Azt kérdeztem egy Békéscsabai lánytól Tinderen, hogy milyen érzés volt egy klasszikus magyar kolbászvárosban felnőni?

Rossz az, aki rosszra gondol. Nekem kinn volt a profilban kedvenc étel/italnál egy nagyon specifikus tea, amit akkor sokat ittam, gondolom, ez inspirálta.

De ha te a kajáról rögtön a randira gondolsz, megkérdezhette volna, hogy DC vagy Marvel, Freud vagy Jung, piros vagy zöld, mindenről tudok beszélni, a baj az, hogy senkit nem érdekel, amit mondok. XD

»ha ilyesmi egyáltalán nem várt/kicsit megdöbbentő az pedig "sas kabaré"«

Pont, hogy egyáltalán nem megdöbbentő és nem várt, hanem unalmas, fantáziátlan, elcsépelt, plusz még közönséges is. Rossz, tehetségtelen riporterek szoktak ilyen kérdéseket feltenni az interjúalanynak, amire ráadásul még nem is lehet egyetlen értelmes választ sem adni, mert ordít a kérdésből, hogy igazából nem is kíváncsi a kérdést feltevő illető a másikkal kapcsolatban semmire az égvilágon. Csak azért beszél, hogy lefusson valamilyen vélt vagy valóban kötelező kört.

Egyébként meg, #23-as, jobb, ha belátod, hogy neked halvány fogalmad sincs az sem emberi kommunikációról, sem annak teljesen egyenrangú, oda-vissza információcsere voltáról, sem pedig mindarról a szellemi gazdagságról, ami ebből kibontakozhat.

Ha pedig neked magadtól nem jut eszedbe semmilyen beszédtéma, amit a másikkal megvitathatsz, akkor egyértelmű, hogy téged nem sem az, hogy milyen lehet a másik gondolkodása, sem pedig az, hogy milyen ember a másik. Ebben az esetben viszont jobb lenne, ha békén hagynád őt. Nálad tényleg az a helyzet, amit a #30-as válaszadó ilyen frappánsan sommázott:

"De ő normális volt, nem azt éreztem a válaszaiból, hogy csak azért beszél, hogy eljusson a pinás kérdésekhez."