A nők miért érdeklődnek olyan keveset arról, hogy hogyan lehetnének megfelelőbbek a férfiaknak?

Amikor egyedül voltam, akkor sem "a férfiaknak" szerettem volna megfelelő társ lenni, hanem csak annak az egynek, akitől én szerettem volna bármit is.

Ezeknek a kérdéseknek egy része akkoriban felmerült és most, kapcsolaton belül is felmerül, tök természetes dolog. Egy másik része pedig totál hülyeség, amit csak itt a gyakorin szokás szóba hozni, de a való életben eszébe sem jut a normális embereknek.

"Mondjuk mert ezek alapján a nők többségének nem abból áll az élete, hogy kétségbeesetten meg akar felelni a másik nemnek. "

Ha esetleg lemaradtál volna róla, a társkeresés alapja, hogy a nők válogatnak, a férfiaknak meg igyekezniük kell, hogy rájuk essen a választás.

Könnyű úgy nem rágörcsölni, ha csak annyi a dolgod, hogy létezel.

"Ezért, mert a női logika szerint olyan nem létezik, hogy ők ne lennének elég jók."

Már hogy ne létezne? A férfiak egy része sem elég "jó" (vagy legalábbis bizonyos szempontból nem megfelelő) számomra, ezért nem is pazarolom rájuk az időmet. Nyilván a nagy részüknek én sem vagyok elég, semmi gond nincs ezzel, keresnek majd maguknak megfelelő párt.

A probléma ott kezdődik, ha valaki tudja, hogy mást keres, de én épp szóba állok vele, a vágyott nő pedig nem, akkor engem frusztrál halálra és próbál olyanná alakítani, mint amilyen nőt ő elképzelt magának.

Ha valaki ilyeneken görcsöl, vagy igyekeznie kell, hogy "megfelelő" legyen a férfinak már nem lehet működőképes a kapcsolat. Hogy lehetne együtt lenni valakivel ha szerepet kell játszani vagy amiatt aggódni, hogy valamit nem jól csinál?

Ha így állsz a dolgokhoz hiába állna előtted az akivel igazán boldog lehetnél úgy sem vennéd észre, hogy ő a tökéletes társad.