulatból mondom! <3

" az sem lesz egy nárcisztikus és manipulatív, akiért valaki a rózsaszín ködtől ösztönvezérelve vakon odavan."

"Az a fránya kinézet pár embert könnyen elvakít."

Érdekes, nem tudom hány évesen vagy ennyire ostoba.

Nekem 18 éves koromig nem volt kapcsolatom, folyton megszívtam a srácokkal, akikért oda meg vissza voltam tiniként, aztán 18 évesen találkoztam először azzal a maszlaggal, hogy a bénább kinézetű pasik sokkal megbízhatóbbak, ők megbecsülök a barátnőjüket, ha végre valaki ad nekik esélyt, tele vannak szeretettel, stb. Volt egy ilyen fiúbarátom is, nagyon jól kijöttünk, csak iszonyatosan csúnya volt számomra. Végül belém szeretett és esélyért könyörgött, én pedig elhittem, hogy szeret és megbecsülne + lelki sérült is volt, féltem, hogy még mélyebbre kerül, ha megint szerelmi bánatos lesz. Meg azt mondták csomóan, hogy a belső a lényeg, ha ilyen jól kijövünk egymással, csúnya dolog lenne nem megpróbálni, mert amúgy is majd idővel szépnek látom a szerelem miatt. Édesanyám is úgy jött össze édesapámmal, hogy apa nem volt anya esete külsőre, mégis iszonyú szerelmes lett belé.

Így adtam egy esélyt a dolognak én is.

Nem részletezném nagyon, mert túl hosszú lenne (így is az lesz), de már többször is leírtam a teljes történetet itt az oldalon: Pár hónap mézesmázos, tökéletes viselkedés után fokozatosan vált bántalmazóvá a srác. 1 évig sem tartott a kapcsolat, de a végére eljutott halálos fenyegetésig, a családom mocskolásáig, lejáratási kísérletekig, de még szexuális bántalmazás is volt (konkrétan gusztustalanul rámerőltette magát nem egyszer, már az első szex is így történt, valamint erőltetett, kényszerített olyan dolgokra, amiket nem akartam és amikre 10x mondtam nemet). Megcsalással is fenyegetett, sőt, nyitott kapcsolatért könyörgött (nem mintha kellett volna bárki másnak), és önző büdös qrvának lettem nevezve, amiért ezt nem akartam, mert ő szegényke szexmegvonásban élt egész addig, és attól kinyílt a férfiassága, hogy velem összejött, szóval szeretné próbálgatni a szárnyait más csajoknál.

Igazi manipulatív, bántó, betegelméjű sz.ar volt, nem szimpla bunkó. Még úgy is 0-ra tiporta mindn önbecsülésem, önbizalmam, hogy nem voltam belé szerelmes sose, csak szimplán szerettem az elején emberként + bíztam benne, pont elég volt ez is, évek kellettek, mire visszataláltam magamhoz.

Szóval lóf.asz köze sincs a bántalmazáshoz, hogy ki hogy néz ki.

Azóta van normális párom, aki sose bántott, pedig ő számomra nagyon vonzó, jól néz ki.

A bántalmazás egyáltalán nem arról szól, hogy jól néz ki a másik, ezért nem látják milyen és/vagy cserébe eltűrik neki. Lehet az emberismeret hiánya, naivitás, vagy lelki sérülés, rossz családi minta az ok, amiért ilyen pár választanak maguknak emberek. Azért maradnak benne, mert egy idő után teljesen leépülnek, és tényleg elhiszik, hogy ez a legjobb, amit kaphatnak, vagy mindig reménykednek abban, hogy meg lehet javítani a kapcsolatot, mert a legtöbb bántalmazó két balhé között nagyon szépen tud viselkedni, ígérgetni. Vagy durvább esetben félnek a megtorlástól is, van, aki a testi épségét is félti. Én azért nem hagytam el hónapokig még a bántalmazó páromat, mert minden egyes veszekedés után bőgve mesélte a szörnyű hátterét, minden bánatát, hogy őt is csak tönkretették, azért ilyen, ne hagyjam el, ha elhagyom megöli magát, ha pedig azt merem mondani, hogy nem szeretem, akkor lejárat a pcsába, mert akkor egészen addig hazudoztam, hitegettem, és ez elől én nem fogok elmenekülni. Amikor megpróbáltam elhagyni, elhaló hangon hívogatott "elbúcsúzni", vagy pedig elkezdett írogatni családtagjaimnak, ismerőseimnek mindenféle intim dolgokról. Egyszerűen nem mertem szakítani, mindig az volt a tervem, hogy megpróbálom elsimítani a helyzetet valahogy úgy, hogy lehessen kulturáltan szakítani. Rájöttem idővel, hogy ez sajnos lehetetlen.

Csak azért írom le a történetem, hogy az ide tévedő normálisabb fajta emberek lássák, mennyire veszélyes üzem azzal vádaskodni, hogy biztos azért lett bántalmazva valaki, mert "ösztönvezérelten" választott párt, meg az a "fránya külső". Ez az exem egy igazi visszahúzódó, ronda, élet minden terén sikertelen lúzer volt, aki csak annyit tudott, hogy előadta, hogy ő mennyire kedvesrendes, és ha végre jutna neki barátnő, örökké megbecsülné. Eleinte ezt a beszélgetéseink alátámasztani látszottak, mert sokkal kedvesebb volt velem, mint előtte a gimis h.ülyegyerek plátói szerelmeim, minden témáról lehetett vele beszélgetni éjszakába nyúlóan. Abban biztos vagyok, hogy minden esetben idő kell, hogy kimutassa egy ilyen ember a foga fehérjét, és minél tapasztalatlanabb az ember, annál kevésbé veszi észre a gyanújeleket az elején, és annál kevésbé tudja, hogy mikor kell kilépni, amikor megvan a baj.

Szóval személy szerint nekem pont az volt a vesztem, hogy elhittem, hogy attól, hogy valaki nem néz ki jól, biztos rendesebb a nőkkel, jobban hajlandó komoly kapcsolatra, stb.

Nem azt állítom, hogy fordítva van, tehát nem mondok olyat, hogy aki jól néz ki, biztos rendesebb is, csak azt, hogy nincs összefüggés, ergo nem éri meg olyanokkal erőltetni a kapcsolatot, akik nem jönnek be.

Emberismeret, önbecsülés és tapasztalat kell ahhoz, hogy valaki el tudja kerülni az ilyen helyzeteket és embereket. És nem okolható egy áldozat azért, mert nem rendelkezik rögtön ezekkel a kvalitásokkal. Attól, hogy naiv, tapasztalatlan és nem lát mindent előre, senkinek nincs joga bántani ezen a kva világon. A bántalmazás a bántalmazó sara és választása. Szép is lenne, ha mondjuk az én esetemben én lennék hibássá és felelőssé téve, mert egy b.arom erőszakoskosott velem, zsarolt és rendszresen lehordott mindennek. Az én egyetlen felelősségem a történetben az volt, hogy tanuljak az esetből a jövőre nézve, ez pedig megtörtént.

Soha többé nem hagyom magam bántalmazni és soha többé nem nyúl hozzám olyan, akihez nem vonzódom fizikailag is. Ennyi.

"18 évesen találkoztam először azzal a maszlaggal, hogy a bénább kinézetű pasik sokkal megbízhatóbbak, ők megbecsülök a barátnőjüket, ha végre valaki ad nekik esélyt, tele vannak szeretettel, stb."

"Így adtam egy esélyt a dolognak én is."

VS

"soha többé nem nyúl hozzám olyan, akihez nem vonzódom fizikailag is."

Szóval ha jól értem: Minimális lelket és épelméjűséget sikerült már 18 éves korodra beléd nevelni úgy hogy hallgass is rá aztán végül mégis egy szívtelen felszínes liba lett belőled :D Gratulálok a visszafejlődéshez! Jár a keksz.

Remélem xarrá csal az új hejjesspashee don juanod.