Tényleg ennyire sok a golddigger?

Hú, mi lesz itt. Az oldalon többségében vannak a nők, te pedig negatívat írtál róluk. Szépen jönni fognak majd a személyeskedések és te leszel a gonosz, hogy randizni mertél. Szóval, írok egy normális választ, ami nem a nők idealizálásáról szól, hanem a valóságról és amit majd szépen lepontoznak. Meg majd hisztiznek mellé és engem is sértegetnek. Tudod, az itteni szokásos szint.

Alapvetően egy balkáni ország vagyunk. Látjuk a nyugat csillogását, de keleti szinten élünk. Sok nő (és férfi) pont ezen a szinten van. A nők a pénzt és az anyagi biztonságot is keresik a férfiban, a srácok meg lelakott bmw-el arcoskodnak.

Női oldalról az elmúlt pár évben jött ez jobban elő. Egyrészt, ott a tinder. Látják, hogy milyen szép és jó minden, #traveladdicts, kocsis képek és hasonlók, szóval ők is erre vágynak. Itthon nagyon nehéz önerőből saját lakást összehozni, a mamahotel miatt csak a férfiakat szidják, máshoz átcuccolni meg könnyebb nekik. És megteszik, mert megtehetik. Ott a tinder, ahol katalógusként válogathatnak, a srácok sorban állnak, mint a pincsikutyák. Ha ott az esély, miért ne tennék?

Hozzáteszem, NEM MINDEN NŐ ANYAGIAS. Rengeteg normális nő van, csak ügyesen kell válogatni. Nekem szerencsére hosszabb távon sikerült, de ehhez tényleg kellett jó pár randi a lányokkal.

A saját tapasztalataim: Volt egy ismerkedős időszakom a netről. A csajok kb. harmadának az első pár kérdésében ott volt, hogy mennyit keresek/van e kocsim és hasonlók. Sokan egyből offoltak is, amikor elmondtam, hogy nincs autóm. És nem, nem instacsajokról van szó, hanem visszafogott, cukinak tűnő csajokról. Olyanokról is, akik otthon laktak és minimálbért kerestek. De, volt olyan lány is, aki előadta, hogy neki nem számítanak az anyagiak, majd úgy a járás elején közölte, hogy örül, hogy saját albérletem van és ott lakok, ahol, mert különben nem jött volna össze velem. Mindezt úgy, hogy ő otthon lakott. Az egyik haverom mindenki által cukinak tartott csaja egyszer egy beszélgetéskor beközölte, hogy örül, hogy jól keres a srác, mert ő nem járna olyannal, aki keveset keres, mert a saját pénzét csak magára akarja költeni. Ehhez jön még hozzá, hogy rengetegszer láttam, hogy csajok költöztek pasikhoz és nem szálltak be a lakásba vagy max fizették a rezsi felét jelképesen. A kaját, az albérletet nem.

Az, hogy becsüli őket miért jelentené egyből azt, hogy ilyen férfit keres magának?

Szerintem is tiszteletreméltó, ha valaki ilyen nehéz körülmények között is képes ilyen körülményeket teremteni magának. De az, hogy tisztelem, nem jelenti azt, hogy márpedig nekem ilyen férfi kell és kész.

A párommal mindketten egyetemi hallgatók vagyunk, nem rendelkezünk saját lakással vagy autóval, ennek ellenére valóban tiszteljük azokat akik képesek ezt elérni.

Szerintem félreértetted.

Nem az az érdekes, hogy mit vár a lány, hanem hogy ő hol tart.

Én elértem ezeket a dolgokat huszonévesen és bocs, de nem akarnék visszacsúszni a dedóba a párom mellett, amiből már ezáltal kimásztam.

Nem vagyok golddigger, van elegendő pénzem, van saját otthonom, van saját életem. De én nem fogok szórakozni egy nyomoronccal, akinek még az otthonról elköltözés is "majd egyszer" státuszban van és az anyja nyakára kell járnom, ha látni akarom esetleg és nem magamhoz áthívni. Nem vagyok 15 éves, hogy valakinek a dependenciáját és famíliáját a kapcsolatunk részeként kezeljem. Nekem már fárasztó elmagyarázni, hogy hogy működik egy háztartás, fárasztó arra várni, hogy egy majdnem 30 éves ember szakmailag ne egy nagy nulla legyen, egyszerűen már nincs kedvem azzal foglalkozni, amivel én 5 évvel ezelőtt foglalkoztam.

Ez is egyfajta szüzesség, nekem meg nem kellenek szüzek.

Én tudod mit becsülök? Ha valakinek megvan az a mentalitása, hogy nem akar csóró lenni és tesz is ellene.

Aztán vannak az ilyenek, akik életükben két szalmaszálat nem tettek keresztbe, majd vergődve sírnak itt gyakorin.

Se én se a férjem nem kerestünk jól amikor megismerkedtünk, sőt neki állása sem volt sokáig, az én albérletemben lakott. Majd téglát szarva keményen odatettük magunkat az elmúlt pár évben, gyerek is becsúszott, de jövőre lakást veszünk 25 évesen. Egyáltalán nem lehetetlen, csak nem a csillagállást kell hibáztatni, hogy lusta vagy.

#5: Ez így szép és jó, csak pár kérdésem lenne:

- Elértél dolgokat huszonévesen és hozza ezt a másik is. Felfelé, azért választanál, ugye?

- Akinek az otthonról elköltözés a "majd egyszer" dolog miatt azért van, mert épp egy 30 millás lakásra spórol, amit pár év múlva megvehet vagy épp azért gyűjtötte a pénzt, hogy majd a társával költözzön össze, azzal mi a helyzet?

- Miből gondolod, hogy aki mondjuk otthon él, az nem tud egy háztartás vezetni? Amikor 18 évesen koliba mentem, akkor nekem is toltak hasonló szövegeket, de röhögve megcsináltam mindent és rá 2 évre az albérletben is. Te ezt valami atomtudomány szintű dolognak tartod?

- Kíváncsiságból: Te pontosan miből és mit értél el? Mit dolgozol, mennyi volt a lakásod, ebből mennyit álltak a szülők?

- Belső terén is van elvárásod? Csak mert, amilyen szinten degradáltál most embereket, gondolom ilyen téren nem hozod, amit magadról gondolsz.

OFF

#4. Kihagytál pár dolgot. Pl. a ,,biztos, jól fizető állás" definícióját, a saját autó típusát, a saját lakás adottságait, elhelyezkedését. Mindezt persze MINIMUM esetben. Ja és ezek csak az általad írt dolgok. Hát még amiket nem említettél...

ON. Nem minden nő vagy férfi anyagias, tehát tisztelet a kivételnek.

7: Nem én választok felfelé, nekem kb az én teljesítményem * 0.7-nél van meghúzva az alsó határ. Ha valakinek úgy is én kellek, hogy többet tud mint én, az az ő felelőssége, nem az enyém. Nálam többet elért embert szándékosan nem keresek, de a nálam kicsit kevesebbtől fölfelé bárki jöhet ilyen tekintetben, mert a potenciált nézem elsősorban.

Nem vagyok hülye. Lehet, hogy fiatal vagyok, de hülye az nem. Aki 30 évesen otthon tötymörög, hogy 30 millás lakásra gyűjtsön, annak alapvetően volt 12 éve, ha egyetemre ment, akkor is 8-9 szakmában, amiből a magyar átlagbérrel számolva is össze tudott volna húzni olyan évi 1,8 millió forintot, ha csak 50-et ad haza, ami azért elvárható lenne. Az 15-18 millió forint, amiből ne haragudj, de az ország nagy részén lehet házat venni, de még a fővárosban is lehet felújítandó ingatlant találni ennyiért. 2 éve vettem a lakásom 15 millió forintért egy viszonylag elit budai kerületben. Lehet, hogy csak 30 négyzetméter, de legalább van privát szférám és ha tovább akarok állni, el tudom adni 20-ért úgy, hogy 1 milliót költöttem csak rá. És mit ad isten, van annyi megtakarításom, hogy tudnék venni nagyobbat a következő alkalommal. Úgyhogy nekem ne nyálazza senki a pénzt, hogy 30 évesen nem bír tovább állni, mert kis szerencsével hitel nélkül, kis szerencse nélkül 5-10 év alatt kényelmesen visszatörleszthető hitellel bőven lehet ingatlanhoz nyutni, legfeljebb kényes az illető valaga, mert első lakásnak akarja a 3 szobás 50 négyzetmétereset, amit 20 millióért csak vidéken vagy a XX. kerületben talál, bejárni meg szintén büdös neki. Én elfogadtam, hogy egyelőre ezt tudom megugrani és baromi boldog vagyok, hogy ezt megléptem, mert innen már könnyebben jutok egyről a kettőre és legalább anyám is kímélem. Nem hiszek azoknak a hülye dumáknak, hogy valaki azért van otthon még 30 éves korában is, hogy gyűjtögessen, mert annak már lenne eredménye legalább 10 millió forint formájában, de inkább több. (Milyen érdekes, mikor egy ilyen ember a korabeli nőket gúnyolja, hogy lefőtt a kávé ugye, miközben azt hiszi, hogy nála még kotyog). Azért van otthon, mert így alakult, így kényelmes és mert azt hitte, hogy ráér. Könnyen repülnek az évek így, látom egy barátomon (mára inkább ismerős), akivel hasonló háttérrel, hasonló képességekkel kezdtünk és mégis egészen máshova jutottunk. Ő is mindig ezt az indokot tolta, alig van 500K megtakarítása és az alkoholista apjának vergődik, hogy adja neki a ház azon részét, ami neki JÁR XD.

Én kérlek elvégeztem egy szakot, amit eléggé megbántam, majd levelezőn bevállaltam egy másikat. Eleinte irodai asszisztens meg recepcióska voltam, utána nagyjából a diplomaszerzéssel egyidejűleg felvettek a szakmába banki területre dolgozni analystként. 28 voltam, mire meglett a 10 millió forintom, plusz diákhitelt veszegettem fel, mert annak volt jobb a törlesztője, így lett 15 millióm, azzal kezdtem el nézni lakásokat, házakat. Tudom, elég fing a fizetésem és az elért eredmény is az itt nyomuló 18 éves nasa mérnökökhöz képest, de legalább nekem van egy életszagú és elérhető tervem, amit megvalósítottam. De van vállalkozó ismerősöm, aki kevesebb időt töltött egyetemen maszatolással, nála szerencsésebb volt a csillagállás, szóval inkább azt mondom, hogy ha 22 évesen kezdesz el először dolgozni és egy kicsit okosan választasz munkahelyet, akkor ez a reális. Szüleim nem szálltak be, apámat nem láttam 15 éves korom óta, anyám meg nyugdíjas, az meg tudjuk milyen összeg. Egy kanapét kaptam tőle az új lakáskába, illetve eltartott, amíg nem szereztem meg az első diplomám, ennyi volt a hozzájárulása és ezt nagyon is becsülöm.

Belső téren azt várom, hogy hasonlítson rám. Ha én egy szar vagyok, legyen olyan értelemben szar, ahogy én vagyok és akkor nem zavar. Egy léhűtővel, mint a mostohatesóm, nem akarok együtt élni, de tudom, milyen az ember és nincsenek illúzióim. Nem keresek kifejezetten maszkulin párt, nem szeretem az ilyen erélyes, mindenben versengő marhákat, de azért egy szellemi szint és stratégiai érzék alá nem megyek, mert nem bírok együtt létezni tehetetlen és fától az erdőt nem látó emberekkel. Az bőven elég volt a tesóm meg a haver személyében. Nem vagyok cukorfalat, nem megy nekem a buksisimogatás és mindenkinek a nyomorának a megértése, én csak szabad akarok lenni egy hozzám illő közegben és nem kapni az ívet azért, mert szarok más önsorsrontásának eredményére, azért is váltottam pályát (pszichológusnak tanultam először, előre is köszönöm az ezzel kapcsolatos megjegyzéseket).