Valaki magyarázza el nekem Miért van az ha normális, udvarias vagyok a nőkkel akkor konkrétan le se szarnak, nem keresik a társaságom. De ha a fordítottját mutatom, leépítem az egójukat, semmibeveszem őket Akkor harcolnak ellene. Miért?

Miért akarod, hogy "harcoljanak ellened" a nők?

Annak, hogy utálatos vagy velük, és erre ők felveszik a kesztyűt, semmi köze ahhoz, hogy tetszenél vagy bejönnél nekik.

Úgyhogy ez lose-lose.

Ha normális, udvarias vagy velünk nőkkel, az OK. Ez lenne az alap, minimális, társadalmi elvárás. Valószínűleg az emberek többsége ugyanilyen normális, udvarias (igen, a nők is :).

Ez olyan alapvető egy bizonyos értelmi szint felett, mint a levegővétel. Nyugtázzuk, megköszönjük, esetleg hasonlóan reagálunk vagy megy az élet tovább.

De azt kérlek értsd meg, hogy attól és csak attól, hogy te normálisan meg udvariasan lépsz fel velem szemben, te nekem még mint férfi nem leszel automatikusan vonzó párjelölt. Normális, udvarias a kollegám meg a szervízben a munkafelvevő vagy a boltban az eladó férfi is. Elegáns, normális nőként nyugtázom és folyik tovább az élet.

Ha bunkó, sértő vagy, akkor vérmérséklettől, konfliktusmegoldási stratégiától, önérzettől függően az emberek nagy része ezt nem hagyja szó nèlkül. Tévedésben vagy, ha azt hiszed, hogy ettől te magad, mint férfi válnál az érdeklődésem célpontjàvá. Viszont az is biztos, hogy van az a bántó, idegesítő, suttyó beszólogatós szint, amit én pl sok nőtársamhoz hasonlóan nem vagyok hajlandó szó nélkül hagyni.

Ha te meg mered engedni magadnak azt a szégyent, hogy kifogásolhatóan, bunkón viselkedsz, így való igaz- a figyelmem rád irányul, a riposztot megkapod... de légy egészen nyugodt: normál színvonalú (nem gettós, nem veszekedésben elfoglaltságot találó, nem hozzád hasonlóan figyeleméhes, neveléshiányos suttyó nők kivételével) ez épp az antipátia és a felháborodás jele, nem a nagy érdeklődésemé.

:D

6. vagyok kedves 7-es.

Örülök neki, hogy el tudod képzelni, mert akkor te is egy kultúrált, jólnevelt, normális ember lehetsz.

...szerintem felesleges és megkeseredett az iróniád... nem értem, miért kell ilyen megjegyzés...

De hogy ne legyen okod ismeretlenül is megjegyzést tenni a szándékom szerint segítő, korrekt vàlaszomra: nekem a “normális viselkedés” egy ismerkedős szituációban egy köszönés, mosoly, esetleg egy diszkrét (!) bók.

Ennyi és nem több.

Valamit annak elegáns tudomásulvétele, ha én megköszönöm (!) a bókot és a közeledést, de nemet mondok rá bármilyen okból.

Ennyi a normalitás.

Ergo a férfi részéről a

- szia cica van gazdád/szúrnálak/jó a csöcsöd ugyanúgy vállalhatatlan, mint a nő részéről a “szia, nagyon csinos vagy/tetszik nekem a... van kedved ismerkedni?” kérdésre a “takaroggyá má/mit képzelsz”, de akár a szó nélküli továbbhaladás is.

Nem értem a cinizmusod: én biztos valami nagy boomer vagyok, de nekem (!) egyértelmű, hogy egy “kedves vagy, köszönöm, de nem szeretnèk ismerkedni, szia” nem kerül semmibe.

Tartom magam annyira embernek, elegánsnak, hogy meg tudom engedni magamnak, hogy normàlis legyek a másikkal.

Nem kell ugyanígy gondolkodnia senkinek, de én sem szólogatok be még a “szia cica...” kezdetű hányinger fordulatokkal nyomulókra sem. Ekkor is: köszönöm, nem a válasz.

Esetleg még valami kritika kedves 7-es? :)

Én el tudom fogadni, hogy nem vagyunk egyformák. Amíg engem nem ér baj, addig mindenki úgy viselkedik, ahogy szeretne. Nem fogok neki indirekt sem beszólogatni...

Üdv: egy vén boomer, akinek szokott tapasztalata adódni az utcán rendes, mosolygós közeledéssel és “szúrnálak” kategóriájú suttyókkal is és még nem vertek meg :D