Ha a kamasz gyereked, a válás után már a többedik kapcsolatodat teszi tönkre, szándékosan, durván, milyen megoldáshoz nyúlnál?

A gyerek árulasként élné meg a másik szülővel szemben ha a helyére belépőt elfogadná.

Ezek a nehéz belső konfliktusok feloldásához talán nézd meg kamaszok válás témakörben Bagdi Emőke pszichologus előadását.(youtube)

Amikor abba nősz fel hogy anya apa szereti egymast meg vannak szüleid veled, aztan mégse. Bakker tizenx éve az eletéből, az érzelmileg stabil háttere, a teljes gyökerei válnak köddé, raadásul pont akkor mikor kamaszkor van.

Ezeket kezelni kell a gyerekben. Ahhoz meg nézz utána, művelődj.

Leülnék vele beszélgetni. Nyilván van valami indulat benne, ezért csinálja. Ezt kéne felszínre hozni.

Nem dolgozta még fel, hogy a másik szülőtől különváltunk?

Vagy rám haragszik a válás miatt, ezért bosszút áll?

Vagy csak fél attól, hogy nem fogok vele ezután eleget foglalkozni?

Ha végképp nem működne semmi, akkor valószínűleg úgy keresnék párt, hogy elmondanám neki: összeköltözni nem tudunk. Ettől még csináljunk közös (kettesben levő) programokat, osszuk meg egymással örömeinket-gondjainkat, legyen lelki és testi intimitás közöttünk, menjünk el közösen nyaralni (kettesben!). És középiskola után kiraknám a gyerekemet otthonról, mondván: ha eddig nem akart senkit ideengedni, akkor mostantól neki nem lesz itt helye. És onnantól természetesen össze lehet költözni. Vagy mennék a páromhoz, a gyerek meg lakjon egyedül a lakásunkban.

Gondolom te vagy az anyuka.

Normális válásnál a szülők összedolgoznak ebben a témában, próbálják elfogadtatni a gyerekekkel, hogy mindenkinek igénye van új társra.

Ha ez nem megy, akkor a gyereket igenis el kell vinni pszichológushoz. Ott a fejében valami nem kerek, ha úgy érzi, joga van eldönteni, kivel él az anyja a továbbiakban. Elképzelhető, hogy már a házasságban is túl sok beleszólása volt a felnőttek dolgába. Én is elváltam, és sajnos a kisebbik gyerekemnél látszik, hogy az anyuka korábban mindenről kikérte a véleményét Most már ott tartok vele, hogy úgy viselkedik néha, mintha ő fingta volna a passzát szelet.

Arra azért figyelj, hogy ne problémás pasival akarj új életet kezdeni-(sokan belefutnak, hogy egy másik hasonló formával, mint az ex, elkezdik ugyanazt a lemezt játszani, amiből megint szakítás lesz)-, mert azt nem fogja elfogadni nyilván valóan.

Ha normális a férfi, akkor közösen meg kell húzni a határokat a gyerekkel: mi az, amit nem kell elfogadnia, és mi az, amit igen. Pl. azt nem kell a gyereknek elfogadni, hogy új apja legyen, tehát abban, hogy azt írtad "És neki is.", tévedsz. Neki az apja kell, nem egy másik férfi. Az neked kell teljesen érthető okokból.

El kell menni szakihoz, nehogy úgy járj, mint a munkatársnőm, aki már évek óta nem élt együtt a férjével, de a lánya válogatott undokságokkal kapcsolta le róla az összes normálatlan és normális próbálkozót. Most 57 évesen mindenki csak szexet akar tőle, kifutott az időből, mert hagyta, hogy a kislánya rendezze az életének ezen részét. Közben a lánya felnőtt, van egy igazi pacsker párja, de még mindig az anyján él, az meg ott áll egyedül, öregen. Kell a normális kapcsolat, hogy a gyerek azt is lássa, ne csak az elválást.

8

"Neked lehet, hogy jót tett a válás, ő viszont csak egy passzív elszenvedője a szülei döntéseinek. Ha már megcsináltátok, esetleg törődhetnétek is vele azon kívül is, hogy van mit ennie, és mit felvennie."

Könnyű fotelból vádaskodni. Honnan tudod, hogy nem törődnek vele? Csak szólok, hogy egy normális családban a gyerek-ha tetszik, ha nem,- többnyire "passzív elszenvedője a szülei döntésének". És ez egy válás esetén gyakran jobb is így. A gyereknek is.