Akiknek fontos, hogy a férfi huszonévesen saját lakásban éljen, azok felfogják, hogy 99%-ban ez nem a férfitől, hanem a szüleitől elvárás?

Akiknek huszonévesen van lakásuk, 99%-a nem saját maga kereste meg rá, hanem a szülőktől kapták. A számolás megy? Hogy mennyi egy lakás ára, és mekkora fizetésből mennyit kell félretenni mennyi időn keresztül? Amit egyszerűbb összegyűjteni otthon lakva, de ha az ember albérletben van és úgy gyűjt lakásra emellett, azt még nettó 500ezres fizetéssel sem gyűjti össze 35 éves kora előtt. Aztán nézzük meg, ki keres nettó 500 felett huszonévesen. A csaj, aki elvárja, vajon keres annyit?

Eleve az átlagbér nem elég ahhoz, hogy fedezze az albérletet+étkezést+minden egyéb havi költséget. Az embernek nettó 300 vagy afölött kell keresnie csak azért, hogy elvegetáljon, de úgy még nem tud gyűjteni saját lakásra ami így később sem lesz.

Ez miféle előny, hogy valakinek a szülei alátesznek lakást, akinek ehhez semmivel nincs nagyobb érdeme mint másnak, és ettől a férfit a nők többre tekintik? Olvastam másik ehhez kapcsolódó kérdést is, és ebből nekem az jön le, hogy a szülők nemcsak lakást vesznek a fiúnak, hanem ezzel nőt is.

Ettől a férfi semmivel nem jobb, életképesebb, ügyesebb, csak mert adtak neki valamit.

Ez a nők agyáig nem jut el? Vagy nem is érdekli őket, hanem csak az a lényeg, hogy beleüljön a jóba, amit nem a férfi teremtett meg, hanem az ősei?