Szép vagyok, de nem fogom meg a pasikat. Mit tegyek?

ugyanilyen vagyok, csak pasi és nem cukifiú.

Ha úgy tudsz lefeküdni este, hogy "én tettem a dolgokért", akkor ne görcsölj. Képzeld, amikor ismerkedem, nekem is olyanok a beszélgetéseim, hogy ÉN érdeklődöm, érdekesnek kell lennem, beszélgetést kell fenntartanom, a másik csak reagál, sosem keresnek, sosem érdeklődnek és egy idő után megalázó stb. Barátok szintén, soha nem kérdezték meg hogy vagyok, de amikor szórakoztatni kellett őket, akkor jó voltam.

Nekem is annyit mondott pszichológus, hogy "majd alakul, nincs velem baj".

Tök oké, hogy szép vagy, de az egy dolog. Szerintem ne görcsölj ezen, mert tuti lesz olyan pasi, aki nem csak a szépséged iránt fog érdeklődni, hanem tényleg többet akar. Mondom úgy, hogy ugyanezeket tapasztalom, mint te

31f

Mondanám, hogy ismerkedjünk. Ilyet még úgysem írtam itt :D

33f

"Volt, hogy megkérdeztem ismerőseimet, hogy oszinten mondják meg, mi lehet a baj, de nem tudtak mit mondani."

Ismerőseid nem is fognak erre mit mondani, mert nem akarnak megbántani. Elárulok egy kis "titkot": mi férfiak nem a szép nőkre bukunk, hanem a szexi nőkre. Ez így elsőre talán hülyén hangzik, mert elvileg a kettő ugyanazt jelenti, de mégsem ugyanaz. Te "csak" szép vagy, de nem vagy szexi. Valami hiányzik, ami talán már a testbeszédeden is látszik és ezért van az amit írtál, hogy "amíg nem ismernek, addig közelednek felém meg meg akarnak ismerni. És utána fordul". Azt kellene megtalálni, hogy mi az, ami hiányzik belőled?

magyarázd már el muci, hogy SZERINTED mi a szexi?

Mert ha a magamutogatás, viháncolás, kancsalítás (most ez a divat), a szájszopogatás hajcsavargatással, az nálam pl nem "szexi" hanem gáz.

Nyilván a személyiségeddel és/vagy a kisugarzásoddal van a baj.

Saját pelda: magamat egy vidám, mosolygós, közvetlen embernek tartom de önbizalomhiányos vagyok és ezért sokszor idegenekkel a valódi énem nem tud "kijönni".

Nemrég idegenektől kaptam nem túl kedves visszajelzest. Akkor találkoztunk először, véletlen.

És elmondták (pontosabban egy baratnőmnek mesélték) hogy olyan érzésük volt mintha lenézném őket, stb. Elmondták miket tapasztaltak velem kapcsolatban.

Es bár nem esett jól, de örülök neki, mert legalább kiderült. Es ha mások így látnak (barataim is meg tudtak erősíteni hogy sokszor másmilyen vagyok másokkal, nyilvan velük nem) akkor valószínűleg ezert nem jön össze ez vagy az kapcsolati téren. Mert akkor valószínű masoknak is ez jön le.

Nem jó a kisugarzásom stb.

Mindegy hogy amúgy milyen vagyok ha ők nek ezt látják.

Szóval igazából kellett ez a pofon.

Es most igyekszem dolgozni az önbizalmamon, a kisugarzásomon, igyekszem nem agyalni, nem felvenni ezt a rossz álarcot, hanem igyekszem mosolygósabb es kedvesebb lenni (amilyen legbelül vagyok).

De ehhez kell az hogy mások elmondják mit gondolnak.

Rosszul választasz. Hiába írod, hogy szép vagy, valamiért mégsem szereted/tiszteled magad eléggé. Az emberek többsége sosem lesz belénk szerelmes, sőt ha azt nézzük, van mindenkinek vagy 500 ismerőse, de abból csak 2-3 barát, meg van pár, aki haver.

Egyszerűen nem érdemes olyanra időt vesztegetni, aki "barátként" nincs ott a bajban, vagy a párod, és megcsal. Főleg nem 2 évet.