Hány évesen ciki szülőkkel lakni?

21-es! "nincs az az isten, amiért akár egy hétre is hazaköltöznék" -ilyet csak az mond, akinek nagyon komoly gondjai voltak otthon. Gyanítom sosem vállalja föl, vagy hallgatni fog vagy majd ír egy leereszkedő hangnemű engem kioktató választ, de ettől még egyértelmű a dolog.

Másrészt maga írja, hogy nem jobb munkalehetőség, tanulás vagy egyéb ok miatt költözött el, hanem mert: "a külön élet előnyeiről, egyszer kipróbálod, megtapasztalod." -tehát ha kihúzod a racionális magyarázatokat, amiket az előbb írtam akkor nem nagyon marad más opció.

ő havi százezerért megvásárolta a maga szabadságát, írja is, hogy "van ami többet ér mint a pénz." -tedd kontextusba, ezt arra mondja, hogy ennyit jelent neki a szüleitől való elköltözés!!! Ennek baromi nyomós oka kell legyen, ilyet csak az mond, akinek tényleg muszáj volt menekülni otthonról, hogy jobban érezze magát lelkileg.

Végül még egy frusztrált kirohanása is van a "mamahotelről" -általában ennek a magyarázata, hogy neki ez sajnos nem volt opció.

Semmi bajom azzal, aki meg tudja indokolni, hogy miért költözik valaki el otthonról, de, hogy csak azért, hogy elköltözzön akkor ott vagy ilyen családi ok van.

Sajnálom is őket bevallom, nagyon rossz lehet ilyen családban élni, hogy szó szerint meneküljenek otthonról.

Mellesleg amiket írsz mint "előnyöket" azokat te nem kapod meg otthon? Tehát nálatok ez otthon nem adott?

"a magad ura vagy, azt csinálsz amit akarsz, nyugalom van."

Ezt én nem értem, mert én a magam ura vagyok, azt csinálok amit akarok és nyugalmam van, csak közösen lakom Anyával. De így érted, másoknál ez, hogy van?

Ezért mondom hogy sok lehet a diszfunkcionális megmérgezett család, ahol az ilyesmi nem adott. Tulajdonképpen ilyenkor döbbenek rá, hogy akkor nekem mekkora szerencsém is volt, mert én sosem értettem ezeket a "elmegyek otthonról de jó lesz nekem" embereket.

mielőtt valaki bedobja, hogy próbáljam ki és meglátom, én szegedi vagyok Pécsre jártam egyetememre, öt évig laktam külön és mikor hazaköltöztem eszembe nem volt magam lakni, miért tenném? Pont azért kerestem szegedi munkát, hogy itthon lakhassak a szüleimmel és ne kelljen egy vagyont elszórni újra albérletre -basszus még mindig fizetem a diákhitelt, amit az albérlet meg az "önállóság" miatt vettem föl- de mondom, ehhez az kellett, hogy itthon sosem volt mérgezett a légkör, mint itt sokaknál.

A körülmények nagyon fontosak. Én azért költöztem albiba mert kollégium után visszamentem anyamhoz pár hétre. Teljesen jó viszonyunk volt, de ez a pár hét elrontotta. Nem azért mert én vagy ő kibírhatatlan személyiség, hanem mert sajnos egy 3 szobás panelban voltunk osszezarva. Egyszerűen nem egészséges hogy majdnem 20 évesen anyáddal osztozol egy ilyen kis téren!!!

VISZONT, ha valaki ki tud alakítani magának egy saját életteret egy nagyobb házban ahol nem ütközik folyton a szüleibe akkor tényleg felesleges elmenni ha a környéken szeretne élni.

Nem tudom, nekem presztizs volt, hogy mihamarabb elköltözzek otthonról. Pedig mai napig jóban vagyok a szüleimmel.

Be akartam bizonyítani, hogy igen is lehet venni lakást anyuciék támogatása nélkül, azt akartam, hogy büszke legyen rám a család, meg én is magamra.

24 évesen (igaz van rajta egy jól étgondolt lakáshitel), sikerült is.

Épp ezért egy pasitól is hasonló elvárásaim lennének, legalább az akarás legyen meg benne. Ha azért él otthon, mert havonta elég komoly összegeket félrerak inkább a saját lakására, semmi gond.

De ha csak egy kanapéhuszár aki valami alibimunkával túlél, miközben az anyja mossa a szaros gatyáját... Na az gáz. Mondjuk úgy 30 felett.

#26

Jó kérdés, hogy miért lehet így.

Nem kitalálom. Mindig is azt akartam, hogy senki se dobja rám, hogy önállótlan vagyok, meg, hogy mindig legyen hová mennem, bárkivel is hozzon össze sors.

Biztos vannak még sokan így.

Bár teszem hozzá, hogy vidéki nagyvárosban azért egyszerűbb lakást venni, mint Pesten.

24-es

Ez nagyon sok dologtól függ. Akinek van végzettsége vagy egyáltalán nem tervez továbbtanulni az elkövetkező 5 évben, annak illik dolgoznia. (Most egészséges emberekről beszélünk.) Aki dolgozik, de nem gyűjt közben veszettül saját ingatlanra, annak tök fölösleges otthon lebzselnie.

Én két esetben nézném el 20 éves kor felett az otthon lakást:

Akkor, ha az illető még diák és/vagy akkor, ha dolgozik ugyan, de a saját otthonra gyűjtés miatt praktikusabb nem pazarolnia egy albérletre a pénzt, ha teheti.

Minden más esetben húzzon a picsába, a szüleinek épp elég volt az a 20 év privát szféra nélkül.

Aki elköltözik, nem feltétlenül azért megy fel, mert utálja a szüleit. Én édesanyámmal laktam, de elmentem, mert már halálra idegesített az olyan dolgokkal, hogy mit mikor csináljak, számoljak be, mikor, kivel és hová megyek stb.

Pl.: állandó vita volt a takarítás. Édesanyám x időpontban mondta, hogy takarítsak ki. De nekem akkor nem volt kedvem, de ezt ő nem tudta elfogadni.

Külön élek, nincs disznóól, mert nem büdös a takarítás, csak akkor, amikor azt én akarom. Nem akkor, amikor más mondja.

További példa, mindig dirigált, hogy csináljak rendet, holott a rendetlenség nagy részét ő csinálja, mivel én a nap nagy részében munkában voltam, ő meg otthon. És például, egyszer a spejzban rendet raktam, úgy, ahogy a rendszer az én fejemben összeállt, 2 hét múlva már semmit nem találtam meg, mert mindent elkevert.

Hazaértem munkából, állandóan első kérdés, na, mi volt a munkában? Most hordjatok le, de ott ülök bent 8-9 órát és amikor végre hazamegyek, kurvára nem pont arról van kedvem beszélni, hogy mi van a munkában. Hanem csak akarok egy kis csendet, amikor senki nem dirigál és nem a munkáról beszél.

És akkor nem is beszéltünk arról, hogy amikor valakivel összejöttél, akkor ha a csajnál nem megoldható a szex, de tágabb értelemben, hogy csak ti legyetek együtt kettesben, akkor mi van? Kellemetlen, hogy nem tudod elengedni magad, mert a fal túloldalán a másik szobában anyád alszik.

Ha nem egy nagy ház, ahol van külön élettered, kert stb., hanem egy városi emeleti lakás, ahol tényleg úgy össze vagy zárva a szüleiddel vagy az egyikkel, mint egy börtönben, az egy idő után nem egészséges. Ahogy ő idősödik, egyre több rigolyája lesz, egyre inkább csökken a megértés. Te pedig meg éppen egyre aktívabb leszel és a 20-as, 30-as éveidben csak vissza fog húzni egy egyre idősödő szülő a nyakadon. És nem, nem hagytam magára, szoktam átmenni, bevásárolni, ha főzök valamit, szoktam vinni.

Nálunk napi szinten vita és veszekedés volt. Már a legkisebb szаrokon is.

Amióta elköltöztem, azóta jobb a viszony, nyugi van. Jobb távolról szeretni, mint közelről utálni.

24-es! Jó csak azt értsd meg, hogy te neked ez a fontos, van aki meg mondjuk él hal a repülésért pedig nem hivatásos pilóta. Neked a különlakás egy drága mondjuk így hobbi, nem szükségszerűség, ebben szerintem te is egyetértesz.

Tehát ha találkozol valakivel, aki a szüleivel él és a spórolt pénzét arra költi, hogy hétvégente kis repülőt béreljen és röpködjön, akkor ő is elvárhatná tőled, hogy tanulj meg repülőt vezetni, mert neki ez a hobbija, neked meg az egyedül lakás?

Gondolom nem, és ez mutatja is az érvelésed mondjuk így hibáját.

Továbbá ez csak kérdés ami felmerül bennem, hogy ettől miért érzed magad különbnek, hogy egyedül laksz? Most azon a körön, ahol elmondod, hogy nem érzed magad különbnek essünk túl, mert aki arról ír, hogy "büszke legyen rám a család meg én is magamra" az lényegében véve ugyanaz mint mikor valaki vesz egy sportkocsit, szüksége nincs rá, csak az egoját fényezi vele jó drágán, te is mondod, hogy még hitelt is vettél fel rá, ami lényegesen drágábbá teszi a dolgokat. Gyakorlatilag ez egy teljesen érzelmi alapú lépés volt.

Ezt sosem értettem az ilyen "egyedüllakókban" amúgy, hogy ez a különlegesség tudat ez honnan jön?

Ha valaki ennyire önállósodni akar otthon lakva is befizetheti a számlákat meg moshat-főzhet magára, csak még így is sokkal olcsóbb lesz, mint saját lakást venni -pláne hitelből- vagy albérletet fizetni.