Lányok/nők, miért nem öltözök nőként?

Számomra érdekes látni a pályakezdő, meg a sulis gyakornoksrácok fejét, amikor az irodában bámulják a sok tűsarkús, kosztümös, szoknyás nőt. Még azokat is, akik amúgy nem jó csajok, csak "szépen vannak csomagolva".

Mikor már oldottabban beszélgetek velük, mindig elmondják, hogy nincsenek ehhez szokva, pedig mennyire tetszene nekik a barátnőjükön is ez a szerelés. Vagy, hogy milyen csinos volt az anyukájuk, amikor kiskorukban így járt dolgozni.

65.-re.

NEM! Nem erről beszéltem, hanem a szülői/családi képről.

Arról, hogy mit lát otthon a gyerek. Hogy apu szenved az ócska öltönyben, vagy imádja viselni, és egy szertartás, amikor felköti a selyem nyakkendőt, és bekapcsolja a mandzsetta gombot.

Hogy anyu a turkálós blúzt veszi fel, mert jön a nagyfőnök és ki kell öltözni a melóban, vagy egy családi ebédhez is felvesz egy normális ruhát, vagy leborotválja-e a lábát akkor is, ha tél van, és sem a férje, sem a szeretője nem ér rá a decemberi hajtás miatt, már 2 hete.