Tényleg ennyire sok a golddigger?

Persze, hogy jól hangzik az, hogy az egész 20as éveidet végigbulizod és mást sem csinálsz csak élvezed az életet. Csakhogy a növekvő ingatlan árakkal, inflációval és az egyéb körülmények miatt, ha nem kezdesz el időben ezzel foglalkozni, akkor ott leszel, hogy 30,35 évesen is még anyád nyakán élősködsz, be sem szállsz neki segíteni a haztartasba mert 'jaj, olyan drága minden, nem is lehet lakást venni, az egész világ hibás ezért'.

És félreértés ne essék, nem az a lényeg, hogy az összes 20 évedben csak gürizz és lemondj mindenről. De ha már akkor tudatosan elkezdesz tervezni és csak egy kicsit félretenni, már annyival is előrébb leszel.

#10: Tehát, te most 30 négyzetméterrel pörögsz és támadsz másokat, hogy miért nem élnek egy pici lyukban? :O

Majd előadod, hogy amúgy téged is eltartottak egy jó ideig, aztán az albérlet mellett 10 milliót spóroltál össze pár év alatt? Ettél amúgy valamit? Hány lakótársad volt?

Mivel, már van saját lakásod, nyugodtan költhetnéd a most félrerakott pénzed pszichológusra, mert érezhetően elég durva frusztrációk vannak benned. És ezt most nem beszólásként mondom. Valószínűleg a lelépett apa, a mostohatesó és a többiek megtették a hatásukat.

16-os, szerintem ez nem fog változni egy könnyen, vagy nem feltétlenül egy pozitív változás lenne. Szülés után kell az az idő az anya regenerálódására, a csecsemőnek meg az a legjobb, ha az édesanyja táplálja.

Ez egy kiszolgáltatott helyzet lesz mindig is. De igazad van, jól kell partnert választani, akkor nincs mitől félni.

Most őszintén kérdezem: aki 30 körül otthon él azzal a motróval, hogy saját lakásra gyűjt, annak jelenleg mennyi pénze van és mi van a fejében tervként arra vonatkozóan, hogy mikorra lesz meg a szükséges összeg? Ad haza a keresetéből valamit ezalatt vagy mindent anyuka finanszíroz 30+ éve?

Mert el tudom fogadni ha valaki ezt csinálja, de én ezt eddig még nem kifogásként, hanem ténylegesen még sosem láttam. A legtöbb ilyen ember nincs tekintettel a szüleire, nem ad a háztartásba semmit, sok esetben még nem anyagi szempontból sem segít és általában nem gyűjt pénzt olyan ütemben, hogy előbb legyen saját lakása, minthogy az anyja meghal...

Nem akarok kötekedni, én TÉNYLEG szeretném hinni, hogy ez egy jó stratégia, de nem ezt látom... 30 évesen várni a szerelemre, akivel összedobjátok a gyűjtött pénzt családi házra, ahol vígan éltek míg meg nem haltok, valahogy nem akar összeállni a fejemben.

De tegyük fel, adott egy csajszi, van 10-15 millája, azt akarja, amit te: összedobni a pénzt és közösen felhúzni egy életet, családdal, stb... Van neked itt és most annyi megtakarításod, hogy ki tudd pótolni ezt az összeget annyira, amiből lehet venni egy olyan ingatlant, amiben lehet gyereket vállalni is (tegyük fel, hogy szeretne) vagy mire a te részed meglenne, szegény nőnek már kockázatos lenne a terhesség is a kora miatt?

Mert nagyon jó várni az igazit, hogy kivakar a szarból, de azért ha ott lenne a maga oldaláról előteremtett javakkal, lehet hogy beszarnál, hogy nem tudod ellőni a "közösen akarok gyűjteni" kártyát, mert alkalmatlan vagy rá, hogy hozd a magad elvárható részét a kapcsolatba.