A nők miért érdeklődnek olyan keveset arról, hogy hogyan lehetnének megfelelőbbek a férfiaknak?

#30: "Úúúúú, ez nagyon jól hangzik, tuti valami Szabó Péter könyvben olvastad."

Nálam ALAP, hogy magyar szerzőktől nem olvasok könyveket, pláne nem önismeret témában. Kommersz, agyonhypeolt szerzőket meg végképp nem, ahhoz túlságosan jól ismerem a magyar összlakosság észjárását és szellemi színvonalát.

"Gondolj az 5 fő dologra, ami téged napi szinten igazán boldoggá tesz. Akkor most dobd ki a felét."

Őszintén szólva gőzöm sincs, mik ezek. De valószínű, hogy mindig random dolgok, tehát egyik sem állandó, hanem ami éppen jön. Vagyis lényegében nem lenne rá mód, hogy bárki elvegye tőlem a felét. Az egyik ilyen dolog a befelé fordulás, egyfajta meditatív állapot. Szerinted ez mégis hogyan lehetne elvenni tőlem? Vagy az alkotás, színekkel, formákkal való foglalkozás. Az meg egy tevékenység. De mivel ezt is lehet kizárólag gondolatban végezni (tervezés), ezt sem lehet elvenni tőlem, maximum a jegyzettömböt, amibe leírom és lerajzolom. De akkor meg vennék másikat kettőszáz forintért. De még ha ezek nem is lennének, tudnék olyan dolgokat keresni, amikkel ezek simán behelyettesíthetők. Én nem kötődöm ennyire az anyagi világhoz, mivel van egy saját, külön bejáratú, nagyon gazdag belső világom. Közben meg az átlagos ember szemével nézve valószínűleg kb. szerzetesi életet élek, mégis boldog vagyok így.

25 Én nő vagyok. 25 évesen ismertem meg a volt férjemet, addig nem volt senkim. 12 évig voltunk együtt, de a végén már más nők érdekelték. Ott maradtam egyedül, gyerekkel. 7 éve váltam el, a pasinak csak dugni kellenék. Aki komolyabbat akar, azon látszik, hogy kétségbe esett és konkrétan bárki jó lenne már neki. (Gyerek koromban szexuális molesztálás áldozata voltam, a férfiakkal nehezen ismerkedem amúgy is)

Ettől én szeretem magamat. Kemény munkámba telt, de megérte. Igen, hiányzik egy pár, igen hiányzik a testiség, az intimitás. De pont azért nem fekszem össze bárkivel, mert ennél többre tartom magam. Tudok boldog lenni egyedül a hiány ellenére is, mert szeretem magam és jó társaság vagyok önmagam számára. Igen, valamikor családra vágytam és két gyerekre, ma már tudom, hogy egyedülálló anya maradok egy gyerekkel. Nem azt az életet kaptam, amire vágytam, úgyhogy most ebből hozom ki a maximumot. És közben sosem cserélnék mással.