Milyen boldogságforrást lehet találni a mai világban magányos férfiként?

Engedjük el ezt az örökös dumát, hogy mindig van lehetőség a fejlődésre, a határ a csillagos ég és csak rajtam múlik.

Van egy életkorgörbe, aminek olyan 25-30 körül jön el a csúcsa, utána ez már megy lefelé. (igen, genetikailag van, aki 40 évesen is 28-nak néz ki, de ezeket most szintén hagyjuk, ahogy az életelcseszős embereket is, akik 15 év rossz házasság után meg vannak győződve, hogy 40 fölött kezdődik az élet).

Tehát, ami nem volt nagyon kényelmetlen és életidegen (Pumped Gabo izomzat, öltöny) vagy nem lett volna feleslegesen nagy költség és kiadás (autó) azok kivételével nagyon sok dolgot megtettem azért, hogy vonzóbb lehessek a nők szemében.

Ennek a szélmalomharcnak itt van vége, nem akarom úgy végezni, mint az itteni incelek, akik naponta írnak ki kérdéseket.

Kialakítottam egy életet, de valahogy már azt veszem észre magamon, hogy egyre nehezebben megy minden. Már semmihez nincs kedvem. Megtörtem, ha úgy tetszik. Ami eddig motivált az életben, hogy lesz majd egy párom, akivel szeretjük egymást, az egyre távolabbra került és egyre elérhetetlenebbé vált.

És ezen nem segít az, hogy látom a szerelmes fiatalokat, akik boldogok és még őszintén mennek bele a kapcsolatba, múltbéli sérülések nélkül. Nekik én túl öreg vagyok, a saját korosztályomon meg azt érzem, mintha egy állásinterjún lennék. Mintha a lelkem nem számítana, csak megfeleljek egy listának.

Úgy érzem, azért nem tudom elengedni ezt az egészet, mert a társadalom irányából folyamatosan jön az inger, hogy "sosem késő". De én el akarom engedni, mert úgy érzem, hogy megbetegít, túl nagy célt jelöltem ki magamnak.

De ugyanakkor azt is érzem, hogy ha nem lehet egy szerető, őszinte kapcsolatom, akkor élni sincs kedvem. Nem öngyilkos akarok lenni, csak lassan sorvadok el az egyre mélyebb depresszióban. Tüneti kezelést meg nem akarok, mert tudom mi az oka. És azzal, ha drogokkal vidámmá teszem magam, nem leszek fiatalabb, ugyanazok közül a kiégett, listázós emberek közül válogathatok, akiknek nem számít az, hogy én ki vagyok, hanem csak az, hogy megfelelek-e egy listának.