Mi a véleményetek a szerepváltogató nőkről?

#21: Kettőnk közül nem én vagyok az, aki különböző erőszakszervezetektől várom, hogy egyenlítsék ki számomra a versenyfeltételeket. Hisztizhetnék ezen egy életen át, de értelme nem sok lenne.

Én gyerekkoromtól ebben nőttem fel már az oviban is megtapasztaltam az igazságtalanságot. Meg hogy ha én nem állok ki magamért, senki nem fog.

Ahogy azt is, hogy én szép mosollyal nem megyek át kegyelemkettessel és cukiskodással sem kapok kitűnőt a megérdemelt 4-es helyett.

"vagy ahhoz köti a munkaviszonyát, hogy a nő le akar-e vele feküdni (hatalommal visszaélés)."

Ez a földesúri rendszerben előfordulhatott, de manapság a munkajog intézménye ennél összetettebb, hogy ezt meg lehessen tenni.

Erre mondtam, hogy 1 ilyen bepróbálkozásra (mert hát főnökben is van hülye, főleg ha nem érdem alapján, hanem uram-bátyám rendszer miatt került a pozíciójába) jut 9 olyan eset, mikor a visszautasítást követően a nő már mindent - ami a normál munkájával összefügg - kicsinálási kísérletnek érzékel. Legyen az, hogy szól érte, hogy érjen be időbe dolgozni, vagy simán csak fagyosabb a hangulat (mit jópofizzak egy munkaerővel? a szeretőmmel oké, de egy munkadarabtól azt várom, hogy a munkáját végezze), ha pedig ezen felül jön egy új lány, aki él a lehetőséggel és neki meg van engedve, hogy később érjen be dolgozni, akkor már fel is van tárcsázva a NANE meg a Patent egyesület, hogy micsoda szexizmus uralkodik a cégnél...

Persze ha a nemeket és a szexualitást nem vesszük figyelembe, akkor ugyanez szokott lenni mondjuk fiatal (digitális technológiában jártas) és öreg munkaerőnél is, csak ott az öreg amiatt hisztizik, hogy őt a nyugdíj előtt akarják kicsinálni. Közben meg a fiatal lehet, hogy 2x annyira produktív, mint ő, meg a számítógép sem bűvös kocka neki.

Vagy épp két azonos nemű férfi esetén, ahol az egyik jobban összeBARÁTkozik a főnökkel, esetleg vannak közös hobbijaik, ott is több mindent elnéznek neki.

Sőt, - most eretnekséget mondok - szülők is gyakran kivételeznek és az egyik gyereküknek több mindent engednek meg vagy nagyobb felelősséget bíznak rájuk.

Ezek alapvető emberi tulajdonságok és pont a sokak által elítélt kapitalizmus az, ami miatt bele lehet bukni, ha túlzásokba esik valaki, mert megeszi a konkurencia vagy összeomlik a cég.

"Pl. az incelekre kifejezetten jellemző, hogy a szerintük csúnya nőket emberszámba se veszik."

Ezzel csak annyi a probléma, hogy az embereknek alapvetően fáj az igazság, a nőknél pedig ez hatványozottan igaz. Annál nagyobb ellenséget nem tudsz magadnak szerezni, mint mikor őszintén megmondod mondjuk egy kövér nőnek, hogy fáj a szíved amiért 20 éves lányok ennyire el vannak hízva, miközben ő is nagyon szép arcú lenne, csak le kéne adnia legalább 40 kilót.

Fordítva, ha egy férfi kapja ezt a kritikát, nem hisztizik ennyire. Még a suttyó is maximum annyit mond (amiben sajnos van igazság), hogy bezzeg ha pénzes lennék, akkor nem számítana.

A legtöbb férfi, főleg fiatalon örülne neki, ha használható kritikát kapna és felkarolná egy nő. Csak ez már csak azért is lehetetlen, mert a "fogyj le" egyértelmű, csak kevés. A "legyél 185 magas, kreol bőrű" meg megugorhatatlan akadály, így nem vagy vele kisegítve.

"Egyrészt akkor miért van ennyi kérdés, hogy mekkora szemetek a nők?"

Mert van benne igazság, kiegészítve annyival, hogy a szingli nők?

Nézz végig több száz ilyen kérdést és keress közös mintákat bennük. Egytől-egyig az van, hogy olyanok írnak be nem rosszindulatú kommentet, akik utána közlik, hogy amúgy van párjuk, tehát egyáltalán nem relevánsak a kérdés szempontjából.

Esetleg akik kikötik, hogy ezen az oldalon nem ismerkednek. Nesze semmi fogd meg jól, ennyi erővel férfi vagy bot is lehet az illető.

Eközben fordítva egy nő kap egy csomó ismerkedős privátot. És ne tereld el a szót azzal, hogy nem akar ismerkedni, mert ebben az esetben fuck logic. Minek írt ki ilyen kérdést a szemét férfiakról?

A két nem között az a különbség, hogy a nők (akik valóban nők, nem csak annak adják ki magukat) trollkodás céljából kötnek ki ezen az oldalon vagy csak unatkoznak, esetleg egót növelnek, ha már Facebookon meg Instán nem tudnak mert belefáradtak a gyűlölködő kommentek törölgetésébe (ilyen ez a showbiznisz, a népszerűség átka, a legjobb celebekkel is előfordul), itt meg elég kiírniuk annyit, hogy 24/L és már fényezi az egójukat, hogy ennyi adatból is vannak olyan reményvesztett férfiak, akik képesek (hallod KÉPESEK!!! ember az ilyen?) ismerkedés céljából ráírni, ezzel elpazarolni az életükből akár több órát is, amit eltölthettek volna Facebook görgetéssel, punnyadással vagy bármi egyéb, ismerkedésnél sokkal hasznosabb dologgal...

De mindegy, már kezdetben sakk-matt helyzetből indulnak, mert ha nem írnak rá, akkor esélyük sincs, ha meg ráírnak... akkor meg azért nincs esélyük, mert milyen ember, aki ennyiből már ismerkedni akar? Főleg itt a Gyakorin, tuti valami nem stimmel nála. De persze az előítélet csúnya dolog, kivéve ha ismerkedni vágyó férfiakkal szemben alkalmazzuk.

"Másik, nőként még a pénz sem segít. Ha csúnya nő vagy cseszheted."

Olyan nő, aki minden férfi szemében csúnya, nagyon ritka és az tényleg nagyon igénytelen.

A nőkkel az a baj, hogy sokszor a plázacica meg a szépségkirálynő is kijelenti magáról, hogy ő csúnyának érzi magát és az egész tévképzetének alapja az, hogy a crush, a plátói szerelem rá se bagózik. Ha élete során volt 2-3 jó pasi, aki rá se bagózott, akkor az már sziklaszilárd álláspont. Ha pedig esetleg még valami volt osztálytárs (legyen az dadogós, kövér, többször bukott cigánygyerek) cinkelte a suliban, miközben ő maga összejött valami hozzá hasonló kaliberrel, akkor meg aztán még a pszichiáter sem tud rajta segíteni, ő csúnya, ez kőbe van vésve, pont.

Itt az oldalon is van egy lány, aki nagyon régóta egyedüliként képviseli azt az álláspontot, miszerint ő pálcika vékony és csúnya. De az, hogy bárkivel is ismerkedjen, annak esélyt sem ad. Így legalább nem omlik össze a világképe, élete végéig élhet ebben a tudatban, hogy ő csúnya. Aztán ahogy öregszik, ténylegesen elkezd csúnyulni (mint mindenki). Végül önbeteljesítő jóslatként igaza lesz. Mint mikor valaki állandóan mondogatja, hogy meg fog halni, előbb-utóbb igaza lesz, csak lehet, hogy évtizedeket kell rá várni.

"Neked és a hozzád hasonlóknak is elmondják itt minden egyes fröcsögő kérdéseteknél, hogy NEM a külsőtök a fő probléma"

Honnan tudod? Láttál valaha? Akár csak paramétereket írtam magamról? Láttál egyáltalán valaha, hogyan viselkedem egy randin? Milyen fényképekkel és milyen szöveggel próbálkoztam az életem során társkeresőkön?

Erről a felszínességről beszélek. Ha így, ekkora arccal ilyen kijelentéseket teszel, akkor mit várjunk? A kérdésem alapján már eleve általánosítva vagyok, ez az egyik. A másik, hogy ha 5% alapján képes vagy kiszínezni a személyiségem maradék 95%-át, akkor hogyan adhatnék a szavadra, miért ne feltételezzem azt, hogy mikor kijelented, hogy te ilyen meg olyan párokat látsz az utcán, azok esetleg ténylegesen párok-e, kellően elemezted-e őket, illetve számításba vetted-e azt a rengeteg sok mindent, ami ott lehet az egész mögött?

És nem megítéllek vagy hiteltelenítem a szavadat, csak én a fél életemet ezzel az elemzéssel töltöttem, mert én sem értettem, hogy miért van ez, mindig meg akartam érteni, hogy ilyen párok hogyan léteznek, aztán a teljesség igénye nélkül legtöbbször bebizonyosodott, hogy

- testvérek vagy mostohatestvérek (ezért nem hasonlítanak)

- barátzónás srác és a lány vagy nem veszi észre, vagy szándékosan nem akarja észrevenni, hogy a srác szerelmes, a srác meg nem akarja elengedni, mert reménykedik.

- megismerkedtek, randiznak, de az egyik többet lát bele, mint a másik, zátonyra ítélt kapcsolat.

- tinikorukban ismerkedtek meg, vidékről, kis közösségből származnak, nem érte őket életük során annyi inger, mint egy budapestit egy hónap alatt.

- mindketten hívő katolikusok vagy valami hasonlóan zárt közösség tagjai, így lettek összeboronálva.

És maradt olyan, amikor valami apró szerencse játszott közre. A srác húgának vagy nővérének a legjobb barátnője, épp a közvetlen szomszédja vagy kollégája, így volt hosszú ideje megismerni.

"Pl. ha szexet követelsz a nőktől, csak mert hallottad, hogy valaki mással csak úgy lefeküdt, az nem túl szimpatikus."

Dehogy követelek, csak belefásulok, hogy olyan nők játsszák meg a szemérmest, akiknek ki tudja mennyi kan volt a múltjukban meg talán még a rosszlányokon is kipróbálták magukat. Meg mikor taktikáznak és olyan a randi, mint egy sakkjátszma, ahol arra mennek, hogy vajon mit villantok, milyen kilátások vannak velem kapcsolatban anyagi, egzisztenciális téren.

Ahol az ártatlannak tűnő kérdések mögött nem az őszinte ismerkedési szándék bújik meg, hanem, hogy feltérképezze a helyzetemet.

Sőt, mikor pofátlanul ő hozza szóba, hogy milyen laza erkölcsű, de ez nem felhívás keringőre, hanem... igazából nem tudom mi a célja vele. Konkrét eset.

Prüttyögött a Messenger, elnézést kért, de csak nem hagyta abba. Aztán kint az asztalon a telefonja, ami már rezgőre lett állítva megcsörrent és megjelent rajta egy férfinév.

Nem kérdeztem semmit úriemberként, erre ő kezdett bele, hogy "Egyszer szexeltem vele, de már megbántam, mert azóta tapad rám, pedig van barátnője. Úgy látszik nagyon felejthetetlen lehettem."

Majd ugyanazzal a s.zr dumával hárít, hogy szimpatikus vagyok (lol), de ő most így ismerkedne csak.

#27: Akkor visszafordítom a tükröt. Miért háborodik fel annyi nő, amikor a férfi nyíltan kiírja már az adatlapjára is, hogy csak szexet akar semmi mást, vagy hogy kezdjék szexszel aztán majd alakul valami vagy nem?

Vagy talán a férfinak nem lehet joga megspórolni a felesleges köröket, az olyan randikat, amikor nem tetszik a nőnek? Nem lehet joga nyíltan, őszintén (más téren ezt annyira elvárják a nők, kivéve a szexuális témákban) kimondani, hogy nem akarja pazarolni ilyen óvodás járogatásokra az idejét?