Nőként szégyellem a havi keresetemet, így nem nagyon merek ismerkedni, van olyan, aki elfogadná, hogy nagyon keveset keresek?

Én elfogadnám, ha megtudnám. De miért kellene az anyagi helyzeteddel kezdened?

Ha meg komolyabbra fordul a dolog, akkor az fontos, hogy felelősen be tudd osztani a pénzed és elég legyen hó végéig. Ha egyébként szereted amit csinálsz nem látok semmi problémát.

"Mondjuk Budapesten azért lehet találni jobban fizeto állást."

Lehet, de ha mondjuk valaki azért tanult 5 évig egyetemen, hogy utána tanár legyen, akkor hagyja fel az álmát és menjen el árufeltöltőnek?

Amúgy ne szégyelld. Én nem ismerek olyan férfit, akinél ez szempont lenne, hogy a nője mennyit keres. Mérlegelj, hogy szereted-e annyira a munkád, hogy itt maradj vagy sem. De sokan vannak, akik keveset keresnek, de mivel a munkájuk egyben a hivatásuk is és szeretik csinálni, így elfogadják ezt.

Gondolom pályakezdő vagy. Ha most ezen agyalsz, hogy kevés a pénz, 20 év múlva garantáltan úgy fogod utalni a munkádat mint a ....t.

Volt nekem is rossz munkahelyem, keveset fizető, lebecsmérlő, etc. Sose azzal volt a bajom amit csinálok, hanem a konkrét hellyel. Így egy váltás után ismét jól tudtam magamat érezni. Nem tetszene, hogy ennyire frusztrál valami, de nem vagy hajlandó tőle megválni / változtatni rajta. És ez nem egy olyan gond, ami hipp-hopp megoldja magát. Szerintem ez mérgező.

250-300 nettó körül keresnek kezdő HResek, akiknek a fele olyan buta, hogy a tollat nem tudja hogyan kell megfogni.

Ez viszont igaz, kérdező simán elmehetne oda.