Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Bántalmazó kapcsolatot akarok? Fogadjam el magam, vagy mit kezdjek ezzel? (26/N)
Ne mondjátok légyszi, hogy hülye vagyok, tudom magamtól is.
Azzal kezdeném, hogy nem ért soha semmilyen trauma, tök boldog gyerekkorom volt szerető szülőkkel, soha nem bántalmazott senki és a kapcsolataim voltak normális pasikkal. Mindig is szerettem a durvább szexet és a legutóbbi kapcsolatomban a BDSM nem csak az ágyban valósult meg hanem 24/7 irányba ment a dolog. De azt érzem, hogy nekem ez nem elég...az a "baj", hogy ez csak úgy működik normális emberek között, ha vannak határok, van biztonsági szó és a domináns fél nem használja ki a másikat, pl egy vita alkalmával nem ezzel dönti el a kérdést, vagy a haragját sem tölti ki a másik félen. Szóval minden mindkét fél megegyezése alapján történik.
De pont ez a bajom, hogy arra vágyok, hogy valaki tényleg úgy bánjon velem kénye kedve szerint önzőn, ne legyen biztonsági szó, ne legyen beleegyezés. Valójában is félni akarok tőle és azt akarom, hogy ha úgy tartja kedve, bántson testileg és lelkileg, nekem ne legyen beleszólásom. Ja igen, mindent ezt amúgy szerető kapcsolatban.
Tudom, hogy ez rohadtul nem egészséges és korábban más jellegű probléma miatt jártam pszichológushoz is ahol beszéltünk erről is,de nem sikerült kideríteni, mi okozza ezt nálam és mi lenne a megoldás. (Nincs egyébként ezen kívül semmilyen mentális betegségem.)
Szóval volt bárki hasonló helyzetben? Fogadjam el, hogy ez van? Mert oké, hogy így érezném teljesnek az életem, de pl gyereket, amit majd szeretnék, biztosan nem mernék ilyen kapcsolatba vállalni.
Mégsincs a helyén az önbizalmad, csak azt hiszed. Ép önbecsülésű enber ilyenre nem vágyik.
Amúgy azt írod vágysz rá, tehát akkor még nem is volt részed ilyen dolgokban?
Vagy nem értem mi a helyzet...
Ezek még mindig a tudatos éned reakciói, de több, mint valószínű én sem tudnám magamban kikapcsolni.
A kérdés viszont nem rád vonatkozott, inkább a női és férfi szerepekre, amiket te (és nem a társadalom, szüleid, feministák, kövérlászló) vágyottnak tartasz.
Az a baj, hogy túl intelligens vagy ehhez (ilyet sem gyakran mondok embereknek :D), nem tudod elengedni, hogy nem jó amit akarsz, és így nem találod meg, hogy miért lenne jó ez neked.
Triviális válasz: zakkant vagy és kész.
Pszichológussal végig vehetitek a tipikus lehetőségeket, amit szerintem önszorgalomból már megtettél. Van ennek szakirodalma? Biztosan, mert érdekes téma, szakdogának való minimum. (Ha nem is magyarul.)
nem tudok mást mondani, szerintem se logikus, de tényleg van önbizalmam és ez érződik is az életem különböző részein. egy elképzelt ideális kapcsolatban pedig amellett, hogy ilyen dolgokat tenne a másik fél, szeretne is.
olyan kapcsolatokban volt részem, ahol az irányítás és bántalmazás (mondjuk így lehet nem is kéne annak hívni) megbeszélés alapján volt jelen. megbeszéltük a határokat és azt, hogy hogyan tudok véget vetni bárminek, ha úgy érezném, már túl sok lenne. tehát volt nekem is hatalmam a kapcsolatban. és azt érzem, hogy teljesen el akarom engedni az egészet és a másik tényleg bármit megtehessen velem és ne legyen fair az egész.
ezt valóban nem tapasztaltam meg, de attól még érzem mit szeretnék
(érzelmileg persze volt bántottak korábban és az is furcsán jó érzés. de utána bocsánatot kértek, megbeszéltük egyenlő felekként és ez az amit szeretnék elengedni)
Tehát nem is a felelősségvállalással van bajod.
Ez a vágyad nem egy mód, amivel meg akarsz szabadulni minden felelősségtől, akár a magad életének koordinálásáétól is.
Az gyakoribb, hogy valaki (kicsi)gyerek akar lenni, hasonló okokból, meg talán könnyebben befogadható, hogy karrier helyett homokvárat akar valaki építeni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!