Agglegények, örökszüzek, incelek! Nektek milyen hatással van a személyiségetekre a későn megmaradt szüzességetek?

11# "anonim fórumon fölösleges kamuzni"

Itt kamuznak még igazán csak az emberek! Annyi hazug és undorító állítással találkozni itt, hogy a gyomrom felfordul tőle!

- Nem vagy elég kitartó, az a bajod!

- Nem vállalsz felelősséget!

- A személyiségeddel van baj!

- (és a kedvencem): Ismerek egy...

Ne tudd meg hányszor olvastam már itt ezeket a moslék szövegeket. Kb ilyen "ismerek egy törpe növésű, foghíjas, szőröshátú, dagadt, pattanásos, csóró, félszemű, púpos férfit, aki az anyjánál lakik, és ólomkatonákkal van kidíszítve a szobája. Mégis mindig annyi nője van, hogy meg sem tudja már számolni. Ha neki sikerült, akkor nektek is fog!"

Bevallom férfiasan, ezeket én szívem szerint úgy pofánvágnám, hogy az valami hihetetlen.

Az anonimitás pont arra jó, hogy az emberből kihozza a rejtett oldalát. Ez egy részénél abban nyilvánul meg, hogy beszél a fájdalmairól, félelmeiről - ahogy mi is.

Meg vannak a nyomorult gyáva ragadozók, akik a való életben nem mernek kötekedni - vagy névvel és arccal a közösségi oldalakon - ezért itt élik ki magukat. Hamis állításokat közölnek, szándékosan félremagyarázzák a mondandódat, kötekednek, degradálnak. Mert tudják, hogy itt úgysincs következménye. Ahhoz meg gyávák, hogy ezt a való életben tegyék.

Például pár napja kommentharcba keveredtem egy örök szingli nővel. Én felhoztam érvként, hogy most még lehet, hogy állandóan kapja a megerősítéseket, jönnek a lájkok, és megszokta, hogy övé a világ - de eljön az idő, amikor majd észreveszi, hogy egyre kevésbé érdeklődnek utána a férfiak, csökkennek a lájkok, és ott lesz egyedül, legfeljebb néhány macska társaságában.

Erre ezt írja: "szóval azért kéne szülnöm három gyereket, hogy legyenek lájkjaim. :D :D :D"

Na most ez mi, ha nem szándékos félremagyarázás, provokáció és aljas mentalitás?

Undorító ez az oldal.

A szüzességem 21 éves koromban elvesztettem, szóval ez nem vonatkozik rám. De!

Egyrészt ez elég késő kor, legalábbis a környezetemhez képest. Emlékszem már 16-17 évesen mennyit csesztettek ezzel haverok, ismerősök. Persze nem feltétlen rosszindulatból, de viták során azért gyakran előkerült, mint "fogás" rajtam.

21 évesen lett egy barátnőm valamilyen csoda folytán. Egyszerűen megtetszettem a csajnak és mondhatni "felszedett". Aztán persze kiderült, hogy miért, de most ezt nem írom le. 3 évig voltunk együtt.

Előtte soha nem voltam egy randin sem, nem ismerkedtem senkivel, nem csókolóztam senkivel és nyilván szűz voltam.

Egyébként mióta szakítottunk sem. Szóval a szó szerinti jelentésében én is "incel" vagyok: önkéntelen cölibátusban élek, már 2 éve.

Sok minden egyébként nem változott, mondhatni "visszatértem az eredeti" állapotomba. Tehát folytatom ahol a 3 év kapcsolat előtt abbahagytam.

Haverokkal piálok hétvégente.

Kockulok hétköznap.

És nagyjából ennyi. Időnként elő előtör belőle, hogy kellene magammal valamitk ezdeni, hogy tényleg lehet változtatni. De ne nagyon. Visszasüppedek a totális letargiába és kedvtelenségbe. Sokszor még a legalapabb dolgokhoz sincs kedvem, máskor pedig az éjszaka közepén jut eszembe, hogy mi mindent akarok csinálni.

Aztán elmúlik.

Amikor kidobott az exem egyébként borzasztó dühöt és frusztráltságot éreztem.

A düh azóta is megmaradt, sokszor kívánom, hogy kössenek belém, szóljon be valaki.

Külsőre nem látszik, de egyébként simán elintéznék bárkit, iszonyatosan be tudok durvulni, és sajnos sokszor indokolatlanul is. Ráadásul többnire vannak nálam "fenyítő eszközök"...

Az elbutulást én is észrevettem, az egyik "fellángolásomkor" jött az ötlet, hogy jelentkezek ismét egyetemre. Felvettek, levelezőn vagyok, de az első vizsgaidőszak alatt szembesültem azzal, hogy egyszerűen "lyukas az agyam". Kvázi semmire sem megyek, képtelen vagyok leülni tanulni, nem tudok erőt venni magamon.

Mondjuk ezt okozhatja a piálás is.

BIztosan lesznek még ezeknél durvább "tünetek" is, elvégre ilyen fiatalon az emberben azért bőven akad még szexuális energia, amit nem árt levezetni.

25 éves vagyok. Van nekem egy tünetem, amit soha senkinek nem mertem elmondani és a való életben hót ziher, hogy letagadnám azonnal. De kíváncsi vagyok, valaki ilyesmit tapasztalt-e már magán. Ez a tünet pedig:

A szexuális érdeklődés torzulása.

Az egészséges férfiak mire izgulnak? Hú ott egy 18-45 körüli nő, jó csaj, hú de meghúznám. Na hát nekem már nem pont ez van.

Hanem egyrészt olyan fantáziáim vannak, amelyben a nők nincsenek maguknál. Tehát totálkárra itták magukat, eszméletlenek, alszanak, be vannak drogozva stb. A lényeg, hogy kiszolgáltatottak, és úgy tudnék velük szexelni, hogy ők ennek nincsenek is tudatában.

A fantáziáimban és a pornónézési szokásaimban sajnos olyanok is szoktak szerepelni, amikor a nő teljesen rendben van - de NEM élvezi a szexet. Amikor a nő számára az aktus csak teher, eltűrt dolog, nem örömforrás. És hát az is tetszik, ha a nőnek kifejezetten kellemetlen, vagy fájdalmas a dolog. Nem arról van szó, hogy kínoznák őket, tehát semmilyen segédeszközre nem kell gondolni, egyszerűen csak nem akarnák az aktust, de mégis van.

És a legnagyobb titkom pedig, hogy a fantáziáim tárgyai sokszor az általános iskolás lányok. Tehát a 11-14 éves kor körüliek. Mintha egyszerűen a lelkem érezné, hogy fejlettség tekintetében ott tartok, mint egy felsős fiú, ezért a felsős lányok lennének a nekemvalóak.

Már gondoltam arra, hogy pszichológushoz fordulok. De nem merek. És hát nem is hiszem, hogy segíteni tudna. Bullshitekért meg nem fogom hetente nyomni a tízezreseket.

Szóval valaki érzett már hasonlóakat? Vagy csak én vagyok ennyire elátkozott?

26#

Ha nem is normális, de maga a helyzeted nem normális neked sem, az okozhatja, ezek rejtett dolgok amiket esélyes hogy nem kívánnál a valöságban is. Ezek szerintem nem valós vágyak lesznek nálad

Nekem egy hihetetlen teher volt, én későn veszítettem el. Értéktelennek éreztem magam, és folyton az jött elő bennem, hogy még egy egyéjszakást se tudtam összehozni: úgy se leszek képest az épen aktuális dologra sem. Egyszerűen egy hatalmas teher volt, mert kínosam éreztem magam, ha arról volt szó ki kivel, kerültem az ilyen beszélgetéseket. Azt éreztem, hogy megbuktam férfiként, sőt, nem is vagyok igazi férfi, meg magamon éreztem a lúzer címkét. Szerintem érezhető volt emiatt rajtam egy feszültség, volt bennem needység, ami nem segített a társkeresésben sem. Érdekes módon, amikor később összeszedtem magam és online ismerkedés során bevallottam a tapasztalatlanságom, nem hittek nekem, vagy igazàból egész jól reagálták le. Ez az én mentális börtönöm volt.

Sokat változtam pozitív irányba, szereztem tapasztalatokat és szűz se vagyok már, de továbbra is sikertelen vagyok. Most el is ment a kedvem az ismerkedéstől, nem is igazán akarok barátnőt.

Meg nyilván a múltam, meg a régi gondolataim, rossz beidegződéseim, ki- és elmaradt tapasztalataim sokáig árnyokét vetnek majd rám. Tudatos munka kell ahhoz, hogy ezen változtassak és a helyén kezeljem, és reménykedek, hogy egy nap egy nekem is tetsző nő ezt értékelni fogja.

28f