Miért csinálom ezt? Ha tetszik egy pasi, majd kiderül hogy én is neki, és lehetne valami, elkezdünk beszélgetni, akkor én egyből kihátrálok, hirtelen próbálom meggyőzni magam, hogy inkább nem is tetszik, nem is akarok kapcsolatot meg semmit.

Ha megy az angol, keress rá hogy "attachment type: avoidant"

Elvileg azoknál, akiknél volt valami trauma mialatt felnőttek, ahol megtört a bizalom, kialakulhat az hogy emiatt a jövőben a közeledő kapcsolatokból (önvédelmi reflex okból) kilép "mielőtt" újabb sérülés éri.

Önbizalomhiányod van.

Győzd meg magad arról, hogy rosszabb egyedül, mint valakivel, beszéld be magadnak, hogy családot akarsz, boldog házaséletet és ez egy magadban nem lehetséges, csakis párral együtt.

Ha nem sikerül - menj pszichológushoz (fentebb valakit ugyan erősen lepontoztak, mégis ajánlom, hogy menj hozz, de azzal számíts, hogy 1-2 látogatás nem elég).

Pont tavaly sikerült megfejtenem magam ezügyben. Nekem ez haveri, baráti társaságoknál is bevett szokás volt, hogy felszívódom ha kezdünk összekovácsolódni.

Azt fogalmaztam meg, hogy inkább én lépek ki, minthogy utasítsanak, mert az az én döntésem. Igen, önbizalomhiány, és ebből fakadó, bizalmatlanság, és hogy kontrollom legyen a dolgok felett. Le lehet küzdeni:)